Home

Zabhegyező reduxemma-watson-the-perks-of-being-a-wallflower

Csalok kicsit, ezt a címet inkább figyelemfelkeltésnek szántam. Természetesen nincsen arról szó, hogy a The Perks of Being… egy Zabhegyező-utánzat lenne, vagy pedig egy amolyan átirata annak, csak épp modernizálva. Minden idők legjobb fejlődésregénye továbbra is minden idők legjobb fejlődésregénye marad, ezt tőle senki és semmi nem veheti el. Annyira jó, hogy eddig még nem is készült adaptációja, viszont rengeteg filmre – mely problémás tinédzserekről szól – rányomták már azt, hogy „Olyan, mint a Zabhegyező.” Igen-igen, olyan. Eddig rendben van. És ha szabad megjegyeznem, ezzel én rendben is vagyok. Ami azt illeti, nem szeretném, ha konkrétan megfilmesítenék Salinger remekművét, abból úgysem sülne ki semmi jó, addig azonban helyben vagyunk, míg egyes szerzők az ő szellemiségét idézik meg, veszik alapul egy-két momentum erejéig vagy akár végigviszik azt másfél órán keresztül. Legutóbbi film, melyet úgy illettem, mint „Ez a film talán az eddigi legjobb Zabhegyező-adaptáció.” Ezt még mindig fenntartom, annyi helyesbítéssel, hogy „…az eddigi legjobb Zabhegyező-adaptáció a The Perks of Being a Wallflower mellett.”

A film főszereplője Charlie. Charlie különc. Kilóg a sorból. Nincsenek barátjai, első napja a gimnáziumban magányos, és már el is kezdi számolni a hátralévő napokat. Kis idő elteltével azonban mégiscsak összeakad néhány – hozzá hasonlóan kívülálló – figurával. Sam és Patrick két végzős, mostohatestvérek, jóban-rosszban együtt vannak, jó a zenei ízlésük, magasról tesznek az elitre és mások véleményére, hamar kiderül, hogy velük lógni nagyon jó, mert ők megértik, nem nevetik ki Charlie-t, nem kell megjátszania magát. Arról nem is beszélve, hogy Sam (Emma Watson) rettenetesen  elbűvölő személyiség mind kívül, mind pedig belül.

Stephen Chbosky saját regényéből készült filmjének a bája egyáltalán nem a cselekménynek az eredetiségében rejlik (mert hogy nem az), sem a meglepetés erejében (láttuk már nem kevésszer). Kérdés tehát az, hogy akkor mi itt a plusz? Mi az, ami különbbé teszi a többitől? Mi az a plusz, amiért érdemes nem egyszer, hanem többször is végigülni ezt a filmet? Nos, nem kevés múlott a színészeken. A három főszereplő (Logan Lerman, Ezra Miller, Emma Watson) mind csodálatos alakítást nyújt, közülük is főként Emma Watson az, aki még tovább emeli az amúgy sem igénytelen filmet. Még elbűvölőbbé teszi, még bájosabbá és ami a legszebb: eléri már a legelső jelenetével azt, hogy belészeressünk. Visszavonhatatlanul.

Míg tehát a rendezés inkább visszafogott, a jól bejárt úton halad, addig az egész filmet áthatja valami ellenállhatatlan bájosság, ami elejétől a végéig jelen van. Együtt érzünk a szereplőkkel, lógunk velük, és hála nekik, a hozzájuk hasonló különc figurák megint kaphatnak egy kis fogódzót az életben: kívülállónak lenni igenis jó, még ha meg is vannak a hátulütői. Kellemes, helyenként nagyon szomorú, de mindenek felett életszagú és optimista film, melyet nem biztos, hogy csak egy bizonyos generáció fog élvezni. A filmzenéért pedig külön dicséret az alkotóknak. Csak annyit mondok: living room routine.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s