Home

Náci alapokra fektetett bosszúfilmbe burkolt horrorfilm. Bábokkal. Említettem, hogy bábokkal? Ez az aprócska de fontosnak vélhető tényező volt az, amely arra “kényszerített”, hogy megtekintsem eme művet. És a helyzet az, hölgyeim-uraim, hogy akármennyire is akartam szeretni, már az ötödik perc után világossá vált számomra, hogy itt enyhe parasztvakítás folyik.

A sztori annyi, hogy néhány fiatal meghívót kap egy Wagner nevű fickótól, hogy töltsenek el egy éjszakát a kastélyában. Aki túléli, kap egy millió dollárt. Ez a Wagner alak – ahogyan az kiderül a film során – azonban egy náci “motherfucker”, aki létrehozott egy szörnyet ami elkezdi tizedelni a fiatalokat. Plusz, vannak segédei is. Pingvinek.

A THE PUPPET MONSTER MASSACRE kicsit Rob Zombie filmjeire, illetve stílusára emlékeztet, állítom hogy az alkotók próbálták utánozni a fickót, de ami Zombie-nak éppenhogy megy (paraszthumor és agresszivitás), az ezeknek a fickóknak nem akaródzik. A történet, illetve a cselekmény erőteljesen táplálkozik a horrorfilmekből, az egyik szereplő ráadásul egy geek, aki folyton köpi magából a filmes referenciákat. Alapjáraton ezzel a figurával tudnék a leginkább azonosulni, de annyira undorítóan és visszataszítóan van ábrázolva, hogy képtelen voltam erre. A szereplők is a szokásos sémákra épülnek. Itt van a gátlásos szűz srác, a lánybarátja, a trágárul beszélő hülye paraszt és a barátnője, meg a geek. És van egy nagyapa is, aki többször hangoztatja a film során, hogy Hitlert tökönvágta annak idején.

A probléma azonban nem ott rejlik, hogy a jól ismert sémákat veszi alapul a film. Hanem ott, hogy teszi mindezt fantázia és kreativitás nélkül. Az a baj, hogy bármennyire is vicces az alap (Muppet-szerű bábokkal horrorfilmet), ebből az ötletből próbál táplálkozni, anélkül hogy továbbvinné. Minden bizonnyal az alkotók megelégedtek ezzel, úgy gondolták hogy így el lehet adni egy filmet. Nem lehet. A humor kimerül abban, hogy a szereplők finganak, böfögnek, csúnyán beszélnek és néha darabokra tépi őket a szörny. Ennyi és nem több. Ilyentéren talán olyan akart lenni a cucc, mint a South Park, csak épp az SP nem azért vicces mert csúnyán beszélnek a szereplők, hanem azért, mert amit mondanak – bármennyire ocsmányul fejezik ki magukat – igaz, és ezzel görbe tükröt állítanak a társadalom elé. Itt ez az él nincsen meg, holott láthatóan próbáltak valami nagyobb szabású történetet kerekíteni (apáink bűne, stb.), mégse jött össze nekik mert a tálalás egyszerűen nincsen annyira erős és fantáziadús.

Nagyon felbosszantott ez a film, leginkább azért, mert azt hitte a rendező, elég egy jó filmhez az, ha bábokat horrorhelyzetbe helyezünk és csúnyán beszéltetjük őket. Ez a hülyének nézés egy magasfoka, amit utálok. Ha már Muppet-szerű bábokkal csinálsz horrort, akkor legyen annyi kreativitásod, hogy írsz mellé egy normális forgatókönyvet. És ne a trágárságra meg a parasztságra építs. Mert abból megélni nem lehet.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s