Home

J.J. Abrams nosztalgiázik

A nosztalgia-hullám egy újabb állomása a SUPER 8. J.J. Abrams filmjeiről már imitt-amott kifejtettem véleményemet, de lehet hogy annyira nem konkrétan, szóval most pár szót a fickó munkásságáról. Korántsem vagyok ellene az alkotásainak, többnyire bírom a stílusát. A MISSION:IMPOSSIBLE harmadik része egy nagyon is korrekt akcióthriller volt. Szépséghibákkal ugyan, de tényleg egészen szórakoztató cucc, néhány látványos akcióval és egy remek főgonosszal. A STAR TREK már még jobban tetszett, jót tett a szériának ez a friss, új hang, stílus, remek szereposztással és egy gyenge főgonosszal. Nomeg néhány egészen jó akcióval. Egy igazi, vérbeli és szórakoztató popcorn-mozi volt, na, még ha nem is ér fel mondjuk a klasszikus ST-mozikhoz. Élveztem. Gyakorlatilag ezek a filmek is nosztalgia-darabkák voltak. Két kultikus státusznak örvendő sorozat vászonra adaptálása, egy franchise újabb fejezetei, nyakon öntve egy nagy adag lens flare-rel és új arcokkal, gyorsan vágott akciójelenetekkel. Színes, szagos dolgozatok. A SUPER 8 című film még tovább viszi a nosztalgikus vonulatot a rendező pályafutásában, és ezúttal a mérce nagyobb. Magasabbra rakta azt a bizonyos lécet, amikor a jó öreg Spielberg munkásságát kísérelte kvázi utánozni, felhasználni. Itt tényleg Spielberg a kiindulópont, az alfa és az omega, ha ő nincs, akkor nincs ez a film se. Ha nincsenek a hetvenes-nyolcvanas években készült, gyerekek főszereplésével készített kalandfilmek, light-horrorok, családi produkciók, akkor most ez a film se születhetett volna meg.

Nos, a történet szerint néhány fiatal gyerkőc egy amatőr, super 8-as kamerával (innen a film címe) elindul, hogy egy zombifilmet forgassanak. Egy vasútállomás mellé mennek felvenni egy jelenetet éjszaka, amikor arra lesznek figyelmesek, pontosabban az történik, hogy egy vonat kisiklik. Pontosabban kisiklatnak egy vonatot. Vonat felborul, minden repül a levegőbe, robbannak dolgok. Másnap a hadsereg érkezik a helyszínre. Susmus van, valami történt, amiről senki nem szerezhet tudomást. Később kiderül számunkra és ifjú hőseink számára is, hogy valami, egy szörny elszabadult a vonatszerencsétlenség során.

Kissé becsapósak voltak az előzetesek olyan értelemben, hogy annyira titokzatoskodtak a szörny kilétét illetően. Ugyanakkor valami E.T.-szerű filmet sejtetett csak több rombolással. Az az igazság, hogy itt rejlik a film hibája, mert ami a nagy monstrumot illeti és annak kilétét, eszembe jutott annak a bizonyos lufinak az esete ami kidurrant és még csak nem is pukkant olyan nagyot. Ez a titokzatosság a szörny körül nem hozta be az elvásárokat(?), sem “dizájnt”, sem pedig háttértörténetet illetően. Néha úgy éreztem, hogy ez valami mellékvágány csupán a filmben és még csak annyira nem is számít. Pedig számítania kéne, hiszen ez elvileg egy szörnyfilm gyerekekkel, de mégse, mert a szörny inkább csak becsúszott a képbe, míg a gyerkőcök azzal birkóznak, hogy az apáik mennyire nem figyelnek oda rájuk és közben filmet akarnak készíteni. De nem vagyok egyébként ennyire kritikus, a szörnynek is megvannak a pillanatai, feszültségteremtés is van nem kevés, csak épp…na, már leírtam, nem ragozom.

Ami viszont hihetetlenül el lett találva, azok a főszereplők, a gyerekek. Különösképp Elle Fanning, aki már első jelenetével (francba, hát már amikor megjelenik akkor) teljesen magával ragadott. A csaj iszonyú tehetséges, ez már látszik, kíváncsi leszek hogy mi lesz vele akkor, amikor nővé érik, remélhetőleg nem fog – csúnya szóval mondva – elkurvulni. A főhős srác is nagyon jó, szimpatikus gyerek, legalább annyira, amennyire Elliot volt az E.T.-ben. Az történetszála hasonlít leginkább a Spielberg-i szereplők sorsára. Csonka család, gyermekét egyedül nevelő apa, stb. Ez a része a filmnek igazán jóra sikerült, azt hiszem.

Ami még tetszett, az maga a hangulat. Érezhető a nosztalgia, a hommage, áthatja az egész filmet, Spielberg szellemisége mindvégig ott van, nomeg a hetvenes éveké. Tényleg, muszáj imádni, és emiatt főleg nagyon élveztem a dolgozatot, mert olyasmit nyújtott, amit a mostani blockbuster-mozik képtelenek. Valahogy újra visszaadja a mozinak a varázsát, és tényleg ez egy olyan film, amit gyerekeknek simán megmutathatunk, aztán később emlékezni is fognak rá, meg szeretni.

Az akciókra még kitérnék, mert ugyan nincs benne olyan sok, de azért említésre méltóak. Az ominózus vonatszerencsétlenség például kurvára odabaszott azzal a látvány- és rombolásorgiájával, még ha kissé túlzónak is éreztem. Mégis, úgy néztem, hogy tátott szájjal bámultam a jelenetet mert rohadt látványos volt. Tényleg. A többi is balzsam volt a szemnek, de mondjuk a finálét nem éreztem olyan erősnek sajnos, addigra kissé elsikkadt a dolog, köszönhető a szörnynek, akit addigra teljesen jelentéktelennek és kidolgozatlannak éreztem. Ennél fogva tényleg, a befejezés nem olyan erős és hatásos, amilyennek lennie kellett volna. Egyszerűen nem. Hiába no, Abrams nem egy Spielberg.

Néhányan instant klasszikusként aposztrofálják ezt a művet, sokat imádják, az Abrams-utálók pedig hevesen utálják merthogy Abrams és mert lenszfler. Én a középkategóriába tartozok. Egyrészről, hibái ellenére kellőképpen élveztem a filmet leginkább a nosztalgia-faktor és a gyerekszereplők miatt. Szórakoztam rajta és néha meg is hatódtam, a szíve a helyén van. De nem nevezném instant klasszikusnak, ahhoz nem elég ennyi. Meg amúgy is, állandóan, csomó filmre rányomjuk ezt a jelzőt, pedig vigyázni kéne vele. Az idő majd eldönti hogy miből lesz classic és miből nem. De szó ami szó, Abrams eddigi legjobb és legszebb filmje ez.

U.i.:

Állítom amúgy, hogy hasonló szellemben kellett volna megcsinálni a TRANSFORMERS-filmeket is, úgy lett volna igazán jó, ilyen gyerekszereplőkkel és ilyen hangnemben.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s