Home

Az alábbi cikket Szoltik követte el!

Hideo Nakata Ringu c. filmje mellett ez a két alacsony költségvetésű TV-film tehet róla, hogy a japán horror nyugaton is a figyelem középpontjába került (hiába készültek a szigetországban a kezdetektől fogva remekművek ebben a műfajban – ld. Pl. Kaneto Shindo 1964-es Onibabáját).
A Ju-on filmek kapcsán hatalmas a homály az egyszeri néző fejében, ezt próbálom most eloszlatni: az egészről egy Takashi Shimizu nevű úriember tehet. 2000-ben megrendezte a Ju-on 1-2. című, videóra forgatott TV-filmeket, ezek angol címe Ju-on: The Curse 1-2 lett. 2002-ben illetve 2003-ban elkészítette első mozifilmjeit,amiknek az egyszerűség kedvéért szintén a Ju-on nevet adta, ezek angol címe Ju-on: The Grudge (magyarul A harag 1-2.) Ezek nem remake-ek, sokkal inkább a korábbi filmek univerzumában játszódó, azok alapötletét és szerkezetét felhasználó alkotások. Majd engedett Hollywood hívásának, s Amerikában megrendezte a The Grudge (Átok 1-2.) című, a nyugaton által széles körben ismert filmeket, amiket szintén nem lehet remake-nek nevezni, sokkal inkább a korábbi filmek emblematikus jeleneteiből összeollózott horroroknak tekinthetők. Ja, s van Átok 3. amit már nem Shimizu rendezett, valamint kijött még 2 japán Ju-on film 2009-ben, S. produceri felügyelete alatt. Érthető?
Mindkét film meglehetősen rövid, egyik sem hosszabb 75 percnél. Ráadásul a második rész első 30 perce megegyezik az első rész utolsó 30 percével, látszik, hogy eredetileg egy filmnek szánták őket. A filmek tényleg baromi kevés pénzből készültek, de ezt az összeget meglehetősen ügyesen használták fel: CGI talán két helyen van a filmekben, s ott ki is lóg a lóláb, de ennek ellenére a nézőbe belefagy a vér (itt az állkapcsos részre gondolok, aki látta, érti). Itt meg is mutatkozik a készítők kreativitása: ezek a japánok pusztán smink segítségével olyan rémísztővé tudnak maszkírozni valakit, hogy a néző maga alá csinál félelmében.
A filmek epizódikus szerkezetűek, mindegyik fejezet az adott rész főszereplőjének nevét viseli, aki – nem lövök le nagy poént – általában el is halálozik a végére. A sztori szerint egy családapa brutálisan legyilkolja feleségét, mert azt hiszi, hogy annak viszonya van a kisfiúk, Toshio fiatal tanárával. Ezzel viszont egy megállíthatatlan folyamatot indít el: az erőszakos halált halt asszony és a nyomtalanul eltűnt Toshio szelleme nem tud nyugodni, s mindenkinek a pusztulását okozzák, aki belép a házba. Vagy aki kapcsolatba lép a lakás egyik lakójával. Vagy aki csak nyomoz a rejtélyes kísértetház ügyében. Talán ezt hibaként is fel lehet hozni: míg a Ringuban legalább volt lehetőség Sadako átkának kikerülésére, itt semmi ilyen nincs. Ha bármilyen módon kapcsolatba kerültél ezzel az épülettel, a biztos halál vár rád.
Még egy valamit kívánnék megjegyezni: aki csak az Átkot látta, az kicsit meglepődhet: míg az PG-13 besorolású volt, addig ezek a filmek nagyon durván feszegetik az R-kategória határait (itt elsősorban Toshio apjának telefonfülkés produkciójára gondolok) – úgy, hogy konkrét gyilkosságot egyszer sem látunk a képernyőn.
Egyszóval mindenkinek ajánlom megtekintésre, azoknak is, akik már belefáradtak a japán horrorfilmek nézésébe azoknak mára már önismétlődővé válása és a hosszú, fekete hajú szellemkislányos vonulata miatt.

(Szoltik)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s