Home

Kiégve

Sofia Coppola rendezőnő az ELVESZETT JELENTÉS című filmmel szerzett magának igazi hírnevet és elismerést, amit azóta rendre le-lebont minden egyes filmjével. Első filmje, az ÖNGYILKOS SZÜZEK szintén egy szakmailag elismert mű volt, ami lehetőséget adott neki, hogy valami nagyobbat csináljon, nemzetközileg jobban elismert színészekkel. Így készülhetett el az imént említett dolgozat Bill Murray (aki élete egyik legjobb alakítását nyújtotta) és Scarlett Johansson (szintúgy elmondható hogy emlékezeteset játszott) főszereplésével. Mindezek után készített egy filmet Kirsten Dunst-tal (MARIE ANTOINETTE), mely a hozzáértők szerint csak egy üres videoklip. 2010-ben pedig újra dobott egy csontot, amin lehet rágódni. Ezúttal egy sokkal rágósabbat, amit a közönség és a kritikusok egyaránt helyből ki is köptek, mondván hogy ez már tényleg emészthetetlen. Hová tűnhetett az a tehetséges ifjú rendező asszony, aki Bill Murray-ből olyan fantasztikus performanszot varázsolt elő? Hová tűnt az a hölgy, aki Tokio utcáit és az elveszettség érzését olyan hitelesen és remekül megragadta?

Új filmje gyakorlatilag majdnem ugyanazt a témát célozza meg, mely az ELVESZETT JELENTÉS. Itt is egy színész áll a középpontban, aki teljesen megcsömörlik a hollywood-i, dorbézoló, örömöket nagykanállal habzsoló élettől. Kiégés. Lelki válság. Önmagunk keresése. Mindez egy fiatal lány segítségével (Elle Fanning, aki a Stephen Dorff által játszott színész lányát alakítja). Láttuk már. Ismerjük a történetet.

A SOMEWHERE – ahogyan a kritikusok is leszögezték már előttem – valóban nem egy könnyű darab. Formai jegyei az előző filmjeihez képest sokkal letisztultabbak, olyan, mintha csak maga a csont maradt volna, a váz, mintha az összes hús le lett volna róla zabálva mások által. Nyilvánvaló rendezői akarat, hogy így nézzen ki. Nyilvánvalóan Coppola nem kívánt egy teljes mértékben közönségbarát filmet alkotni, nem próbálta meg lemásolni és utánozni kultuszfilmjét, hanem csupán a vázat fogta és egy letisztultabb darabot forgatott. Ez a letisztultság a filmen mindvégig ott van, levakarhatatlanul, a hangulat és az atmoszféra, a helyszínek és a dialógusok szűkre szabása mind a főszereplő lelkének belsejét hivatottak megidézni. Stephen Dorff színész (akire én legutóbb a PENGE első részében figyeltem fel) itt totálisan merev, kifejezéstelen arccal játssza végig a filmet, tekintetére mindvégig kiül az a bizonyos érzés, ami előbb vagy utóbb mindenkit utolér (vagy nem, ha szerencsés az ember és boldog életet él). Hétköznapjai annak ellenére hogy telve vannak ilyen-olyan forró kalandokkal, sajtókonferenciákra jár és díjátadóra, mégis teljesen üres életet él, erre pedig akkor döbben rá, mikor kislányával együtt tölt néhány napot.

Sokan unalmasnak fogják titulálni ezt a filmet. Sokan felállnak a moziban és kimennek a feléről, mert értetlenül bámulják csak a csendes, meditatív képeket a vásznon. Lesznek páran akik öncélú művészkedésnek látják majd. De az igazság az, hogy a SOMEWHERE igenis egy érett munka Sofia Coppolától. Nem olyan üdítően szórakoztató és melankolikus mint Bill Murray és Scarlett tévelygései Tokióban, annál sokkal keserűbb életképet szemléltet. Stilárisan lepusztult dolgozat, aminek egyetlen hibája talán, hogy ugyanolyan hideg és távolságtartó mint főszereplője. Mégis értékeltem ezt a filmet, pont a stílusa miatt, pont amiatt a dolgok miatt amiket utáltak benne a többiek. A rideg atmoszféra, a kilátástalanság érzete és a kitűnő, akár szimbolikusnak is mondható végejelenet miatt.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s