The Grand Master előzetes

Wong-Kar Wai régóta készülő filmjének végre megnézhetjük a teljes előzetesét. Úgy tűnik ennyi volt neki a hollywood-i kiruccanása, és visszament a fickó a távol-keletre, hogy készítsen egy grandiózus(?) harcművészeti akciófilmet Yip Man-ről. Yip Man, ha valaki nem tudná, Bruce Lee tanítómestere volt és nemrégiben már készült két nagy sikerű film is róla, Donnie Yen-nel a főszerepben. Kar Wai láthatóan egy sokkal stilizáltabb művet fog lerakni az asztalra, főszerepben Tony Leung-gal és Zhang Ziyivel. Részemről jöhet. Wong-Kar Wai-tól bármi.

Száguldó bomba

Van egy jó hírem meg egy rossz hírem. A jó hír az, hogy a SZÁGULDÓ BOMBA sokkal jobb mint a HAJSZA A FÖLD ALATT újrája volt. A rossz hír pedig, hogy olybá tűnik, Tony Scott eltűnt mint szürke szamár a ködben. Legalábbis az a Tony Scott akit megszerettem nemrégiben. Az a Tony Scott aki a TŰZBEN EDZETT FÉRFI-t rendezte, aki az UTOLSÓ CSERKÉSZ-t, a BEVERLY HILLS-I ZSARU második részét és még sorolhatnám, gyakorlatilag az összes kilencvenes években rendezett filmjét ide lehetne venni a felsorolásba. Tudom hogy mondjuk a MAN ON FIRE nem kilencvenes, de számomra az Tony Scott legjobb filmje. Nem az egyetlen amit imádok, de az általam legtöbbre értékelt produkciója mert igazi kőkemény bosszúfilm, egy csúcs Washington-nal és érző-dobogó szívvel. Imádom azt a filmet. Ugyanúgy megfogott a DOMINO is, mellyel lehet hogy egyedül vagyok. A film minden szinten agresszív (mind képileg, mind tényleges erőszakosságát tekintve), és engem speciel földhöz baszott, annyira menőnek tartottam. De ennyit Scott kétezres filmjeiről. Ami ez után következett az vagy borzalmas (lásd: HAJSZA A FÖLD ALATT), vagy pedig erősen közepes alkotás (lásd: DEJA VU, és jelen tárgyalt filmünk).

A SZÁGULDÓ BOMBA az utóbbi kategóriába tartozik, mely korántsem jelenti azt, hogy rossz filmmel lenne dolgunk. Nem rossz film az UNSTOPPABLE, igencsak szolid munka, a bajom azzal van, hogy Tony Scott rossz helyen van. Tony Scott-nak olyan erősen korhatáros akciókat kéne csinálnia mint az UTOLSÓ CSERKÉSZ, vagy a MAN ON FIRE. Ha olyan téren mozog, akkor kurvajó, de ha csinál egy ilyen közepesen jó filmet, akkor az frusztráló. Frusztráló mert hiába élvezetes az egész, korrektek az alakítások, korrektek az akciók, de valahogy nem az igazi. Én nem ezt a Tony Scott-ot akarom látni. Egyszerűen nem.

A rendező itt mindent megtett annak érdekében hogy a kritikusok végre ne hápogjanak. Az ollót visszafogta, az epileptikus rohamokra hajlamos nézőknek nem kell félniük attól hogy rosszul lesznek a vágástechnika láttán, mert az itt meglehetősen visszafogott. A színészekről is el lehet mondani hogy jó munkát végeztek. Denzel szimpatikus, Chris Pine szintúgy, Rosario Dawson-it is szeretjük, a történet Igaz történet, és közepesen izgalmas a cselekmény. Dicsérhetném, de nincs kedvem mert az egész annyira középszer, hogy frusztrál tényleg. Nem beszélve a két főszereplőről akik abszolút klisék. A férfi aki már majdhogynem kiöregedett a szakmájából, a lány haragszik rá, elfelejti a szülinapját, és a fiatal újonc aki kétségbeesetten próbálja visszaszerezni felesége szerelmét. És persze, tudni lehet már kezdettől hogy a végén hősök lesznek és ez vezeti őket a magánéletbeli sikerhez. Ez szép, ez jó, csak már láttuk.

