Home

About-Time-1

Richard Curtis romantizál. Megint. Még mindig. Nem tudja abbahagyni, bár azt ígéri, hogy ez volt az ő hattyúdala a műfajt illetően és ezúttal soha többé. Nem lenne baj ha így volna, hiszen az Időről időre annyira tökéletes és bájos esszenciája az eddigi munkásságának, hogy búcsúnak tökéletes volna. Ugyanakkor éppen ezért fájó lenne, pont ezen okoknál fogva. Ki fog ezentúl ilyen cukormázzal behintett, mézes-mázos, vallottan giccses de mégis szerethető, kicsit trágár és őszinte szerelmes filmeket készíteni? Biztos, hogy ezentúl sem a Nicholas Sparks-regényadaptációkból fogjuk megkapni azt, amire vágyunk, úgyhogy nem lesz más választásunk, mint elővesszük újra az Igazából szerelmet (érdekes, akármekkora giccs az a film, egyszerűen nem lehet rá igazán haragudni, fenébe talán Bill Nighy az oka), a Négy esküvő, egy temetést vagy éppen a legújabbját, az Időről időre címűt. És egyébként nem szabad megfeledkezni a méltatlanul elfeledett Rockhajóról se, amit valahogy mindig mindenki kihagy a felsorolásból. Pedig remek alkotás az is.

Időről időre…Szóval, ha rövid akarok lenni, akkor azt mondom, ez simán az év egyik legjobbja, az a film, amelyre szemrebbenés és minden gondolkodás nélkül rányomtam a 10-ből 10 csillagot, mert annyira tökéletesnek és szerethetőnek éreztem, annyira meghatott, megnevettetett, hogy ezt nem lehet szó nélkül hagyni. Pedig gondoljunk csak bele mennyire banális és egyszerű a kiindulópont. Srác megtudja, hogy a családjának férfitagjai tudnak időutazni, ezt a képességét pedig természetesen (mivel Richard Curtis filmjében vagyunk) csajozásra óhajtja felhasználni, hiszen őt nem érdekli más a világon, csak a szerelem. Kész. Az időutazásnak ilyen egyszerű és minden bikflangot nélkülöző használata ritkán történik meg a filmekben, legutóbb Woody Allen alkalmazta ilyen könnyedén az Éjfélkor Párizsban című dolgozatában. Amott a nosztalgiázás és múltidézés volt a fő cél, illetve az egyéni aranykorok bemutatása, addig itt már könnyed játék, egyéni hibák visszacsinálása és a szerelmi élet tökéletesítése. Persze a törvények, szabályok itt is fel vannak vázolva (mit szabad, mit nem szabad az időutazásban), de lényegében egyszerűre van fogva a téma. Inkább csak eszközként használja Curtis, hogy elmondja a magáét a szerelemről, házasságról, családról meg úgy összességében az életről. Mert igen, a film ugyan romantikus komédiaként van hirdetve, de ennél azért sokkal több, univerzálisabb tanulságokat hordoz magában. A vicc pedig az, hogy a rendező olyan dolgokat fogalmaz meg, amelyeket tudunk. Vagy legalábbis tudni vélünk, és állítom, hogy bárki másnál ez az egész nem lenne több egy nyálas tanmesénél, itt viszont a direktor képes úgy irányítani, úgy fogalmazni, hogy miután kimegyünk a moziból, jobb emberek szeretnénk lenni. Könnyen érthető mondanivalója bárkit meg tud érinteni, mert világosan fogalmaz, nem beszél mellé, és az sem hátrány, hogy közben az év legviccesebb dialógusait hallhatjuk. Végül is, ha Bill Nighy feltűnik, akkor nem is várunk kevesebbet annál, hogy szétröhögjük magunkat. Az pedig pláne nem hátrány, hogy hősünk szíve hölgyét Rachel McAdams alakítja, aki soha nem volt ennyire CUKI és imádni való. Nem szégyen, ha belezúgsz már első pillantásra.

Az Időről időre tehát egy kiváló mozi. Lehet rajta sírni, nevetni, gondolkodni és randimozinak a legkiválóbb alkotás idén. Richard Curtis eddigi talán legjobb rendezésével van dolgunk.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s