Home

Cronenberg filmje sokat akar de keveset fog, alkotása szomorú mellényúlás. Kár érte. Az előzetes többet ígért.

Frusztrálva érzem magam. Elmentem megnézni David Cronenberg legújabb filmjét, és a végén zavarodottan álltam fel a székből. Hogy történhetett ez? Miért történhetett ez? Normális esetben egy Cronenberg-filmnél ez teljesen érthető és bizony pozitív dolog, most azonban más a helyzet. Valami nem olyan, mint volt. Valami megváltozott a híres kanadai rendezőben, ami biztos vagyok abban, hogy rendesen meg fogja osztani nem csak az átlag nézőket, de a hardcore rajongóit is, és mondom ezt annak a tudatában hogy igen, eddig is csinált olyan alkotásokat, amelyek kivágták a biztosítékot sokaknál (gondolok most a Karambolra vagy épp a Pókra). Utóbbi időben azonban olybá tűnt hogy visszavett magából egy kicsit a mester és elkezdett csendesebb, kevésbé szürreális és horrorisztikus alkotásokat letenni az asztalra (Eastern Promises, Dangerous Method), ezért is jöttem izgalomba, amikor először láttam a Cosmopolis trailerét, mely egy zseniálisan beteg, szürreális utazást ígért a nézőnek. Főszerepben a magát Alkonyat-filmekkel reflektorfénybe helyező Robert Pattinsonnal. Hogy mely téren vallott kudarcot a dolgozat, arról a későbbiekben beszélek, de most vegyük át először, hogy pontosan mivel van dolgunk.

Packer egy milliárdos aranyifjú, aki információkból él. Okos, jól kezeli a pénzt, sikeres. Egy nap azonban rengeteg pénzt veszít egy hiba folytán, eközben pedig elindul a nagyvárosban limuzinnal hogy hajat vágasson. A film Don Delillo 2003-as regénye alapján készült, amely a pénzügyi válságot, de legfőképpen a kapitalizmust veszi górcső alá. De ha úgy vesszük, a kapitalizmus szemén keresztül láttatja a világ végét, a teljes, totális összeomlást, mindezt ráadásul egy limuzinból szemlélve. Leírva ez baromi jól hangzik, de így vásznon látva már sokkal neccesebb. Mintha a rendező elvesztette volna ítélőképességét az alapanyag felett, vagy pedig szimplán én vagyok túlságosan hülye. Nem tudom. De legújabb filmje nem igazán lopta be magát a szívembe, mindjárt el is mondom miért.

Kedvenc direktorunk már a forgatókönyvnél elszúrta a dolgot véleményem szerint. Azért mondom ezt, mert legfőképpen a dialógusok azok, amelyek megölték az amúgy ígéretes alapkoncepcióval rendelkező filmet. Hogy miért? Kezdve azzal, hogy iszonyatosan furcsán hatottak néha így mások szájába adva, olyan papírízű volt az egész és túlságosan száraz. Ez még a kisebbik baj sajnos, mert – lehet ugyan hogy könyvben másként hat – de végig érződött, hogy igazán filozofikusnak tűnni akaró párbeszédeket akart papírra vetni az író, de végeredményben inkább hatottak művinek és ál-filozofikus ömlengésnek, üres szócséplésnek, mely sokszor unalomba is fullad. Feltesznek a szereplők kérdéseket, amelyekre válasz nem érkezik, beszélnek összefüggéstelen dolgokról. Pénz, szex, testnedvek, és mindezt teszik fapofával, rezzenéstelen arccal. Az, hogy egyik szereplő se rendelkezik igazi jellemrajzzal és dimenzióval egy dolog, de hogy ez a semmi a végén sehová nem vezet, már dühítőbb. Mert nem vezet sehová semmi, az volt az érzésem a végén, hogy mindez felesleges volt, hiába akadt néhány remek momentum és kiváló mellékszereplők, egész egyszerűen nem állt össze egy szerves egésszé, nem szólt semmiről. Nem az itt a probléma, hogy olyan dolgokról beszéltek, amihez nem feltétlen értek, hanem hogy tették ezt ennyire sekélyesen.

Cronenbergnek tehát egy visszalépés, de speciel Robert Pattinsonnak nagyon jól jött a Cosmopolis. Pattinson kitűnő választás volt a rideg, érzelemmentes fickó Eric szerepére. Megmutathatta, hogy másra is képes Edward megformálásán kívül és őszintén örülök, hogy bevállalta ezt a szerepet. Merész, de dicséretes vállalkozás részéről, remélhetőleg továbbra sem fog beletenyerelni nagyon a szarba, ami a szerepvállalásait illeti. Csak dicsérni tudom őt. A jelenet, mikor a végén Paul Giamattival folytat hosszas beszélgetést (mely egyébként a film egyik csúcspontja) azért is emlékezetes, mert addig rendben van, hogy Giamatti pazar, de a vicc az, hogy Robert P. simán felveszi vele a versenyt és nem tűnik ki a képből. Azt hiszem, ez sokatmondó.

Összegezve hát azt mondható, hogy…Igen, akármilyen nehezemre esik leírni és beismerni, de a film csalódás. Csalódás, de közben nem írható le teljesen, mert megvannak a maga pillanatai és sokszor érdekes. Nem írható le teljesen, mert a vége tetszett. De a sok szócséplésnek nincs alja, és ez lehúzta a cuccot, ezért kudarcnak mondható. Mondjuk legalább érdekesebb fajtából való.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s