Mindazonáltal nem akarom lehúzni a filmet, mint mondtam ez inkább az én abszolút szubjektív véleményem. Tényleg nem rossz, izgalmas helyenként, de olyan igazi kiemelkedő pillanatok nincsenek. Száguld a vonat, néha nekiütközik valaminek és ennyi. A rendőrkocsik meg megint felborulnak mert úgy kell azt csinálni. Korrekt film, de láthattunk már jobbat is Scott-tól. És remélem még fogunk is jobbat látni. Mert a korrektség nem elég egy olyan kaliberű direktornál mint ő. Mondom én. És lehet ellentmondani.

127 óra

James Franco egyszemélyes műsorszáma

Ki gondolta volna hogy ez a srác ide fog jutni? Amikor még Harry Osborne szerepében először bukkant fel a Pókember-filmekben, nem is sejtettük hogy később ő lesz generációjának egyik legszimpatikusabb, legdolgosabb színésze és tessék, Franco megcsinálta kéremszépen, szépen ügyesen kievickélt a popcorn-mozik világából és nem hagyta hogy beskatulyázzák, ráhúzzanak egy lepedőt, megcímkézzék és a többi és a többi, metaforákat írhatnék még de minek, mindenki érti mit akarok mondani. James Franco egy remek színész, ezt eddig is tudtuk (igazából nekem ez akkor esett le amikor láttam őt az Ananász expresszben), ezt pedig mi mással lehet totálisan bebizonyítani mint egy kvázi egyszemélyes műsorral amilyen a 127 óra. Az, hogy ez a film jól sikerült persze nem egyedül Franco dicsősége, bár nagyban hozzájárult a lélekjelenléte, hiszen a direktor nem más mint Danny Boyle, és itt stop.

Merengjünk el egy kicsit. Azt mondtam az imént James Franco-ról hogy ő napjaink egyik legszimpatikusabb és legdolgosabb színésze. Utóbbit simán el lehet mondani Danny Boyle-ról, plusz még adjuk hozzá: ez a fickó (és egyébként Franco is) igazi istenverte kaméleon. Kezdődött minden a Trainspottinggal a kilencvenes években ami mára igazi kultuszfilmmé nőtte ki magát. Megismertük Ewan McGregort, és azt hogy milyen is a brit szigetországban drogokon felnőni, majd abból szabadulni. Boyle neve már csupán ennyivel márka lehetne, de azóta olyan hevesen váltja a zsánereket hogy azt öröm nézni és ami azt illeti, nemigen tud hibázni egyikben sem (potenciális kivétel ez alól a szabály alól a Part, melyet nem láttam még), akármilyen műfajba vándorol, valahogy mindig sikerül olyasvalamit barkácsolnia amit muszáj imádni. Zombifilm? Gyerekjáték, megcsinálta a 28 nappal későbbet. Romantikus komédia? Az élet sója. Science-fiction (Napfény), pszichothriller (Sekély sirhant), aztán a nemrégiben agyondíjazott örömfilm, a Gettómilliomos.

