Home

Hongkongban is aljasak az utcák

Nem véletlenül adtam ezt a címet ennek a kritikának, ugyanis Wong-Kar Wai debütáló filmje sokban merít Martin Scorsese klasszikusából. Egyrészt a történet is több hasonlóságot mutat, a szereplők mind a társadalom perifériájára kiszorult karakterek. Az AS TEARS GO BY egy férfi történetét meséli el aki azon van hogy testvérét folyton kihúzza a csávából, azon kívül összemelegedik a szépséges, félszeg kuzinjával.

Maga a film leginkább a gengsztertörténetekből merít, a rendezőnek nem volt sok választása, ekkoriban volt Hongkongban az a mánia hogy mindenkinek hasonló típusú filmet kellett készítenie, mint amilyen John Woo BETTER TOMORROW című dolgozata volt. Ez is kicsit hasonló darab, még ha nincs is olyan remekbe szabott mint az elődje.

Wong-Kar Wai itt még nem egészen villantja ki foga fehérjét, érződik, hogy még csupán próbálgatja a képességeit, vagy legalábbis igyekszik beleszőni a kommersznek mondható anyagba a saját mániáit, a maga stílusát. Többnyire sikerült, a látványvilág, az operatőri munka és a képek például abszolút a számlájára írhatók, a felvételek színesek, élénkek, valósággal lélegeznek. Az intenzitás legtöbbször nem is az akciókból fakad (bár olyan is található), hanem főként a szereplők egymáshoz fűződő viszonyából. Ahogy a rendező későbbi filmjeiben, úgy már itt is nagy hangsúlyt kap a szerelem. A direktor már itt első filmjében is rendkívüli érzékkel irányítja a színészeit, az érzelmeket kellően szubtilisan ábrázolja, néminemű poétikus hangnemmel meséli el egy reménytelennek tűnő szerelem történetét. Nem megy át melodrámába – vagy csak ritkán – ahogyan Woo tette, Wong stílusa sokkal finomabb.

A színészek közül a főszereplő Andy Lau az akit igazán ki lehet emelni, remekül formálta meg az érzelmeit legtöbbször magába záró, folyton cigiző, testvéreit védelmező férfit, de Maggie Cheung is kiemelkedő a szerepében.

Nem tökéletes film, a végefelé kicsit szétesőnek éreztem, nem annyira kiforrott mestermű mint a későbbi CHUNGKING EXPRESS vagy a FALLEN ANGELS. Mindazonáltal így is egy említésre méltó dolgozat egy szárnyait próbálgató rendezőtől, érdekes nézni miként formálja saját képmására a közkedvelt zsánert, a jól ismert sémákat.

Egyébként még azt hozzátenném, az egyik legszenvedélyesebb csókjelenet ebben a filmben van. Állítom. Komolyan. Amikor Andy Lau behurcolja Maggie-t a telefonfülkében, majd vadul elkezdenek csókolózni, az zseniális. Közben pedig a Take my breath away kínai verziója szól. Pure cheese? Fuck no. Romantikus, mint a fene.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s