Home

by Szoltik

Sajnos itthon Tanaka Hiroyuki (aka Sabu) munkásságát elég kevesen ismerik, pedig érdemes lenne nagyobb figyelmet szánni rá: filmjeiben olyan egyedi módon keveri a thrillert, a drámát és az abszurd, fekete humorú vígjátékot, hogy körülbelül 5 perc alatt 100%-os bizonyossággal felismerhető, hogy éppen egy Sabu-filmet nézünk. Fura kettősség jellemzi őket: ha már túl sok a debil poénból, a hangvételük meglepően komolyra vált, de ekkor már számíthatunk a következő, teljesen váratlan jelenetre, minek hatására újból kibuggyan belőlünk a vihogás. A mester filmjeiben talán ez a legjobb: lehetetlenség megtippelni, mi fog történni a következő tíz percben; akárki halhat teljesen váratlan, értelmetlen (és vicces) halált.

A 2000-ben készült Monday talán Sabu legjobb filmje. A történet nagyjából annyi, hogy egy egyszerű, kicsit szerencsétlen alak (tipikus Sabu-karakter, a filmben a rendező állandó színésze, a fantasztikus Tsutsumi Shinichi kelti életre) a balszerencsének köszönhetően egyre nagyobb bajba kerül: már a nyitójelenetben egy virrasztáson az ő aktív közreműködésével felrobbantják a felravatalozott hullát, majd a barátnője is faképnél hagyja, mikor az előző esetet próbálja neki elmesélni (a vihogástól nem megy neki). Ezután elmegy, hogy leigya magát, de jakuzák társaságába keveredik, s végül holtrészegen ámokfutást rendez egy shotgunnal. Majd felébred egy hotelszobában (hétfőn), s próbálja összerakni, mi is történt vele a hétvégén…

Az alapsztori tehát egyáltalán nem vidám: a főszereplő egyetlen, rosszul sikerült este alatt zátonyra futtatta az egész életét. De ha a végrendeletébe olyasmiket ír bele, hogy a szülei minden héten adjanak a fikuszának 0,1 milligramm kálcium-szulfid oldatot (vagy valami ilyesmi), akkor azt egyszerűen képtelenség komolyan venni. Szóval a film végén akár valamiféle mondanivalót is leszűrhet a néző, csak át kell látni a hülyeség sűrű ködén, ami az egész filmet körüllengi. A filmet tehát akárkinek tudom ajánlani, mert bár a humora furcsa, de nem tipikusan ’ázsiaisan furcsa’ – amitől a nyugatiak többsége képes a falra mászni. S akinek ez tetszett, az bátran nézze meg a Postman Blues-t vagy az Unlucky Monkey-t – nem fog csalódni.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s