A fickó gyakorlatilag nem tud hibázni. Új filmje igaz történeten alapszik, egy biciklisről szól aki bennragad a sziklák között és több napig nem tud onnan kiszabadulni. Kezén hatalmas kőszikla, a víz fogy, élelem semmi, telefon nincs, és senki nem tudja hogy ott van. Itt jön a képbe James Franco tehetsége aki tartja két vállán a filmet bőszen és ügyesen, Boyle pedig arra is képes volt hogy maga a történet ne fulladjon unalomba mert valljuk be: nem kis feladat megrendezni egy filmet melynek egy főszereplője van és egyetlen helyszínen játszódik (igaz, álomjelenetek is akadnak de a lényegen nem változtat). Könnyedén unalmassá válhat ha nem megfelelően kezeljük a dolgokat. Boyle szerencsére jó rendező, így a filmet sikerült megtöltenie igazi energiával, élettel, így ha már esetleg Francót megunnánk, a képi megoldásokra és a vágástechnikára odafigyelhetünk és elégedetten bólogathatunk: igen, ezt így kell csinálni. Intenzív másfél óra ez, ami ritkán veszít lendületéből, nem válik fásulttá és nem kell percenként rátekintenünk az óránkra hogy ugyan mikor lesz már vége. Intenzív és izgalmas, azon felül szórakoztató is egyben. Franco beleadott apait-anyait az alakításába és igazán megérdemelte volna azt a bizonyos Oscar-díjat melyet Colin Firth dadogva elhappolt tőle. Nem fogjuk egykönnyen elfelejteni azokat a perceket amiket együtt töltöttünk vele, teljes kétségbeesésben, szenvedésben, emlékek és hallucinációk között. Nem fogjuk egykönnyen elfelejteni azt a bizonyos jelenetet a film végén mikor már nincs más megoldás. Majd az azt követő katarzist. Danny Boyle és csapata nem mindennapit vittek véghez a 127 órával.

RED STATE teaser

Hová tűnt Kevin Smith? Ha nem tudnám hogy ezt a filmet ő rendezi akkor istenbizony nem tudnám megmondani hogy bármi köze lenne a produkcióhoz, és pedig ő a rendezője. Ráadásul horror. És iszonyatosan komolynak néz ki, szóval fent van a listámon. must see

 

Uwe Boll beszél az Auschwitz-ről

Itt egy baromi érdekes interjú, amiben Uwe Boll végre beszél új filmjéről, az AUSCHWITZ-ről. Úgy tűnik ez a fickó valóban egyre jobb rendezővé válik és az is kiderül ebből a videóból hogy azért esze is van, és koncepció bújik meg a filmje mögött. Az AUSCHWITZ egy dokumentarista jellegű film lesz ami a koncentrációs táborokra fog összpontosítani, és ne várjunk semmilyen heroikus mozzanatot (mint mondjuk a Schindler listájában vagy a Zongoristában), úgy mutatja be ezeket a táborokat, amilyenek valójában voltak. Durvának, embertelennek és Boll tisztában van azzal, hogy ezt nem mindenki fogja tudni végignézni, viszont szükségesnek tartja megcsinálni ezt a filmet. Tényleg érdekeseket mond. Kíváncsi vagyok nagyon erre a filmre.

Meg azért az is érdekes, hogy ugyanez a rendező csinálta a Bloodrayne-filmeket meg az In the Name of the King-et. Aminek – apropó! – lesz második része és Dolph Lundgren lesz az egyik főszereplője…Ajánlom hogy Boll ne csessze el.

 

Michelle Williams Monroe-ként pózol

Egy új képet kaptunk Michelle Williams-ről amint Marilyn Monroe bőrébe bújva pózol nekünk, ezzel promótálva az új filmjét, amiben a szőke szexbombát alakítja a Simon Curtis által rendezett életrajzi filmben. A színésznő arról is beszélt, hogy milyen érzés volt eljátszani Monroe-t: “Úgy érzem együtt élünk. Nem vagyok mostanában önmagam.” Kíváncsi leszek mi sül ki ebből. Én személy szerint bírom Williams-et, igazán tehetséges a leányzó.

Social Network – A közösségi háló

Először is. Hagyjuk a Facebook-ot. Tudom, hogy ez a film arról a srácról szól aki kitalálta ezt az ismerkedő oldalt, de szerintem nyugodtan elhagyhatjuk mert egyszerűen itt nem ezen van a lényeg. Szólhatna akár a myspace-ről is vagy az iwiw-ről meg a tökömtudjamilyen oldalakról, teljesen lényegtelen. Alapjában véve engem rohadtul hidegen hagy hogy ki csinálta a facebook-ot, meg hogyan készült mert alapjában véve szerintem baromira érdektelen. Kit érdekel, hogy egy unatkozó kis zseni gyerek miként geekeskedett éjt nappallá téve a koli szobájában majd milliókat kaszált rajta? Ugye, hogy senkit? De ha már David Fincher neve ott van a projektnél, pláne hogy ő rendezte, akkor azért illő odafigyelni a filmre. Mert Ő DAVID FINCHER, és ő eddig egyszer sem nyúlt mellé, mindig valami emlékezeteset alkotott (talán a Benjamin Button, az annyira nem lopta be magát a szívembe…). Tudtam előre hogy különleges film lesz és nem is csalódtam.

