Home

Ti West most az a figura akire oda kell figyelni. Legutóbbi filmje, a THE HOUSE OF THE DEVIL egy piszkosul jó horrorfilm volt a nyolcvanas évek hangvételében/stílusában, legújabb produkcióját tehát nem véletlenül vártam hogy megnézhessem. Hogy milyen volt? Őszinte leszek. Így elsőre az az igazság, hogy csalódásként ért az eredmény, nem ütött meg annyira, mint a fentebb említett dolgozat, de azért így se lehet nagyon panaszkodni.

A történet szinte teljes egészében egy hotelben játszódik, ahol a két fiatal tulajt nézhetjük, amint szellemekre vadásznak a hely fellendítése érdekében.

Ami nagyon működik a filmben az a két főszereplő közti kémia. Mindketten olyanok, hogy a néző egyből megkedveli őket, szimpatikus figurák, úgy tűnik ehhez is nagyon ért West, hogy ilyeneket írjon meg. Elég ha csak a THE HOUSE OF THE DEVIL főhősnőjére gondolunk, ő is egy hasonlóan kedvelhető karakter volt, ami ritka mostanság a horrorfilmek történetében. A lényeg, hogy ne akarjuk, hogy valami rossz történjen velük. Ez a lényeg. Kedvenc példám még erre a Rémálom-széria első részének Nancy-je. Értitek szerintem. Szóval ez abszolút remekül működik itt is, West szellemes és vicces dialógusok nyomán ismerteti és szeretteti meg a szereplőit ebben a filmben. Leginkább Sara Paxtont lehet nagyon szeretni, őt már a SHARK NIGHT-ban is megszerettem, itt is lazán belé lehet zúgni. Van neki valami megfejthetetlen sármja, bája, egyszerűen aranyos és kész. Tényleg remélem, hogy kap majd még jó szerepeket és nem fog kikötni béna romkomokban.

Az operatőri munka itt is klasszikus, letisztult stílust képviselnek a képek, amilyet régen láthattunk. A direktornak remek képessége van a feszültségkeltéshez, pusztán a kameramozgással és a csenddel képes elérni azt, hogy a néző meredten bámuljon maga elé, aztán egyszercsak ráhozza a szívbajt valamivel. Olcsó trükk kicsit, de tudni kell alkalmazni.

Szóval feszültség az a helyén van, suspense működik szépen, karaktereket szeretjük, de valahogy mégse annyira erős cucc. Úgy éreztem, hogy a rendező túlságosan óvatos, túl sok mindent bízott a csendre és a megfoghatatlan feszültségre és nem ijesztgetett túl sokat, csak néha hagyta magát elengedni. A befejezés is hagyott kívánnivalót maga után számomra, bár nem volt vészes.

Mindezeket egybevéve a film szórakoztató, a hangulat nem olyan komor mint a rendező előző filmjében, vannak jó poénok és atmoszféra is. Csak épp kisebb csalódás, mint horror, de meg fogom nézni még egyszer, hátha második nekifutásra már még lelkesebb leszek. Mindenesetre ajánlom melegen a kísértetfilmek kedvelőinek, mert így is ezerszer jobb, mint a többi horror ami mostanság kijön. Westet továbbra is figyelni kell.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s