Home

Gyorsan megnéztem Nicolas Winding Refn debütáló filmjét, még mielőtt a holnapi nap folyamán meglesném a moziban a DRIVE-ot, ami az új dolgozata a dán rendezőnek.

Refn láthatóan behatóan tanulmányozta a drogok, kábítószerek, dílerek világát, mert a PUSHER (Elátkozott város) nevű alkotásán erősen érződik hogy mocskosul autentikus, annak hat minden egyes képsorával és dialógusaival. A film egy díler történetét meséli el, pontosabban egyetlen hetét, ahol az egész élete a lehető legrosszabbra fordul, beüt a krach, a szar a plafonig csap, és így tovább. Kezdve azzal, hogy tartozása van egy befolyásos gengszternek, Milo-nak, ez pedig további következményekkel jár. Egy hete van arra (pontosabban kevesebb, de mindig kihúzza magát a szarból) hogy fizessen neki, az idő pedig egyre inkább szorít, a kötél a nyakán egyre erősebb, egyre inkább kezdi elveszteni a fonalat Frank. Eközben gondjai akadnak a rendőrséggel, legjobb barátját SPOILER agyonveri egy baseballütővel SPOILER VÉGE, barátnője jelentené számára az egyetlen kiutat ebből a pokolból, de képtelen arra hogy elkötelezze magát egy olyan lány mellett, aki a testéből él.

A BRONSON-hoz és a VALHALLA RISING-hoz képest itt a képi világ még kevésbé stilizált, sokkal inkább olyan hatást kelt, mintha egy dokumentumfilmet néznénk. Annyira realisztikus az egész világ melyet felvázol nekünk Refn, hogy nem lehet nem tisztelni azt, amit véghez vitt. Bizonyos tekintetben hasonlítható Martin Scorsese korábbi munkáihoz, konkrétabban a MEAN STREETS-hez, ami szintén néhány figura pár napját meséli el, olyan alakokét akik a törvényen kívülre csúsztak, a társadalom szélére. Mindkét filmnél felfedezhető az az energia, amit a direktor belevisz, valamint az utcáról megszerzett temérdek mennyiségű ismeret.

Maga a történet nem nyújt különösebb újdonságot, a narratíva egyenes, nem ingadozik, a stílus mocskos, az erőszakról pedig annyit, hogy ugyan nincs benne olyan sok, de mindig a legváratlanabb pillanatokban csap az arcunkba, olyankor pedig elég erőset üt.

Azt viszont így elsőre nem mondanám, hogy ez lett a rendezőtől a kedvencem. Mindenképpen említésre méltó alkotás és szükséges néznivaló, de valahogy még mindig jobban kedvelem a BRONSON-t, talán azért, mert az képileg egy sokkal kiforrottabb, azazhogy bocsánat, rosszul fogalmazom meg. Sokkal kevésbé dokumentárisabb alkotás, több helyet ad a fantáziálásra és a rendezői fétisek kiélésére. De ez tényleg csak az én szubjektív véleményem, minden esetre a PUSHER egy kiváló (részleteiben talán csiszolatlan), markáns darabja a modern(?) dán filmművészetnek, erős rendezésű és kompromisszumokra nem hajlamos dolgozat egy ifjú rendezőtől aki most betette a lábát Hollywood-ba.

Azt meg amúgy külön poén megnézni, hogy hol kezdte a CASINO ROYALE főgonosza. Ebben is szerepel, bár alig ismertem fel.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s