Home

Legutóbb, amikor megnéztem a THE EXPENDABLES rendezői változatát, annyira felfokozott állapotba kerültem, hogy feltétlenül szükségét éreztem végigülni még egy maszkulin akciófilmet. Melyben igazi férfiak rúgnak szét seggeket. Először valamelyik Rambo-filmre gondoltam, de aztán megláttam a polcomon a MEN OF WAR című Dolph Lundgren-opuszt és mivel ezt a darabot már jó ideje nem láttam, erre esett a választásom.

A MEN OF WAR egy hasonló vonalvezetésű és felállású történetet mutat be, mint a THE EXPENDABLES, azzal a különbséggel hogy ebben kevesebb a románc, nincs renegát FBI-ügynök és nem szerepeltetnek annyi sztárt. Viszont itt is szerepel Dolph Lundgren, csak épp itt főszerepben, mellette még egy pár jóvágású fenegyerek, akik nem vacakolnak és nem haboznak, ha akcióról van szó. Akciót tekintve pedig a film nem nagyon bővelkedik, ha úgy vesszük van kettő vagy három akciójelenet, de így se panaszkodhatunk igazán. Tekintve, hogy a végső nagy leszámolás közel fél órás és annyi golyót lőnek ki és annyit robbantgatnak, hogy nem lehet egy rossz szavunk se. Ráadásként kapunk az arcunkba egy kifejezetten jó és élvezetes test-test ellen harcot, ahol Lundgren csap össze a nemezisével. Mely harc erőszakos és meglehetősen kemény, akik vonzódnak az ilyen típusú akciókhoz, mosollyal az arcukon állhatnak fel a film után.

Érdekesség gyanánt megemlítendő, hogy ez is azon filmek közé tartozik, melyek az AVATAR sztoriját, cselekményét előrevetítették. Itt is képbe kerülnek a bennszülöttek, akikkel hősünk egyre inkább elkezd szimpatizálni, majd ahogyan minél jobban megismeri kultúrájukat, úgy változik meg a szemlélete. És mikor rádöbben arra, hogy küldetésük nem ér szart se (pontosabban csak annyit ér. madárszarért folyik a verseny, mely tény elég röhejes, az írók nem tudom mit szívtak). Úgy dönt, hogy kiáll az őslakosok mellett és felveszi a harcot a gazdag, semmirekellő bürokratákkal. Van aki mellé áll, van aki nem.

Nem egészen rossz ez a film, nem feltétlen lehet rásütni azt a jelzőt hogy “annyira rossz, hogy az már jó”, mert akadnak benne jó pillanatok. Például ahogyan megismerjük a bennszülött népeket, a kultúrájukat, ahogyan gúnyt űznek az amerikai népből akik csupán a National Geographic magazinból szerzik ismeretüket a nagyvilágról. Kellő mennyiségű iróniával és humorral kezeli az író a cselekményt és történetet.

Lundgren jó formáját nyújtja a kemény de azért érzékeny lelkű zsoldos szerepében. Ellensége pedig egy igazi “imádjuk őt utálni”-típusú szemét geci, aki a film egy részében se visel felsőt, mindig meztelen felsőtesttel jelenik meg a színen és valamiért nagyon gyűlöli hősünket. Egyik kedvenc jelenetem az, amikor egy nagyon nem fair párbajra hívja ki Gunnert (Lundgren), ami abból áll, hogy addig üti amíg szét nem esik és nem üthet vissza, különben a többiek halomra gyilkolják az embereit. Rohadt egy húzás volt ez tőle, nem mondom. Ebből is érezhető, hogy ez a fickó nem a fair küzdelmek és a becsületesség híve, csak szimplán egy rohadt állat akinek senki és semmi nem szent.

A madárszaros vonal a filmben, mint mondtam egészen röhejes, az a pici szerelmi szál is olyan hogy láttuk ezerszer. Ennek ellenére azért kellően szórakoztató film, még ha annyira nem is maradandó élmény. Mégis, azt hiszem ez egy kevésbé ismert darab, amit érdemes felfedezni a zsoldosos-férfias akciófilmek kedvelőinek mert vannak benne fasza pillanatok.

Reklámok

2 thoughts on “Dzsungelháború (1994)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s