A film leginkább a Zodiákushoz hasonlít, olyan tekintetben hogy itt is leginkább csak beszélnek, beszélnek és beszélnek a szereplők. Fincher sokat beszélteti őket. A Social Network nagy hányadát egy kihallgatás teszi ki, ez pedig ijesztően hangozhat némely kisebb türelemmel rendelkező mozinézőnek, de annak aki élvezte a Zodiákust, annak nem lesz nehéz értékelni ezt a dolgozatot. Sőt, valamelyest még jobb is mint az imént említett film, mert ennek sokkal jobb dialógusai vannak, vagyis ami azt illeti, itt a dialógusok viszik elsősorban a pálmát. Aaron Sorkin (én most hallottam róla először, sorozatokat ír) istentelenül pofátlanul remek könyvet dobott össze, a párbeszédei pedig valósággal ragyognak. Sziporkáznak, ez jobb szó. Briliánsan megírt, tűpontos és átkozottul szellemes párbeszédeket hallhatunk a filmben, ennek köszönhetően pedig soha nem ül le, habár azért érezni lehet azt a két órát, annak ellenére hogy nem válik unalmassá egy percre sem. Ha nem jelölik Oscarra akkor nincs igazság. De a kalapomat rá, hogy jelölni fogják.

Színészi téren a legnagyobb feladat Jesse Eisenberg-re hárul (Adventureland, Zombieland), aki a Facebook feltalálóját, Mark Zuckerberg-et alakítja. Baromi jól adja az arrogáns, antiszociális pöcsfejet aki csak úgy sértődésből megcsinálja minden idők egyik legsikeresebb netes oldalát. Mark egy érzéketlen tuskó, gyakorlatilag egy géniusz gyereklélekkel. Tényleg nagyon jó volt a srác, minden elismerésem neki, jobb nem is lehetett volna az alakítás. A film másik aduásza Andrew Garfield aki Mark legjobb barátját alakítja. Leginkább vele lehet azonosulni a film folyamán. Andrew Garfield szintén példás munkát végzett, nem lehet rá panasz. Egyedül Justin Timberlake karakterét éreztem kissé oda nem illőnek, habár igen szórakoztató volt a beképzelt Napster-es srác szerepében. Egyszerűen nem éreztem hogy ő egy nagyon fontos figura lenne a cselekmény szempontjából. De persze az volt, én mégsem voltam teljesen megvéve.

Nálam simán ez az év egyik legjobb filmje, és Fincher is büszkélkedhet, megint bemutatta, hogy egy filmhez nem kellenek csicsás effektek, elég egy jó (mit jó, KURVAJÓ) forgatókönyv. No meg néhány tehetséges színész.

FILM-MUSTRA: Filmélmények zanzásítva

Olyan filmeket néztem most így az elmúlt pár napban, hogy öröm kimondani. Behoztam egy-két lemaradást, leginkább az elmúlt évtized filmterméséből, illetve hogy pontosabb legyek, a tavalyi évből. Piszok jó érzés egyébként egy nap megnézni vagy 5 filmet, eszméletlen kielégítő, ott kavarog a fejemben egy csomó minden, képek meg hangok, zenék, beállítások, amiket előbb vagy utóbb újra kell hogy nézzek. De addig is csak szimplán kiírom magamból ezeket. Röviden csak, semmi hosszabb elemzés.

