Home

Ezen kritikám eredetileg a Moziverzoom oldalán olvasható, ott junkie07 néven írogatok, ha valaki kíváncsi rá.

Az egyszerű néha jobb.
Steven Soderbergh legújabb filmjével nem csak kritizálja a modern akciófilmek helyzetét, de kvázi állást is foglal az ügyben. Hányszor panaszkodtunk már, hogy egy akciójelenetben alig látunk valamit, mert a sok vágás, a zoom használata tönkrevágja az élményt, és kvázi parasztvakítanak minket? Legalább kismilliószor, jómagam is, egyre inkább elegem van abból, ahogyan az akciójeleneteket filmezik mostanság, ezzel pedig nem vagyok egyedül hál’ Istennek. Steven Soderbergh is így van ezzel, mert amikor úgy döntött hogy készít egy filmet ezen zsáner szabályrendszereiben mozogva, elhatározta, hogy ő nem esik bele abba a hibába, mint Paul Greengrass és társai.
  Döntése folyamán a Bűn hálójában-t úgy filmezte, amely módszer már szinte ódivatúnak számít, a divattal való szembelovaglásnak: statikus kamerákat használt és hagyta, hadd püföljék egymást a színészek, és csak akkor vágott, amikor valóban szükséges volt. Ez volna a normális, mégis ritkaságszámba megy ez az attitűd. Hogy miért, azt ne kérdezzétek, magam se tudom a választ.
A történet hót egyszerű: Mallory egy szuperkatona, akit felettese átver, ő pedig bosszút esküdve a nyomába ered.
Nem kell ezt tovább ragozni, és tudom, hogy mi jár a fejedben: láttuk már ezt a történetet nem egyszer, ebben igazad is van, de a különbség e film és a többi hasonló film között, az a stílus, a módszer, a hozzáállás. Persze tudom, egy laikus mozibajárónak ez a film nem feltétlen ad semmi pluszt, valószínűleg még unalmasnak is titulálná, hiszen látszólag semmi nincs benne, ami igazán izgalmas lenne. Ott egy csaj, akit átvertek, rohan, üt, rohan, üt, rúg, ráadásul mekkora gáz, az akciójelenetek alatt még csak zene sincsen, ami felkeltené a figyelmünket! Vérlázító, mi? (nem, nem az) A zsáner rajongói azonban képesek arra, hogy megtalálják a számításukat ebben a filmben és észrevegyék azokat az apróságokat, amik feldobják ezt a produkciót. Először ugye az operatőri munka, mely simán folyik, egyszerű, cool. A zene, ami még rádob erre egy lapáttal, iszonyatosan jó atmoszférát varázsol a cucchoz. Aztán maga Gina Carano, aki nem csak hiteles a szerepében (nem véletlen, MMA-s a csaj, szóval nem véletlenül övé a szerep), de még színésznőnek is megfelel, van neki karizmája, el hisszük neki ha Channing Tatumnak szétrúgja a fenekét, ahogyan azt is, amikor dögös koktélruhában jelenik meg. Angelina Jolie-t félkézzel lemossa a fenébe, ezt egy percig se kérdőjelezzük meg.
Ami még tetszik a filmben, az a stílus, ami némileg azokra a régi, rideg-hideg hetvenesévekbeli ügynökfilmekre hajaz. Néhol még a Bond-filmek is eszembe jutottak, név szerint az Oroszországból szeretettel. Az akciók is beleillenek a képbe, a Carano-Fassbender harc pedig igazi bravúr, mondanám, hogy idővel klasszikus lesz, de persze ki tudja, lehet, hogy nem. Mindenesetre egy csúcspontnak számít, véleményem szerint.
Soderbergh tehát újra megcsinálta. Megannyi műfajon keresztülment már a pályafutása során, és a legtöbbet sikerre vitte, ezzel sincs ez másként. Eredményt tekintve mindenképpen jeles, feszes és izgalmas másfél óra ez, ami nem ejt foglyokat, nem untat üresjáratokkal. Egyszerűen csak fog téged és fenéken billent, ahogyan azt kell.
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s