Home

Szegénylány hiphop-táncos szeretne lenni, szerelembe esik és küzd az élettel.

Ha le akarnám írni a sztorit – de miért is tenném? – akkor így már megtettem egy mondatban, úgyhogy a cikkem elkövetkező részében nyugodtan játszhatom azt, hogy ízekre szedem a filmet. Oké, ez kicsit harsány, nem akarom én ízekre szedni, de hadd tisztázzak néhány dolgot. Az utóbbi időkben ugyebár a táncosfilm, mint olyan kvázi reneszánszát éli, aminek én nem igazán vagyok tanúja, csak messziről szemlélem az eseményeket. Készült egy Step Up, meg annak egy második része, meg egy harmadik része, volt egy Dirty Dancing folytatásunk amit szintén nem láttam, akadt egy Streetdancing (ilyen van?), és ki tudja még milyen mozikban vették elő ugyanazt a sémát. A GO FOR IT! abban különbözik a többitől, hogy eddig nem igazán kapott rivaldafényt, így csak azok ismerhetik ezt az alkotást, akik nagyon nyitott szemmel járnak a filmek világában. Ezért is néztem meg, gondoltam majd én felfedezem magamnak azt az egy modern táncosfilmet, amit senki nem néz meg és én ebbe fektetem szeretetem. Ez utóbbi igazán nem jött össze sajnos, úgyhogy nálam továbbra is Gene Kelly a menő, ahogyan Jackie Chan-t megszégyenítő mozdulatokkal koptatja a padlót a SINGIN’ IN THE RAIN-ben. Ámbár a GO FOR IT! sem nevezhető éppen rossz darabnak, az elején még élveztem is mit-ne-mondjak, azonban hamar unalmassá vált mind a sztori, mind pedig a cselekmény. Ennek fő oka az, hogy az alkotók egész egyszerűen képtelenek elszakadni a sémáktól, még akkor is, ha szeretnének. Így válik ez a film ugyanolyan őrülten kiszámíthatóvá mint a többi zsánerfilm, minden egyes fordulatot látsz előre, tudod hogy a lány szerelmes lesz és azt is tudod, hogy bekövetkezik egy pont, amikor a kapcsolatuk veszélybe kerül.

De nem olyan rossz film ez, vannak benne pillanatok amik megragadták a tekintetemet, például a film végi táncjelenet az ami tetszett, mikor a lány a meghallgatáson ropja teljes erejéből, minden tehetségét bevetve. Az tetszett. De ezen kívül nem nagyon tud felmutatni semmi olyat, amitől speciálisabb lenne a többi ellenében. Nyilván, akad egy kis indie-feeling ami jót tesz az alkotásnak, de ahogyan azt már mondtam, képtelen elszakadni a jól bejárt úttól és nem tudja maga mögött hagyni a szokásos sémákat, kliséket. Teszi mindezt kevésbé arcba dörgölően, de egy idő után fárasztóvá válik. A dialógusokat se írhatta valami mesterember, a karakterek nagyrésze kibontatlanul hever a padlón, az érzelmi csúcspont pedig nem eléggé megrázó, pedig annak kellett volna lennie. Amikor megtörténik az a bizonyos tragédia (ha nézed a filmet, tudni fogod), akkor az meg kellene hogy hasson, de a rendezés annyira suta, hogy hamar túlteszed magad a történteken. Ez nem tetszett.

Ezeken kívül a táncjelenetek is inkább közepesek. Nem rosszak, de lehetett volna jobb is. Ahogyan jellemző ez az egész filmre. Nyomokban felfedezhető a potenciál egy üdítőbb táncfilmre, de félúton feladja ezt és a könnyebb utat választja.

Apropó, a legjobb “szegénylány-hiphop-táncolni-akar” dráma, az továbbra is a FISH TANK.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s