Home

Hogy is van az a mondás a jó borról? Hogy idővel csak jobb lesz? Valami ilyesmi, ugye? Akkor ezt most szépen írjuk át erre a filmre: ez a film idővel egyre jobb és jobb. Furcsa nem? Véleményem szerint ez az egyik legérettebb és legjobb Tarantino-film, ezt mondom úgy, hogy nagy rajongója vagyok az összes alkotásának. Imádom a Ponyvaregényt a végletekig, a Kill Bill máig alapműnek számít nálam, a Death Proof-ot alulértékelt gyöngyszemnek tartom, az Inglourious Basterds pedig egy kibaszott mestermű. Igen, a Reservoir Dogs is. Bocsánat, hogy utoljára hagytam. De a Jackie Brown egy teljesen más fajba tartozik. Ennek talán az is az oka, hogy ez az egyetlen QT-film, amely nem saját ötletből íródott, hanem egy már kész regény volt az alapja, a Rum Punch című Elmore Leonard-műnek az adaptációja ez. De lehet, hogy nem itt van az ok. Talán az idő, amiben fogant. Az, hogy a Ponyvaregény után készült, ami nemzetközileg elismert film és ami gyorsan kultikussá érett, az emberek pedig egy olyat akartak még egyet, csak pepitában. Erre kaptak egy Jackie Brownt, ami ízig-vérig Tarantino ugyan, de mégiscsak más. Míg a Pulp Fiction-t áthatotta a popkultúra ízvilága és az olcsó bűnügyi regények, ponyvák régies illata/szaga, addig a Jackie Brown már egy sokkal összetettebb és finomabbra hangolt alkotás.

Miről is van szó? Egy negyvenes évei derekán álló fekete bőrű stewardessről, akit a vámosok elkapnak pénzcsempészés vádjával. Ebből a kulimászból igyekszik aztán magát kirángatni egy idősödő óvadékügynök segítségével.

Miben is rejlik e film különlegessége? Mondanom sem kell, a dialógusok csak úgy repkednek és trágárak ugyan, de gyönyörűen meg vannak írva. Tarantino nem szűkölködik a szavakkal, már-már költészet az, amit itt művel. Ebben természetesen társul szegődnek a színészek is. Pam Grier – a hetvenes évek blaxploitation-királynője – alakítja a főszereplő Jackie Brownt, aki remekel ebben a szerepben, egy Oscart simán megérdemelt volna. Erős, magabiztos nőszemélyt formál meg, aki azonban merőben eltér a régen alakított figuráktól. Jackie nem szuperhős. Nem tud karatézni, se kung-fuzni, a saját józan paraszti eszével kell túljárnia a többiek eszén, hogy elérje célját, ez pedig nagyobb mélységet ad neki, mint bármi más. Tarantino ért ahhoz, hogy erős női karaktereket írjon, itt pedig bombasztikus sikert ért el.

Grier mellett Robert Forster is megállja a helyét. Forster egy nagyon alulértékelt színész, akit sajnos kevesen alkalmaznak jó szerepekre, itt azonban imádom az alakítását. Azzal a faarcával, távolba meredő, merengő tekintetével többet mond el, mint bárki más újonc ebben a szakmában, egész egyszerűen fenomenális. Tarantino sokszor rajta is hagyja a kamerát, és csak nézzük őt, csak nézzük…De nem is bánom, remek arc. Szeretem.

Samuel L. Jackson-t se szabad kifelejteni. Ő sajnos mostanában elvállal minden lószart és csak ritkán adódik olyan szerep, amiben igazán megmutathatja a képességeit azon kívül, hogy ő mekkora faszagyerek. Itt pályafutása egyik legjobbját hozza. A laza, magát marha okosnak gondoló fegyverdíler szerepében hozza a maximumot úgy, hogy a végén még félelmetessé is válik anélkül, hogy túlzásba lenne víve az alakítás. De Niro mellette meg külön poén, aki igazából itt csak mellékszerepet kapott, de azt kurvajól hozza. Sokan mondják hogy alul van használva, de szerintem nem. Ennyit igényelt maga a karakter és rohadtjó benne. Emlékezetes mellékszerep Bridget Fondáé is, aki folyton bikiniben van és tudja hogyan rántsa magába a niggert.

Még valami, ami dob a filmen: az a halványan kirajzolódó szerelmi történet, amely annyira szubtilisan és finoman van ábrázolva, hogy szinte észrevehetetlen. Mégis ott van. És jó hogy ott van. Szép, őszinte, csendes és kedves vonulat ez a filmen kissé meglepő húzás Quentintől. De örülök, hogy van egy ilyen oldala is.

Elhiszem, ha valaki azt mondja erre a filmre, hogy unalmas és semmitmondó. De annak azt tanácsolom, nézze újra! Volt, hogy nekem se tartozott az abszolút kedvenceim közé, de most, hogy újra megnéztem, újra belészerettem. A részletekben rejlik a varázs, az apró mozzanatokban. Az arcok filmje ez. Egy látszólag harsány, de amúgy meg csendes és szerény film ez többek között az öregedésről és az újrakezdésről. Nem csak egy trágár gengszterfilm, amiben mindenki átver mindenkit. Annál sokkal több és sokkal összetettebb. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s