Home

Annyira szeretem ezeket a hülye magyar fordításokat, amikor egy egyszerű, konkrét címből valami nagyon hatásvadász titulust szerkesztenek hazánk kreatív címkészítői. A film eredeti címe THE ADDICTION, ebből pedig nem tudom hogy a fenébe lehetett arra jutni, hogy MENEKÜLÉS A POKOLBÓL. Na mindegy, igazából a filmmel kapcsolatosan ez az egyetlen komolyabb kivetnivalóm.

Fogalmam nem volt amúgy arról, hogy ez a film vámpírokról szól, megnéztem mert Abel Ferrara rendezte (MOCSKOS ZSARU). Ferrara a kilencvenes évek egyik legmarkánsabb kézjegyű, morózus hangulatú direktora, aki műveivel mindig próbára teszi a néző tűrőképességét. Legalábbis a Harvey Keitel fémjelezte BAD LIEUTENANT-ben ezt tette, és ezzel a filmjével is kicsit megtépáz minket. Azon felül szembemegy a szubzsáner jól bejáratott kliséivel és íratlan szabályaival. Ne higgye hát senki, hogy a THE ADDICTION egy hagyományos értelemben vett vámpírfilm. A cucc fekete-fehérben készült, és az egésznek megvan az a bája, hogy úgy néz ki, mintha valami elsőfilmes, amatőr direktor készítette volna vizsgafilmnek, amellett pedig azt kell mondjam, egészen hatásos. Egyrészről azért, mert első látszatra hétköznapinak tűnik ugyan, de ha jól belemélyedünk a képekbe, szövegekbe, akkor tisztán láthatjuk, hogy a direktor itt mást is akart nekünk mutatni, mint egy szokványos vámpírhorrort. Nem feltétlen arra épít, hogy megfélemlítsen minket, hogy ránk ijesszen, ilyen típusú jelenetből alig akad pár (sőt, inkább azt mondom: egy sem), szépen lassan kiművelt struktúrájával és stílusával vonz be minket ebbe a különös, fura világba. Ez a film egyáltalán nem úgy játszik, akár a többi vámpírmozi, sokkal inkább földhözragadtabb, nem megy át vériszamos marhaságba, művészi szempontból veszi szemügyre a műfajt, és szabályrendszerét felrúgva vizsgálja meg a vérszopók természetén keresztül az egész társadalmat. Mondhatni, társadalom-keresztmetszetet kapunk, kvázi a vámpírok már nem is olyan fontosak, ha úgy vesszük, csupán kellékek ahhoz hogy kimondja ami a szívén van: mindannyian vérszívók vagyunk. Oké, ez kicsit így erős. Filozófiai mélységekbe viszi Ferrara a művet, ennek köszönhetően a befogadása egyeseknek nehézkessé válhat, én azonban pont emiatt tudtam igazán értékelni. Na nem mintha nem szeretném az agyatlan v-filmeket, de ez üdítően hatott.

Atmoszférát tekintve igen erős dolgozattal állunk szemben, és gyakorlatilag annyira egyszerű vonalvezetése van, hogy nagyon nem lehet belekötni magába a forgatókönyvbe. Itt-ott ugyan kissé szájbarágósra sikeredett a filozofálás, de még így is bevállalható, érdekes adalék Ferrara filmográfiájába. Az operatőri munka pedig remek, a fekete-fehér képek külön bónuszt adnak, egy másik dimenzióba emelik a filmet. Vámpír-rajongóknak mindenképpen ajánlatos megtekinteni, és azoknak is akik bírják a gondolkodó-horrorfilmeket. Már ha van ilyen. De azt hiszem, van.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s