Hellboy II – Az Aranyhadsereg (2008)

Nem tudom feltűnt-e valakinek, de ez a film mintha az emberek radarja alól egy csapásra kislisszolt volna. Úgy értem miután bemutatták, valahogy nem kapott akkora hírnevet, nem lett akkora siker, nem beszéltek róla olyan sokat. Persze, gondolom mindenki az új Batman-mozival volt elfoglalva, az egész világ a sötét lovagot nézte meg tízszer a nagy vásznon, de kicsit igazságtalannak tartom, hogy míg a TDK-t minden idők egyik legnagyszerűbb képregényfilm-folytatásának aposztrofálták, addig a HELLBOY II szart se kapott, max. azt, hogy “az első jobb volt”. Ezennel szeretnék hangot adni azon véleményemnek, hogy ez egy “bullshit”, úgy ahogy van. Ez az “első rész jobb volt”-dolog. Nehezemre esik felfogni, hogy valaki komolyan azt mondja hogy az első jobb volt, mert…Miért is?

Na…Tehát a HELLBOY II. az első rész után veszi fel a fonalat. Guillermo Del Toro rendezőt nyilván nem kell senkinek se bemutatni, ha valaki mégis felvont szemöldökkel kérdezné bele a monitorba, hogy “Ki a f@szom az a Del Toro?”, annak elmondanám hogy ő csinálja ma a legjobb fantasy-ket, továbbá kitűnő horrorfilmeket készít. Olyan, mint Peter Jackson volt anno, de őszintén, ha valaki most megkérdezné tőlem melyik filmet preferálom, Gyűrűk Ura vagy Hellboy 2, én az utóbbira tenném le a voksomat. Nem mintha bajom volna a gyűrűs filmekkel, nagyon jól meg vannak csinálva, de Del Toro munkája sokkal őszintébb nekem. Szórakoztatóbb, úgy értem a főszereplő egy nagy vörös fickó akinek a keze szikla. Szivarozik és remek egysorosokat tud kinyögni magából. A fickó egy badass. Oké? Vita lezárva. Szóval a HELLBOY II az első után játszódik. Liz és Hellboy együtt élnek, de megvannak a maguk problémái, például a vörös csávó nem szereti ha Liz hozzányúl a cuccaihoz, a lemezeihez. Ha vitatkoznak, akkor általában minden lángokban van, és teljesen természetes, ha lebontják a szoba falát. Hiszen ők már csak ilyenek. Közben új ellenség üti fel a fejét, és azt kell mondjam, ez a film már csak azért is jobb, mert a nemezis sokkalta érdekesebb és jobban kieszelt. Van súlya. Az első résznek az volt az egyik legnagyobb hibája, hogy nem volt neki igazán érdekes rosszfiúja. Az egyetlen aki nagyon jó volt, az Kroenen, aki kutyamód jól bánt a pengékkel. Na ő egy klasszikus rosszfiú volt, über-badass. Nem beszélt, csak harcolt, de azt jól tette. Viszont a másik kettőnek nem volt semmilyen súlya, nem érezted hogy ott vannak. Ellenben Luke Goss, aki ebben a filmben játssza az ellenfelet, na ő már nagyon jó. Igazából az tetszett benne leginkább, hogy karakterét tekintve annyira nem is gonosz, inkább csak a saját fajtája miatt aggódik. Az már más kérdés, hogy a világra akarja szabadítani az Aranyhadsereget (melynek eredetéről megtudhatunk egyet s mást a film nyitó animációs jelenetében), de nem lehet teljesen haragudni a fickóra, jó érveket hoz fel a modern civilizáció ellen. Még sajnálni is lehet szegényt. Tehát simán kiütötte a nyeregből a kopasz náci csávót az első részből. Plusz, Nuadának van egy “jobbkeze”, Wink-nek hívják és ő egy troll akinek egyik keze helyén amolyan “repülő guillotine” van. Nagyon menő cucc, és átkozottul hatásos tud lenni. Így messze elér a keze.

Azon kívül, hogy a “gonoszak” jobbak mint az első részben, a legszebb az, hogy Del Toro itt láthatóan szabad kezet kapott. Míg az első részen érződött hogy kompromisszumokat kellett kötnie, bele kellett raknia egy civil fickót is akinek a szemén keresztül nézhetjük ezt a fura világot, meg az egész olyan…tipikus első rész volt. Látványos, szórakoztató, de valami hiányzott belőle. A második részben Del Toro teljes gőzerőre kapcsolt, kreativitását maximumra állította és abszolúte szabadjára engedte fantáziáját. Ha ilyesmi történik Michael Bay-jel, abból katasztrófa lehet, de Del Toro-nál egy remek film az eredményünk. Jó, oké. Annyira szabad kezet nem kapott, hiszen a költségvetés nem olyan sok, de látványt illetően is abszolút javult a film, az pedig csak a hab a tortán, hogy a legtöbb effekt, szörny, teremtmény kézzel gyártott. Ez sokat dob a filmen, látni old-school effekteket. Jobb, mint a CGI, én azt mondom. Az egész annyira sziporkázóan egyedi és fantasztikus, öröm nézni.

A szereplőkre sem lehet panasz, újra együtt az egész csapat. Kivéve a fiatal srác, őt kihagyták a buliból, de nem is bánom. Ő egy szürkeegér, nem vagyok rá kíváncsi egy ilyen filmben. Hellboy (Ron Perlman még mindig telitalálat) egyre inkább vágyik a rivaldafényre, arra, hogy az emberek észrevegyék, Liz teherbe esik, Abe pedig szerelmes lesz. Egyáltalán, ennek a filmnek az egyik legfőbb témája a szerelem, ez is nagyon bejött. Van egy jelenet a filmben, ami sokaknál kivágta a biztit, de én egy nagyon aranyos résznek tartom. Naiv kicsit, de őszinte és aranyos. Hellboy és Abe sört isznak és részegen éneklik Barry Manilow Can’t Smile Without You című dalát. Annyira jó ez a jelenet, mindig megmosolyogtat.

Műfaját tekintve ez a film már inkább fantasy, mint szörnyfilm. Inkább a Faun labirintusával hozható egy kalap alá, ami nagyon is jó. De persze, míg a Faun egy komoly dráma volt, addig a HELLBOY II. egy könnyedebb hangvételű akcióvígjáték, de így is tartalmaz egy-két megható jelenetet. Például amikor az a zöld lény elszabadul a városban és Hellboy-nak kell megállítania. Ez a jelenet is remekül példálózza azt, hogy itt nem egy egyszerű ellenséggel állunk szemben.

Az akciók is sokkal jobbak mint az elsőben. Jobban kivitelezettek, látványosabbak, jobb a koreográfia, egyáltalán…Sokkal jobbak, tényleg. Több ilyen részt is ki lehetne emelni.

A befejezés abszolút mosolyra fakasztó, de azért egy kis sötét jövőkép fel van vázolva, kvázi a harmadik részt előkészítve. De itt még minden szép és minden jó. happy end. És ezt szeretem.

Összesítve

Csupaszív fantasy remek karakterekkel, kitűnő akciókkal.