Home

Bukta.

Lehetett volna ez másként is, lehetett volna egy remek film az eredmény, de Martin Campbell szuperhős-mozikba történő utazása majdnem minden téren teljes kudarc. Azért mondom hogy majdnem minden téren, mert egyébként a GREEN LANTERN önmagában egy egészen szórakoztató kis produkció lett, pazar effektekkel, rajzfilmszerű látványvilággal és egy olyan közismert cselekménnyel, amit már láttunk már nem egyszer, de azért némileg kellemes volt újra megnézni. A felelőtlen, félelmet nem ismerő, nőcsábász fiatalember hőssé válásának folyamatát vehetjük újra szemügyre, a megszokott klisékkel és fordulatokkal nyakonöntve.

A fő probléma a forgatókönyvvel van. Érezhetően sok változtatáson ment keresztül az eredeti cselekmény, biztosra veszem hogy több író tollán keresztül átzuhant a cucc, és itt rejlik a gond. Ahelyett, hogy egy érdekes, újszerű filmet írtak volna, az egészet annak rendje és módja szerint kisiklatták. Nem is volna persze baj, ha csupán klisékből építkezne a dolgozat, a Jó és Rossz harcának toposzaiból, de teszi ezt olyan összehányt módon, hogy a végén mikor a stáblistának vége lett, már nem éreztem semmit, bólogattam csak csalódottan.

A forgatókönyvön kívül a színészek azok akiknél kilóg a lóláb, Blake Lively ugyan csinos kirakatbaba, de nincs igazán módja arra, hogy többet nyújtson a nagy melleinél és a szépségénél, ahogyan Ryan Reynolds is limitálva van ilyen téren. Peter Skarsgard karaktere sínyli meg leginkább a dolgot, szegény Hemmond dokit olyan szinte ledegradálták, hogy fájó volt nézni. Figurája kimerül abban, hogy önző és gonosz, és persze szerelmes az imént említett asszonyságba. Pedig lett volna benne lehetőség, egy ideig tetszett is, ez az el nem ismert, rosszul öltözködő szánalmas fickó, de ahogy telik a játékidő, úgy silányul el egy papírmasé karakter szintjére. Nem tudja eldönteni a forgatókönyv hogy mit kezdjen vele, ezért hamar ki is kerül a képből, nyomot nem hagyva maga után. Tim Robbins is felbukkan, de róla jobb nem szólni egy szót se, hadd felejtsük el miért is vállalta el ezt az apró szerepet.

A látvány szépen van kezelve, de olybá tűnik, hogy az alkotók nagyon visszafogottan bántak a matéria által nyújtott lehetőségekkel. Nem használták ki azt, amit ki kellett volna használni, az akciók olykor látványosak ugyan, de hamar kifogy belőlük a szusz, a végén várt nagy látványtenger nem gyakorol semmilyen hatást a nézőre, elsikkad. Pedig ugyebár itt az egész univerzum léte a tét, jogosan várnánk el hatalmas csimbummot. A legrosszabb lépés az, hogy az idegen bolygón játszódó jelenetekből is kevéske van, Mark Strong hiába lenne baromi jó Sinestro, de kriminálisan alul van használva a fickó. A kiképzés-jelenet jónak mondható, de amikor vége van, csak elvétve térünk vissza a bolygóra. Ez pedig nagy szégyen, szerintem.

Mindezek mellett nem mondom, hogy nem szórakoztam a filmen, akadnak remek pillanatok (a film nyitánya tetszett, meg a repülőgép-szekvencia), poénok is találhatók és van egyfajta gyermeki bája az egésznek. Mégse tudok szemet hunyni afelett a tény felett, hogy mi minden lehetett volna még ez a film. Így ez a mű a lehetőségek elmismásolt tárháza lett.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s