A félreértések elkerülése végett, még mielőtt valaki beokoskodna valamit, hozzátenném: nem a tényleges első számról fog szólni a most következő elmélkedés (kritizálás, agyalás, ésatöbbi), hanem arról az első számról, ami a múlt hónapban jelent meg, és ami a régóta futó Pókember-sorozatot folytatja (nem az Ultimate-et, hanem azt az eredetit), csak épp a kiadó lecserélődött idő közben és átvette az irányítást a Kingpin. Tehát ez erről fog szólni.
Nem gyakori – sőt kifejezetten ritka – hogy én képregényekről irkálok, mert ugyan olvasom őket, de nem mindig jut eszembe róluk okos gondolat. Most azonban, hogy újra vehetem a Pókembert, örömittas állapotba kerültem, és elolvasván ezt az új számot, akadt is mondanivalóm bőven. Legfőképpen azért, mert eszméletlen sok dolog van, amibe bele tudnék kötni. És ugyan továbbra is örülök hogy kéthavonta csorgó nyállal odaállhatok az újságospulthoz és lerakhatom a képregényt a nő orra elé azzal hogy “Ezt kérem.”, majd kaján mosollyal az arcomon távozok, mégiscsak igaz és jó Pók-rajongóként muszáj megmondanom a frankót.
Ez az első szám ott folytatja, ahol pár hónapja abbamaradt a széria, szóval mennek a bonyodalmak ezerrel. A kormány elrendelte a szuperképességekkel rendelkező egyének számára, hogy regisztrálják magukat, és fedjék fel valódi kilétüket. Aki ezt nem hajlandó megtenni (érthető okokból nyilván), azok pedig az állam ellenségeinek számítanak. Vasember is támogatja ezt a törvényt, bár az ő valódi személye alapból nem titok, és mivel Pókemberrel olyan nagy haverságba lettek, ezért őt is válaszút elé állította: vállalja fel az arcát, különben ellenségek lesznek. Az előző rész ott maradt abba, hogy Pókember a nyilvánosság elé állva arra készül, hogy megtegye ezt a lépést, szóval leveszi a maszkját.
Nos, naiv kisgyerek módjára arra gondoltam, ugyanmár nem fogja levenni a maszkot, hiszen ezt mégsem teheti, és…Mégis megteszi. Ország-világ előtt felvállalja valódi kilétét, és az a jóleső biztonság, melyet az álarc nyújtott, hirtelen szertefoszlik. Jameson dühöng amikor kiderül, az ősellenségek pedig fenik a késüket. A helyzet az, hogy sok mindent le tudok nyelni a széria történetvezetésével kapcsolatosan, ezzel azonban elég sok bajom van. Alapjában véve egy rossz ötlet volt így megírni. Értem addig, hogy a pókarcot igyekeznek minél nagyobb bonyodalmak és veszélyek elé állítani, de vannak dolgok, amelyeket nem egy jó lépés megtenni. Ez azok közé tartozik, tekintve, hogy ezzel visszafordíthatatlan és durva események láncolatát indíja el a szerző. Agyő anonimitás, agyő biztonság, Pókember is belépett abba a klubba, akiknél nincs titkolózás. Vasembernél ez rendben van, Parkernél kevésbé, hiszen ő eleve olyan, hogy minden áron védeni kell a szeretteit, így pedig cseszheti, hogy úgy mondjam. A sztori odáig ment most, hogy verekszik egyet Amerika Kapitánnyal meg a többiekkel, közben pedig nem fűlik a foga az egészhez, valószínűleg bája is amit tett, és a vége kikacsint annak irányába, hogy baromira sajnálja amit tett. Tényleg nem kellett volna. És ezért az írót okolom, mert ezt nem lehet megtenni ezzel a hőssel. Egyszerűen ellentmond mindennek. Arról nem is beszélve, hogy sutba is dobta a klasszikus kosztümjét, így egy Stark által készített robotpókruhát hord, amely minden high-tech vacakkal el van látva, és nekem ez se igazán tetszik. Talán régimódi vagyok, de a jó öreg piros-fekete (vagy kék) színű ruhát jobban csípem, sokkal jobban néz ki.
Poénkodások terén se alkot eddig valami nagyot, Póki megkomolyodott, amit szintén sajnálok. Emlékszek, még a sorozat elején csomószor viccelődött, szakadok ma is rendesen a beszólásain, itt ez nem működik. Még ha próbálkozik, akkor is csak max. egy félmosoly az eredmény. Eljutottam oda, hogy jó volna ha ezt az egészet semmissé tennék, ha nem történt volna meg mindez, de attól tartok ez így már lehetetlen. Az írók oltári nagy bakot lőttek, a rajongók pedig baszhatják.
A sok fikázás ellenére azonban a továbbiakban is fogom vásárolni, kéthavonta nem olyan rossz ez. A rajzok jók, és azért a maga nemében érdekes is, ahogy kettéoszlanak a hősök, és egymással csatároznak. Érdekes próbálkozás, mindenesetre akkor is hülye ötlet volt Pókembert ilyen szituációba keverni. De ha már így van…Megpróbálom élvezni.
Kíváncsi vagyok mi lesz a következő számban, arról is lesz egy bővebb beszámoló.
