Home

Vészesen közeledik az év vége, úgyhogy jó lesz most már belehúznom tényleg, ha időben akarok végezni az idei fontosabb és kevésbé fontosabb filmek megtekintésével. Tegnap a WARRIOR volt soron, a film amiben Tom Hardy szerepel (a zseniális kaméleon-színész, akit hamarosan mindenki csak onnan fog ismerni hogy ő játszotta Bane-t az új Batman-filmben), meg Nick Nolte és Joel Edgerton. Amúgy egész jó cucc, be kell valljam.

Magam nem vagyok nagy sportbuzi, de a sportfilmeket kiváltképp tudom szeretni, a ROCKY-filmeket imádom, a THE FIGHTER kurvajó volt (Bale rules), aztán Clint Eastwood boxos filmje a MILLION DOLLAR BABY is egy remekmű a szememben, szóval tárt karokkal fogadom az újabb dolgozatokat. Ez a mostani a ROCKY-filmek mezejére kíván lépni, csak épp itt nem a boksz van a középpontban, hanem az MMA (Mixed Martial Arts).

Ahogyan azt már megszokhattuk, itt sem feltétlen az adott sport van a középpontban, inkább az emberi tényező az, ami viszi előre a filmet, jelen esetben egy családi drámát láthatunk. Megromlott apa-fiú viszonyt és testvérek hadakozását szemlélhetjük, hogy aztán a végére minden rendbe jöjjön (várhatóan). Nick Nolte az ex-alkoholista apa szerepében brillírozik, könnyáztatta ráncos arccal és ősz hajjal áhítozik az Oscar-díj után, előre láthatólag, véleményem szerint fogják is jelölni mert annyira jó. Tom Hardy a másik aki zseniális az egyik testvér szerepében, ő sem először bizonyít. Tekintetéből süt a harag, a düh, végső, testvére ellen való küzdelme a film nagy katarzispontja. A dráma tehát remekül működik, még ha sablonszerű is az egész, a nagykönyv szerint zajlanak az események, nevezhető hát kiszámíthatónak, de a színészi játék és a rendezés viszi a hátán az dolgot.

Ami kifogásolható, az a harcok fényképezése. Érződik ugyan az elementáris erő az tény, viszont sokszor nem látjuk tisztán, hogy mi is történik a jelenetben, mert a vágás és a fényképezés annyira kuszául volt megoldva. Ez pedig sokszor levett az értékéből, hiába volt meg az érzelmi töltet, a ROCKY-ban például sokkal hatásosabb volt és drámaibb a végső harc, részben azért, mert láthatott a néző minden egyes ütést normálisan. Itt annyira nem, ami szerintem hiba, de ugyanakkor olyan sokat nem von le a végső ítéletből, miszerint a film jó, drámai, és ha úgy nézem, akkor bizony könnyfakasztó.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s