Home

Pedro Almodóvar nem tartozik éppen a kedvenc rendezőim közé, annak ellenére, hogy tisztelem a munkásságát. Csak az a helyzet, hogy nem vesz rá a lélek, hogy bármelyik általam látott filmjét újranézzem. Legújabb filmjével ezúttal egy másik területre utazott, jelesen a thriller műfajába tett egy kis kitérőt, de úgy, hogy azért igyekezett megtartani a saját stílusát, védjegyeit és hangnemét. Ennek eredménye egy igazán érdekes keverék lett, amit sokan tévesen – vagy éppen nagyon is éleslátással – horrornak aposztrofálnak. Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik a horror műfajába sorolják ezt a művét, ebben is van valami, de azért nem feltétlen. Inkább mondanám pszicho-thrillernek, illetve testdrámának. Utóbbit most találtam ki spontán, de lehet hogy más is mondta már rajtam kívül.

A THE SKIN I LIVE IN amellett hogy a thriller motívumaival eljátszadozik, egy fura bosszúállás történetét is elmeséli. Ilyen bosszút én még egyetlen filmben se láttam, és mivel nagy rajongója vagyok ennek a szubzsánernek, mindig érdeklődő tekintettel figyelem a kisebb-nagyobb változtatásokat a jól bevált rendszerben. Banderas ugyanis – miután lányát egy srác megerőszakolta – különös módot választ a revansra, mégpedig azt, hogy az erőszakolóból nőt csinál a saját maga által kifejlesztett módszerrel. Ez egy meglehetősen bizarr és körülményes módja a bosszúnak, dehát láthattunk azért már cifrábbat is, legutóbb ugye az I SAW THE DEVIL-ben, amikor is az ügynök elkapta majd elengedte az erőszaktevőt. Az mondjuk sokkal egyszerűbb volt, ez pedig inkább fura. De van értelme ennek, ha jól megnézzük, hiszen mivel is lehetne jobban megszégyeníteni a tettest, mint hogy nemcserét hajtasz végre rajta. Ez aztán rendesen megkavarja az életvitelét, pláne ha hozzávesszük azt, hogy kvázi szobafogságban tartja őt éveken át. A férfiból nő lesz, orvosunk pedig belészeret, és le is fekszenek egymással.

Ami bejött nagyon, az az elegáns rendezés, a képek kompozíciója (különösképp tetszett, ahogyan Banderas közeledik a pisztollyal az ágyon fetrengő férfi és nő felé), a színek erőteljes mivolta és a történet komplexitása, ami ugyan néhol túlságosan komplexre sikerült, de annyi baj legyen.

Hibája azonban, hogy bár kedvenc zenészünk egyfajta főszerepet játszik itt, karaktere nincsen eléggé kidolgozva. Egyrészt, nyilván őrült a fickó, de ennek igazán jelét nem látjuk az alakításában, csak a tetteiből következtethetünk erre. Másrészt, nem nagyon jött át a drámája, a motiváció megvolt ugyan, de nem teljesen tudtam átérezni a fájdalmat. Ezért a forgatókönyvet okolom leginkább, meg kicsit a színészt is. Viszont a csajt alakító fiatal színésznő remek munkát végzett, az arca is kamera elé való, és kellőképpen hiteles volt a játéka.

A thriller motívumai hellyel-közzel megvannak, de Almodóvar inkább a saját stílusát érzékelteti a nézőkkel, tehát a nemiség mint olyan is témává lép elő, furcsa családi drámának lehetünk tanúi, bár ezt a részt se dolgozta ki eléggé. Az operatőri munka szép, a zene és a hangulat is kiváló, csak tényleg néhol úgy éreztem, hogy alul vannak írva a karakterek, maga a történet pedig itt-ott zavarossá válik és feleslegesen túlkombinálttá.

Mindezektől függetlenül egyáltalán nem rossz film, mindenképpen kiemelendő az ez évi termésből, csak annyi, hogy lehetett volna még erőteljesebb munka.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s