Home

Michael Biehn minden idők egyik legalulértékeltebb színésze, akiről mindenki tudja hogy marhajó (mert mindenki látta a TERMINATOR első részét, az ALIENS-t meg miegymást), de sajnos keveset foglalkoztatják, valahogy neki mindig inkább a B-kategória jut, azon belül is mellékszerepek. Ez a film lett volna rendezői debütálása, de mint utóbb kiderült, Biehn elhatárolódik a kész alkotástól mint direktor, mondván nem az ő filmje, mert az utómunkálatokat átvette valaki más. Viszont az egyik főszerep az övé. Buksz is, nyersz is. Igazság szerint próbáltam nagyon szeretni ezt a filmet, mert az előzetes egy vagány, ütős kis retro-akciót ígért vérrel, verejtékkel, harcművészettel, mintha a nyolcvanas évekből maradt volna ránk, azonban az eredmény meglehetősen felemás. Egyrészről azért, mert érződik a filmen a rendezői gyengeség, a fájó pénzhiány és a forgatókönyv által sugárzott fogyatékosság. A sztori nagyon soványka, pedig talán lett volna benne potenciál, egy kis erőbefektetéssel akár jól is elsülhetett volna a dolog, de sajnos azt a benyomást kelti, mintha csak lazán összecsapták volna. Azon kívül sokszor olyan, mintha egy amatőr filmet (vagy tv-filmet) nézne az ember, a színészi játékok gyakran egész egyszerűen bénák, a dialógusok sem segítenek a helyzeten, sokszor rontanak az összképen, bár ha nagyon elnéző akarok lenni, akkor mondhatom azt: egy B-filmnél ez így van jól. Michael Biehn karakterét mintha egy archetípus-gyűjteményből rángatták volna elő, hazudnék ha azt mondanám nem áll jól neki, a kor rendesen megacélozta a tekintetét és az arcéleit, de neki is jutnak kínos pillanatok. A főszereplő csajszi is küzd, de sokszor alulmarad, ami a színészi képességeit illeti.

De nem mondhatom azt, hogy nincsenek a filmben jó pillanatok. Igazság szerint az akciók kifejezetten jók, tényleg a nyolcvanas éveket tükrözik, mindenféle kézikamerás bizbasz nélkül, a pofonok hangosak, és láthatóan a koreográfiára is ügyeltek, ez pedig nagyon bejött. Tehát amikor akcióra került sor, a film hirtelen marha élvezetessé vált, de utána vissza a mederbe.

Ha B-filmként nézzük, és nincsenek nagy elvárásaink a filmmel kapcsolatban, akkor jót szórakozhatunk rajta. Ha megfelelő hangulatba hozzuk magunkat. De egyébként sajnos nem lett annyira jó. A maga nemében egy helyenként baromi jó, de összességében középszerű munka lett az eredmény. Remélhetőleg Biehn másik filmje, a THE VICTIM már sokkal jobb.

Advertisements

2 thoughts on “The Blood Bond (2010)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s