Home

Először azt hittem a cím alapján, hogy Jean-Claude Van Damme lesz a cyborg, aztán megláttam a “Robotnő” alcímet és kicsit kétségbe estem, gondolván most akkor biztos Van Damme egy transzvesztitát alakít poszt-apokaliptikus környezetben. Megnézve a filmet fellélegeztem, erről szó sincs. Bár ami azt illeti, nem tudom pontosan, hogy a CYBORG cím mire akar utalni, mert egy kiborgot se láttam, hacsak nem arról a csajról van szó akit meg kell menteni és akinek a szeme helyén egyszer kódok voltak. Na mindegy.

Albert Pyun nem éppen az A-kategóriás opuszokról ismert, hanem leginkább arról, hogy előszeretettel dolgozik alacsony költségvetésből, B-színészekkel, faék-történetekkel. Példának okáért ő rendezte a KICKBOXER 4. részét. Dolgozott együtt a legnagyobb nevekkel: Sasha Mitchell, Christopher Lambert, Rutger Hauer, Jean-Claude Van Damme, Gary Daniels, és még sorolhatnánk de nem teszem meg.

Eme 1989-es remekművében Pyun igyekszik meglovagolni mind a TERMINATOR-kultuszt, és még a MAD MAX-et is. A távoli jövőben játszódó film tele van az unalomig ismert poszt-apokaliptikus elemekkel, díszletekkel, az ellenség és emberei mintha csak a MAD MAX-filmekből léptek volna elő, csak kevesebb karakterrel rendelkeznek (rakja össze az olvasó, hogy ez vajon mit jelenthet). Ugyan az imént említett film se rendelkezik éppen egy remek történettel, semmi ahhoz képest, amit itt összefukarkodtak az alkotók. Ennek a filmnek kvázi se eleje, se közepe, se pedig vége nincs, egy szűk másfél órás akciófolyam az egész, miközben folyamatosan duruzsol a fülünkbe a séma szerint megírt világvége-muzsika nyolcvanasévek módra. Maga a sztori férc-szerűen összecsapott, vázlatos marhaság, amit akár egy ötéves is megírhatott volna, nem kellett volna ezért felbérelni valakit. Tudom, hogy ezeket a filmeket nem a sztorijaikért szeretjük, ezzel tisztában vagyok. Én bevallottan rajongok az ehhez hasonlatos másodrangú művekért, szóval nem bántásból mondom, csupán leírom az észrevételeimet.

Akciók szempontjából a film már jobban teljesít, még ha nem is olyan emlékezetesen. A vágás néhol túl gyors volt (vagy én vagyok már túlérzékeny erre, nem tudom), de azért így se vett le az ütések erejéből. Van Damme többször is pörgőrúgásával teszi hatástalanná az ellenfelét, ami jól áll neki, de ha kell, a kardot is tudja használni. Van a filmben egy közel félórás üldözős-bujkálós akciójelenet, ami egyrészt figyelemre méltó, másrészt egy időre unalomba fullad, köszönhető a monoton zenének.

Ahogyan azt a B vagy C-kategóriás filmektől el is várhatjuk, ez a film mérhetetlenül ostoba, a főgonosznak nincsen más szerepe amellett, hogy nagyon gonosz, és ha megszólal, hát akkor is tudjuk hogy ő gonosz, mert olyan tónusban beszél és olyan szövegeket adtak a szájába. Kb. mint ahogyan a COBRA című Stallone-filmben volt az a gennyláda. Na, az a kategória, csak ez annak a B-változata.

Oké, mindezek ellenére nem mondhatom hogy annyira alacsony volna az élvezeti faktora a filmnek, mert jót lehet rajta szórakozni. Van egy tipikus poszapokaliptikus hangulata, atmoszférája az egésznek, és az is jó, hogy érezhetően ez még a nyolcvanas években készült, hangulat szempontjából. Van Damme is jól verekszik, de érdemes megemlíteni a flashback-jeleneteket, amelyekben bődületesen hülye frizurával jelenik meg a színen. Amit én nem értettem. Ember…

B-rajongóknak és Van Damme-fanoknak mindenképpen ajánlom.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s