Féktelen harag 3D

Újabb exploitation-opusz a rendezőtől aki pár éve elhozta nekünk a MY BLOODY VALENTINE újráját három dimenzióban. Főszerepben Nicolas Cage aki megint egy újabb hajkoronával kápráztat el bennünket, mellette domborít Amber Heard és William Fichtner pedig hozza a legjobb formáját. Mindez gyönyörű 3D-ben. Mert persze hogy még mindig reneszánszát éli a mocsokfilm, a B-filmek, a filléres produkciók melyben a legnagyobb élvezeti faktort az okozza ha valakinek telibebasszák a pofáját ólommal és a képünkbe nyomnak néhány mezítelen női keblet és ez így van jól. Patrick Lussier Todd Farmer forgatókönyvíróval karöltve ezt a hullámot igyekezték meglovagolni több-kevesebb sikerrel 2011-ben immár második alkalommal. Inkább persze több sikerrel, egy hajszál választja el attól hogy a film tökéletes élményt nyújtson.

A DRIVE ANGRY története egyszerű mint az egyszeregy és nevetségesen képtelen akár Gizi néni fürdőruhája a negyvenes években. Nicolas Cage egy tagot alakít, akinek a lányát megölik sátánisták, és a kisbabáját pedig foglyul ejtik. Cage meghalt ugyan de visszajön a Pokolból hogy megmentse az újszülöttet és rendesen odabasszon az anyabaszó sátánisták orcájára amolyan régimódian, “előbb lövök, aztán se kérdezek”-módra. A Könyvelő azonban követi Miltont (Cage) hogy visszatessékelje a seggét a Pokolba. Vagyis mindenki üldöz mindenkit, indulhat a haddelhadd, a sebesség pedig turbófokozaton.

A jó hír az, hogy a film mocskosul szórakoztató és egy percig sem hazudik a nézőjének: ez itt exploitation. Trash a javából annak minden pozitívumával együtt. Akinek az előzetes nem tetszett, az forduljon hátra és húzzon a picsába mert ez itt nem tököl. A három dimenzió jóvoltából popcornnal a pofánkban élvezhetjük ahogy röpködnek felénk a levágott testrészek, és meg kell mondjam, kurvajól ki lett használva a technika. Nekem ugyan ez volt az első 3D-élményem, de elég impozánsnak tűnt a cucc.

Nicolas Cage rajongója lévén örömmel vettem hogy egy újabb akciófilmben vállalt szerepet. Rajongó vagyok de be kell hogy valljam, az utóbbi pár évben szerepelt néhány szarban, ez azonban a jobb szerepei közé tartozik. A dialógusait abszolút komolysággal hajtja végre (nem lehet mosolygás nélkül megállni, de így van jól), és láthatóan jól érezte magát a bosszúálló anyabaszó bőrébe bújva aki gépfegyverrel és egy tökös kis autóval felszerelkezve írtja az ellent. Már az elején kapunk egy remek badass-momentumot tőle. Néhány tagot üldöz autóval, majd simán lelövi őket. Az utolsót meghagyja, azt mondja a fickónak: “Tell them. I’m comin’.” Majd elsétál, mögötte az autó felrobban. Rezzenéstelen arccal megy, napszemüveget viselve, gitár riff zenei aláfestés gyanánt. Cool guys don’t look at explosions. Plusz, van olyan laza hogy überelje a Clive Owen által korábban a Shoot ‘Em Up-ban előadott mutatványt, még ötször megszorozva azt. Emlékeztek mikor az a répazabáló-ólomköpő fickó a falhoz kenve csinálta Belluccit miközben legyilkolta a rá küldött bérgyilkosokat? Na, Cage úgy gondolta tud ő jobbat és ugyanezt csinálta csak pepitában. Szivarral a szájában, ruhában szexelt (mert szereti ruhában elsütni a stukkert. érdekes, nem?) egy nevenincs csajjal, egy üveg whiskyvel a kezében. És közben lőtte agyon a srácokat akik meg merték zavarni közösülés (hülye szó) akarom mondani dugás közben (így jobb, nem?). De nincs az az Isten aki meg tudja akadályozni abban a jó öreg Nick-et hogy keféljen egy jót. Mondhatom, ügyes a srác.

Amber Heard egy pincérnőt játszik akit a barátja megcsal, így keveredik Milton mellé. Neki is jut egy-két remek jelenet, például amikor megráncigálja a pasija csaját (rajtakapja amint dugnak), és szétveri az arcát. Női bunyó, szeretem! A film többi részében is alakít, nem nagyot, de élvezeteset, rajta is látszik hogy nem volt ellenvetése az ellen hogy Cage oldalán szívja a levegőt. Ennyit róla? Most ennyit.

A film aduásza (számomra legalábbis) William Fichtner. Fichtner-t ismerhetjük a HEAT-ből, a THE DARK KNIGHT-ban ő volt a bankigazgató aki puskát ragadott és megszívta, és a PRISON BREAK című remek de túlbonyolított sorozatban ő volt az ügynök aki a leginkább meg tudta szopatni a tesókat. Na itt ő a Könyvelő aki vissza akarja rakni Milton seggét a Pokolba és a fickó öltönyt visel, halkan beszél, udvariasan mondhatni, de ha nem engedelmeskednek neki akkor a falhoz szögez. Érmet dobál a levegőbe ami FBI-jelvényként érkezik a tenyerébe és gyakorlatilag elpusztíthatatlan. Nem ő a főgonosz persze, de van egy olyan T-1000-es beütése, csak épp sármosabb és van neki humora. Fichtner elképesztő lélekjelenléttel viszi végig a szerepét, úgyhogy ha felbukkan a vásznon akkor muszáj hogy minden tekintet rászegeződjön mert annyira jó. Bocs Cage, de William vitte a prímet. Nem rajtad múlt, de ez a fickó egyszerűen túl jó volt ahhoz hogy vetekedni tudjon vele bárki is.

A DRIVE ANGRY tele van akcióval, jobbal és kevésbé jóval. Az autós-kamionos üldözés baromi jó volt, ahogy a finálé is a maga őrült, képtelen nevében. A lényeg azonban itt a hangulat. Az erőszak. A móka, a trash iránti fékevesztett szeretete az alkotóknak és az ígéretek melyeket be is tartanak. Például mikor Cage azt mondja hogy a főgeci (Billy Burke) koponyájából fog inni sört, hát jobban tesszük ha elhisszük: megteszi. Ígéretek tehát betartva, de valami nekem mégis hiányzott így első nézésre, hogy olyan élményt nyújtson mint mondjuk a MACHETE. Lehetett volna egy paraszthajszállal jobb. De csak ennyivel. Az eredmény így is az év egyik legszórakoztatóbb agyzsibbasztása.