Home

Willem Dafoe vs tazmán tigris

Ez tipikusan az a fajta film, ami a nézők radarszintje alatt halad majd el, amit egy kissé szomorúnak tartok, ugyanakkor örülök annak, hogy én felfedeztem magamnak. Persze, vetítik a moziban, de lássuk be: úgyse fog rá sok ember özönleni, mert egyszerűen nem az a fajta film, ami vonzza az átlagnézőket. A filmrajongók, na azok már teljesen más tészták, őket már érdekelheti, ha más nem azért, mert Willem Dafoe benne a főszereplő. Dafoe-t pedig nagyon szeretjük, mert sokoldalú színész és még ennyi idősen is annyi férfiasságot sugároz magából, amennyit csak kevesen. Megannyi emlékezetes, jól megírt szerep (Krisztus utolsó megkísértése, Veszett a világ) és bohóckodás (Pókember) után újra egy olyan karakter bőrébe bújva láthatjuk, akire sokáig emlékezhetünk. Sőt, hozzátenném: ez a figura jó eséllyel pályázik arra, hogy a visszafogott badass-figurák pantheonját bővítse.

Dafoe itt egy vadászt (vagy inkább zsoldost) alakít, akit egy rejtélyes biotechnológiával foglalkozó cég felbérel, hogy kapja el az utolsó élő tazmán tigrist, mely elvileg már rég kihalt. Hősünk el is megy a helyszínre, ahol aztán beilleszkedik egy családba, ahol az apa eltűnt – szintén a – tigris keresése közben. Sam Neill is felbukkan közben, állandó cigarettával a kezében, közben pedig azon tanakodunk, hogy vajon hol volt ez a fickó annyi éven át? Míg ezen tanakodunk, addig a film lassan, ráérős tempóban baktat előre, és éppen ez az, amiben nagyon erős ez az alkotás. Nem egy kalandfilmmel van dolgunk, itt a vadászat mint olyan, majdhogynem nem is olyan fontos, vagy jobb ha úgy mondjuk, hogy főszereplőnk lelki folyamatainak illusztrálására lett kitalálva.

Gyönyörű képekben, másfél órában elmesélt filmmel állunk szemben, mely kiváló terepet nyújt arra, hogy Willem Dafoe megvillantsa sokadjára tehetségét, és pályafutásának egyik legjobb, legmélyebb alakítását nyújtsa. Minimalizmusa a karakter ábrázolásának szolgál, arca felér egy egész regénnyel, ezt pedig csak tetőzi a film gyönyörű, majdhogynem szívfacsaró és költői befejezése, melynek láttán kijelenthettem magamban, hogy egy remek filmmel van dolgom.

A film ennek ellenére itt-ott kissé döcögős, a család szerepeltetése kissé erőltetettnek tűnt és feleslegesnek, de ez lehet csak szőrszálhasogatás. Lényegét tekintve az számít, hogy a végén értelmet nyernek a dolgok, és kishíján katarzisba ér a cselekmény. Az meg nyilvánvaló, hogy Dafoe az ász, csak örülni tudok, hogy néhanapján megtalálják az ilyen szerepek. Ami pedig a képi világot illeti…Tudom, említettem már, de tényleg elbűvölő képeket hozott össze az operatőr. A természetet jelenítette meg a maga vad és gyönyörű valójában.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s