Home

2012-08-22-lincoln_full_posterMegint a Spielberg. Tudjátok, ha már olvastátok korábbi írásaimat, hogy én a Mester utóbbi munkáiért egyáltalán nem rajongok, többségében ugyan jól kitalált és jól megrendezett filmeket tett le az asztalra, de nem egyszer beleesik abba a hibába, hogy túlhúzza, túlcukrozza a műveit. A Tintin ugyan kivételnek minősül a szememben, de mivel az tulajdonképpen kakukktojás (tekintve, hogy Peter Jackson-nal készítette közösen, valamint animációs filmmel van dolgunk), ezért ezt óvatosan kell kezelni. De ha megnézzük a War Horse-t, a War of the Worlds-öt vagy épp az A.I.-t, akkor ti is láthatjátok, mire gondolok. Az utolsó 20 percben valahogy mindig elbaltázza az amúgy jól felépített filmet, pusztán azért, mert képtelen a rendező a megfelelő időben, a megfelelő helyen lezárni a dolgozatot. Attól még tisztelem őt, becsülöm a munkásságát, és minden új filmjét kíváncsian várom.

Ami a Lincoln-t illeti, kezdetben meg voltam ijedve tőle. Az előzetest elnézve – ami meglehetősen hatásvadásznak és giccsesnek bizonyult – magamban már elkönyveltem egy újabb bukást. Ami miatt mégis kíváncsi voltam, az a főszereplő Daniel-Day Lewis, ugyanis ő – és ebben feltételezem sokan egyetértenek – generációjának egyik legjobb színésze. Tudja a dolgát, abszolút profi a fickó és csak néha hibázik (Nine…jaj). Bíztam abban, hogy ezúttal is lenyűgöz majd minket.

Meg kell mondjam, töredelmesen be kell vallanom, hogy csalódtam, méghozzá kellemeset. Spielberg mester újra elővette a történelemkönyveket, felcsapta az egyik legtöbbet tárgyalt és agyonboncolt fejezeténél, és készített belőle egy filmet. Nem áll távol direktorunktól a múltidézés, megtette már ezt egyik legjobbra értékelt filmjénél, a Schindler listájánál, a Bíborszínnél valamint az Amistad-nél (ami jobb, mint amilyenre többen emlékeznek). Filmjének témájául ki mást választhatott volna, mint Abraham Lincoln-t, aki az amerikai elnökök közül az egyik legszimpatikusabb, és akiről John Ford is készített egy filmet Young Mr. Lincoln címen (címszerepben Henry Fondával, rohadtul érdemes megnézni). Mi lett az eredmény? Egy ízig-vérig Spielberg-mozi, és annál mégis sokkal több. Ahelyett, hogy egy száraz életrajzi filmet ácsolt volna, az elnök életének utolsó pár hónapját vette alapul, és egy némileg dagályos, ámbár felettébb érdekfeszítő tárgyalótermi drámát kreált a megtörtént esetekből (arról van szó ugye, hogy az elnök módosítani akarja a rabszolgatartás törvényét). A sikerhez persze szükség volt egy remek színészre (itt lép a képbe Daniel), aki képes hordani a hátán a nagy terhet, és aki képes egy történelmi személyt úgy megszemélyesíteni, hogy az ne legyen unalmas és röghöz ragadt. A színész profizmusa és teljes mellbedobása az, ami a Lincoln című filmet kiemeli az átlagból a rendező visszafogott rendezése és a remekül előadott és megírt dialógusok mellett.

És ha már a dialógusokat említettem, tényleg nagyon jók és nagyban rányomják a filmre a bélyegüket. Nem azt mondom, hogy nincsenek a szó hagyományos értelmében vett grandiózus szcénák (ilyen mondjuk a nyitó harcjelenet vagy a végén, mikor Lincoln lovagol és végignézi a háború okozta károkat), de nagyon párbeszéd-centrikus filmmel állunk szemben. A játékidő nagy részében beszélő fejeket látunk, akik politikáról csevegnek és erősen érzékeltetve van az, hogy az észak és dél háborúját nem csak a csatatéren vívták, hanem izzasztó harcok folytak az asztal körül.

Daniel-Day Lewis mellett még Tommy Lee Jones aki remek, hozza a megszokott morc formáját, de egyáltalán nem tűnik unottnak, a karakterhez illően alakít, nem is kicsit. Mellette még felbukkan Walton Goggins (új kedvencem), bár neki nincs sok szerepe, meg Joseph-Gordon Lewitt, aki az elnök fiát játssza, aki mindenáron katona szeretne lenni, de apukája ezt ellenzi. Kettejük konfliktusa inkább látszólagos, nincsen annyira kiélezve és kibontva. Sally Field meg szenved. Azt meg látványosan műveli. Bírtam egyébként.

Az unalom itt-ott felüti ugyan a fejét, de mégis, érzem belül, hogy Spielberg egyik legjobb filmje ez. Vagy hogy mondjam…Az utóbbi idők legjobb Spielberg-filmje. Mert bár ez is el van nyújtva egy cseppet (megint olyan 15-20 perccel), de nem éreztem annyira súlyos problémának. Némelyek számára kissé száraznak tűnhet a cucc, de jól van megrendezve és remekül van megírva. (direkt nem említem John Williams és Janus Kaminski munkáját, nyilván baromi jók) Kell hozzá türelem, rá kell szánni az időt, de végeredményben kiváló film. És bár az előbbi okok miatt nem egy olyan film, amit az ember bármikor megnézne (többször), mégis úgy vélem, hogy érdemes lesz még néhányszor elővenni.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s