Home

Steven Soderbergh igazi kaméleon-típusú rendező, aki szinte minden filmjével másik műfajba tesz látogatást, ennek érdekében pedig mindig más stílusban meséli el az adott történetet. A THE LIMEY első nézésre egy újabb egyszerű revans-mozi, a magyar cím is erre enged következtetni, azt gondolnánk hogy egy hagyományos bosszúfilmet lát az ember, amiben Terence Stamp megy mint a buldózer és mindenkit megöl aki szemet vetett halott kislányára. De ne engedjük meg becsapni magunkat, Soderbergh egyáltalán nem vette egyszerűre a sémát, a jól ismert történetmodulra volt mersze felhúzni egy sokkal összetettebb és melankolikusabb hangvételű drámát húzott fel. Ezzel persze kihúzhatja a gyufát a “normálisabb” filmekhez szokott nézőközönséget, aki úgy ül le valamit megnézni, hogy elejétől fogva tudja mire számíthat. Talán kijelenthetjük, hogy egy laikus emberke nem feltétlen van hozzászoktatva az ilyen “kezeléshez”, inkább nézi azt, ahogyan Rambó János egy határozott mozdulattal kitépi a negatív szereplő torkát (nem mintha azzal baj volna, cseppet sem, csak itt másról van szó). A THE LIMEY egy furcsa szerzet, legalább annyira furcsán kezeli a választott szubzsánert, ahogyan Abel Ferrara vette gondos kezeibe a vámpírfilmek regiszterét a THE ADDICTION című mű kapcsán. Soderbergh érezhetően érti azt, amibe belevágta fejszéjét, az pedig hogy nem teljesen hétköznapira vette a figurát, azt jelenti, hogy tisztában van vele annyira, hogy merészel változtatásokat eszközölni, gyúrni, fúrni-faragni az alapkoncepcióból adódó klisészerű cselekményen.

A kliséket tehát meg is hagyja meg el is hagyja, körülbelül mint Tarantino szokta csinálni a filmjeiben. Amit elvárunk (bosszú, kőkemény főhős) megvan, de nem a megszokott dózisokban. A filmben a cselekmény által meghagyott üres teret elképesztően kreatív és ingergazdag vágástechnikával tölti ki, az elbeszélői technikával szintúgy kísérletezve van, míg a két veterán színész (Stamp é Peter Fonda) valósággal lubickolnak a szerepükben. Nem tudom, mikor láttam újabb filmben Fondát ennyire jól játszani, bár megmondom őszintén nem is láttam sok új filmjében. Persze, a GHOST RIDER ott volt, de szerintem azt inkább hagyjuk, ha nem probléma. Itt remekel a fickó, de tényleg.

innentől spoiler fordulhat elő, vagy valami hasonló

A badass-attitűd csekkolva, a bosszúállás azonban nyitott kérdés. Nem is nevezném persze kérdésnek, a bosszú meglepő módon elmarad, ez pedig újabb bicska a zsebben, ha nagyon vágysz a bejárt útra. Ez a film végi csavar kifejezetten tetszett, hiszen akad nekünk egy mindenre elszánt apánk, aki tettre kész, bosszúra szomjazik, végül a lelkiismerete bekopog az ajtón (képletesen) és annyiban hagyja a dolgot. Külön tetszett, hogy Peter Fonda figurája nem egy papírmasé gonosztevő-karakter, sőt szinte könnyebben tudunk vele azonosulni, mint a főhőssel, akinek fura az attitűdje, fura akcentussal beszél és enyhén mogorva figura.

SPOILER VÉGE

Tetszett a film, mert rendhagyó módon bánik a műfajjal és mert ugyanakkor mindaz amit szeretünk ezekben a filmekben, ott van a sorok között elrejtve. Terrence Stamp fantasztikus alakítást nyújt, az operatőri munka kiemelkedő, ahogy a zene is remekül van a képekhez vágva. Mindenképpen ajánlom megtekintésre. Elegáns stílusgyakorlat.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s