Home

Sivár és unalmas gyermekkorom sejlett fel előttem, ahogy néztem A bébiszitter naplóját. Ahogyan peregtek a képkockák, úgy realizálódott bennem egyre inkább, hogy gyerekkorom fásultsága és depresszióm abból fakad, hogy soha nem volt a dadám Scarlett Johansson. Pedig így visszagondolva minden személyiségbeli problémám megoldódott volna – vagy nem – de most igazából nem erről van szó, csak azt akartam mondani, hogy mennyire jó lett volna ha ő ápolgatott volna engem. Azon kívül azt szeretném mondani, hogy szeretném őt feleségül venni és ezúton akarom megkérni a kezét, hogy amennyire fel voltam készülve a dolgozat problémáira, olyannyira el is bájolt. No, nem kell egyből mesterműre gondolni, szó nincsen erről, a lényeg az, hogy a maga keretei között és a maga nemében nagyon is vállalható mű ez.

A sztori – ahogyan sok más film is – célba veszi a burzsoá, elit new york-i emberkéket, akiknek mindenre van idejük, csak arra nem, hogy kisgyerkőceiket felneveljék normálisan. Egyikük – Mrs. X – kapva kap tehát a lehetőségen, és felfogadja dadusnak Annie Braddock-ot, a frissen végzett gimis lányt, aki előtt fényes jövő állhatna ha kihasználná a lehetőségeket, de ő mégis ezt az utat választja. A kis lurkót tehát elkezdi pátyolgatni, nevelgetni, közben pedig rájön, hogy mennyire burokban éltetik a gyerkőcöt, így igyekszik őt kimozdítani, és olyan egzotikus dolgokkal megismertetni őt, mint a mogyorókrém üvegből való evése. A küldetés sikeres is, egészen addig, amíg persze a háziasszonynak ez fel nem tűnik, már hogy valami nincsen rendjén.

Fekete Özvegy kikezdett már Amerika Kapitánnyal is (aki nem érti, járjon utána)

Azért volt kellemes meglepetés ez a film, mert a szokásos körök lefutása helyett illetve mellett a mű amellett hogy erkölcsi illetve nevelési tanmesévé válik és még szerelmi szálat is behoz, utóbbiba csak annyira bonyolódik bele, amennyire szükséges, nem veszi el a játékidőt. A rendező illetve a forgatókönyvíró céljai figyelemreméltók abból a szempontból, hogy a dolgozatuk a bébiszittermunka fáradalmaira és örömeire fektetik a hangsúlyt, azokat igyekeznek megmutatni, mondhatni tanulmányt készítettek ezzel, így a morális tanulság a film végén nem válik zavaróvá cseppet sem.

Nem kell sok újdonságra számítani se cselekménybonyolítás, se forgatókönyv terén, de amit ezekben nem teljesít, azt behozza finom humorával és szellemességével. Ebben társ a film főszereplője Scarlett Johansson, akit megszoktunk bombázóként, itt azonban egy visszafogott jellemű és küllemű lányt alakít, ez is jól áll neki. Szendeszűz, szemüvegeshátrafogotthajú karakterét hamar megkedveljük és irigykedhetünk a kissrácra egyből. Viccet félretéve, valóban korrektül hozza a figurát, nem panaszkodhatunk rá.

A végén persze minden jóra fordul, ahogyan azt sejthettük, de nem zavart: mosolyogtam. A gazdag, elit környék lakóival kapcsolatban talán kicsit sarkított a film (nem tudhatom), de mindazonáltal egy jó szándékú, összeszedett és tisztességes dolgozattal állunk szemben, ami túlságosan eredeti fordulatokkal ugyan nem büszkélkedhet, azonban bájjal és humorral igen.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s