Home

Freddie Highmore is felnőtt már. Ő volt az a srác, aki Tim Burton Csokigyárában is szerepelt, ott még kis pöttöm gyerkőc volt, most meg már ilyen depresszív tinédzsert játszik, aki nem látja semminek se értelmét.

Igazából ebben a filmben nincsen sok olyan elem, amit ne láthattunk már más filmekben ezerszer, általában az ilyen alkotásoknál mindenki tudja kívülről hogy mi lesz a következő lépés, hogy ér véget. Úgyhogy sok meglepetés nincsen, viszont így is egy egészen korrekt film lett Gavin Wiesen első egészestés filmje.

Egy fiú a főszereplője, aki küzd az élet értelmetlenségének a gondolatával, az iskolában nem tanul, tipikusan különc srác (lásd még ebben a témában: SUBMARINE), félénk, szégyellős, visszahúzódó, de amúgy tehetséges, és még rajzol is. Csak lusta. Történik egy nap, hogy megismerkedik egy leányzóval, aki viszont nem félénk és nem visszahúzódó. Egymásra találnak, barátokká válnak, de mindenkit tudja nyilván, hogy előbb vagy utóbb – kisebb zökkenők után – összejönnek a film végére.

A THE ART OF GETTING BY tehát nem abból nyeri a sármját, hogy csavarosan van megszerkesztve a cselekmény, mint mondtam. Inkább ott rejlik a bája ennek a dolgozatnak, hogy milyen jól van megírva. Inkább úgy mondanám, hogy olyan korrektül. Nincs túlfilózva, éppen annyi tanulságos mondat van benne amennyi belefér, és éppen annyi dráma, amennyit kibír egy ilyen alapanyag, nem több és nem kevesebb. Kellemes tempóban csordogáló film ez, amit lehet szeretni a két főszereplő miatt (Highmore, és a SCREAM 4-ból ismert Emma Roberts), akik tényleg tehetséggel formálják meg a karakterüket, a dialógusok is kellőképpen jók, a mellékszereplők pedig szintúgy kedvelhetők. Bírtam nagyon az igazgató figuráját, aki mintha valami jó haverságban volna a főszereplővel (ezt nem nagyon értettem, de tetszett), a festőművészt is kedveltem, és érdekes volt látni Alicia Silverstone-t, mint tanárnőt. Silverstone-t, aki a kilencvenes évek egyik tini-szexszimbóluma volt, aki sokaknak nedves álmokat okozott a Crazy című Aerosmith-kliben való szereplése miatt, és aki magára öltötte Batgirl ruháját. Utóbbit inkább hagyjuk, bár a maga nemében ott is rohadt dögös volt. Szóval ő is van ebben a filmben, bár először fel se ismertem. Hiába no, változnak az idők. Olyan ez, mint Drew Barrymore a DONNIE DARKO-ban.

A másfél órás játékidő eltelt hamar, nem voltak igazán zökkenők, szépen, finoman kimunkált dolgozat ez, ami valahol a szerzői film és a tisztes iparosmunka határmezsgyéjén mozog, de mégis egy percre se válik hamissá. Tetszett.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s