Home

Már az ötödik résznél tartunk? Repül az idő, mit ne mondjak. Emlékszek, amikor még az elsőt néztem számítógépen kistiniként, ahogy arra is emlékszek, hogy itt-ott eléggé rágtam a körmömet merthát lássuk be elég izgalmas kis alkotás volt. A másodikat szerintem sose láttam normálisan elejétől végéig, a harmadikat már felnőttebb fejjel néztem egy két éve, onnan már az eredetiség mint olyan eléggé hiányzott, ámbár ha kikapcsolja az agyát az ember, még azt is lehet élvezni. Azért az a szolárium-jelenet megtette a hatását, ahogyan a kondis rész is, szóval egy-két kreatív halálnem jutott. A negyedik megintcsak kimaradt teljes egészében, de azt hallottam az nagyon ótvar lett. Mindenesetre majd valamikor azt is megszemlélem. Na, de mivel pár napja valami üdítő, agykikapcsos vérfürdőre volt szükségem, gondoltam csak teszek egy próbát a legújabb epizóddal, amiről nem lehet elmondani, hogy túlságosan innovatív volna, ugyanúgy készítik ezeket a filmeket mint a Péntek 13-akat, gyakorlatilag minden folytatás egy remake, szóval így kell nézni őket.

Be kell valljam, baromi jót szórakoztam ezen a kis filmen. Történet nyilván ugyanaz, csak a halálnemek változtak. Néhány fiatal túlél egy hídösszeomlást (igencsak látványos szcéna volt ez), majd megtanulják, hogy a Halál akkor is eljön értük, ez ellen nem lehet tenni semmit. Annyi a különbség talán az előbbiekkel ellentétben, hogy itt tudatosan a főhősök igyekeznek elkerülni a végüket és ennek érdekében sokkal óvatosabbak. Még annyit is csavartak az írók a dolgokon, hogy ha valamelyikük megöl egy másik embert, azzal kiírhatja magát a kaszás listájáról. Ez szerintem egy egész jó ötlet volt, adva egy plusz feszültséget a történéseknek.

De mondom, nem a történet a lényeg itt, hanem a változatosabbnál változatosabb halálnemek. Itt is történt néhány emlékezetes eset, a lézeres szemműtét-jelenet után nem szívesen mennék ilyen helyre, kellően gusztustalan volt és beteg, ahogyan a tornászlány esete a szöggel se volt éppen kellemes mutatvány. Aranyszívem, még nekem is fájt, nemhogy neki.

Újra feltűnik a sorozat egy visszatérő tagja, maga Kampókéz azazhogy Tony Todd, és két jelenetben szerepel csak, de még így is viszi a prímet, mert egyszerűen jó őt hallgatni ahogyan azzal a búgó, fenyegető orgánumú hangján beszél.

Amit még kiemelnék az a befejezés, az írók itt is odatették magukat. Nem kell semmi szenzációra számítani, de kellemesen szemét csavar volt. Bírtam.

Gore-faktor tehát a helyén van, a szereplők között akadnak szimpatikusak, szórakozni lehet rendesen, péntek estére sör mellé remek lehet. Akár randifilmnek is. Külön respekt a stáblista közben zajló kis halál-montázsért.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s