Home

Na, ezek a dél-koreaiak megint megmutatták hogyan és mint kell azt a híres-nevezetes, mára már többé-kevésbé elkoptatott szubzsánert, nevezetesen a bosszúmozit kezelni. Míg amerikai kollégáik semmit se tudnak kezdeni vele, addig Dél-Korea tele van tehetségesebbnél tehetségesebb filmrendezőkkel, akik mindig irányt mutatnak és sokkolnak minket. Az I SAW THE DEVIL az egyik legintenzívebb és legőrültebb film, amit az utóbbi időben láttam.

A rendező Jee-woon Kim, aki a THE GOOD, THE BAD, THE WEIRD-et is jegyezte (ami amúgy egy kurvára szórakoztató akciófilm, csodálatosan koreografált akciókkal), fogta az amúgy egyszerűnek mondható alapszituációt: férfi jegyesét egy sorozatgyilkos megöli. Férfi bosszút esküszik. Eddig korrekt minden, láttunk már ilyet, de ott csavar egyet a helyzeten a direktor, hogy a bosszú nem ám csak úgy egyenesen történik és point blank, hanem sokkal cizelláltabban. Főhősünk nem öli meg egyből áldozatát, hanem folyton elkapja, majd elengedi. Majd újra elkapja, szétveri, megint elengedi, mondván, hogy a lehető legnagyobb kínt akarja neki okozni, és ezt nem tudja elérni azzal, ha simán megöli őt. Egy rettentő feszült, izgalmas macska-egér harcnak lehetünk szemtanúi bő két óra hosszában, amely semmiképpen nem ajánlott azoknak, akik elrettennek a nyers, brutális erőszak látványától.

Az operatőr remek munkát végzett, a képek remekül vannak megkomponálva, tényleg kapunk szép képeket amellett, hogy törnek a csontok és fejek gurulnak jobbra meg balra.

Az erőszak mellett jut idő a drámára is, csakúgy mint az OLDBOY esetében, nincsen elhanyagolva a főszereplő motivációja és lelki vívódása, szenved a néző is a mérhetetlen brutalitástól és akaratlanul is eszembe ötlött Hattori Hanzo híres mondása a KILL BILL című filmből a bosszúállásról mint olyanról. A bosszú sose tisztás, a bosszú erdő, amiben könnyű eltévedni. Hol a határ? Meddig lehet elmenni? A bosszú bizony rohadt egy dolog, és erre rá is játszik ez a film, a végére nincs katarzis, az elvesztett hozzátartozónkat nem lehet visszahozni azzal hogy megöljük a tettest, nem lehet betölteni az űrt akkor se, ha ezerszer nagyobb fájdalmat okozunk az illetőnek.

Mocskosul intenzív és a maga nemében baromi szórakoztató alkotás lett a végeredmény, ami tartalmaz rengeteg zseniális erőszakos jelenetet (apám most csak szomorúan bólogatna, de tényleg, voltak jelenetek, amelyeknél felordítottam, ilyet ritkán érzek filmnél, ezt becsülöm). Megállja a helyét thrillerként és bosszúfilmként is, utóbbiért pedig pirospont, amiért sikerült másként megközelíteni a témát.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s