GIVE ‘EM HELL MALONE

Rég szerettem volna látni ezt a filmet, mióta először néztem a trailerét, és szerencsére nem kellett csalódnom benne. Kicsit talán a sztori lehetne jobb, de ez csak szőrszálhasogatás, szarok a sztorira jelen esetben, nem rossz az. Talán ez Russel Mulcahy legjobb filmje, vagy legalábbis az egyik legszórakoztatóbb. Old-school, véres, és dögös akciófilm ez pofás dumákkal és végre egy remek Thomas Jane-nel. És persze Ving Rhames rohadt kemény, Doug Hutchison pedig ugyanúgy adja a pszichót mint a Punisher: War Zone-ban, de itt még meg is spékelte egy kis Joker-es beszédstílussal. Nincs harag, alakítása szórakoztató. Aki szereti a régi idők mozijait, annak nem szabad kihagyni ezt a kis gyöngyszemet!

BITCH SLAP

Hát baszd meg, ezt nevezem én TRASH-nek! Bizony, csupa nagy betűvel! Mert ez a film büszkén hirdeti magát hogy B-film, nem tagadja és büszke rá, kaján vigyorral arcán vonultatja fel nagymellű hősnőit, és vígan tapicskol a vérben. Igazi bűnös élvezet ez, egy igazi girl-power film, a hetvenes évek női exploitation filmjei illetve ugyebár a Faster Pussycat… szellemében íródott ez a kisebb remekmű. Egyszerűen nem lehet nem szeretni! Szerezzétek be és nézzétek meg haverokkal sör közben, vagy…akár barátnővel, még az is jó poén lehet, csak nehogy kedvet kapjon a végén egy kis harciassághoz. ehem…mindegy, szóval egyik abszolút kedvencemmé vált ez a film.

THE BLIND SIDE

Sandra Bullock Golden Globe-díjas alakítása. Meg történet egy nagydarab fekete srácról, aki elkezd focizni. Nem túl izgalmas, de olyan kis kedves-aranyos film néhány megható pillanattal, de semmi maradandó szerintem. Kicsit Hallmark-os beütése van, de azért ez jobb mint amiket ott szoktak adni. De olyan tipikus “jelöljetek díjra!”-film.

PRECIOUS: BASED ON THE NOVEL PUSH BY SAPPHIRE

Hát ezt nevezem én filmnek! Bitang erős, durva alkotás, egetrengető alakításokkal. Nem viccelek, nem túlzok, ez ennyire jó film! Még Mariah Carey is van benne, és ő is baromi jó. Ha nem jelölik Oscarra, akkor levetem magamat egy hídról, mert ha van film ami megérdemelné hogy jelöljék, akkor ez az. Látni kell mindenkinek! Nem vicc…

UNIVERSAL SOLDIER 3: REGENERATION

Ez meglepően jó folytatás. Nagyon tökös és véres akciójelenetek vannak benne, történet csak mérsékelten, de kit érdekel amikor Van Damme meg Lundgren újra egymásnak feszül és szó szerint kirúgják a ház falát küzdelmükben? Ugye hogy ugye! Nekem tetszett nagyon, szívesen megvenném DVD-n.

GRACE IS GONE

Ez egy csendes kis film arról, miként próbálja elmondani egy apa a gyerekeinek, hogy az édesanyjuk elesett Irakban. Nem háborús film, de a téma finoman érintve van, a legszebb az hogy nem válik patetikussá vagy hazafias szarrá, hanem végig nagyon szépen van vezetve a film. Ja, és John Cusack meg tényleg pályafutása egyik legjobb alakítását nyújtja, még ha nem is a kedvencemet (mert azért a High Fidelity-t semmi nem überelheti), de jó volt látni egy jó filmben. Kár hogy ezt nálunk nem adták moziban.

MANDERLAY

A Dogville folytatása. Elég erős film ez is, de talán a Dogville jobb volt. De még így is melegen ajánlom mindenkinek! Erről majd kéne írnom, szóval most csak ilyen rövidre fogtam a dolgot.

ANTICHRIST

Ez beszarás…Kemény dió. Hűha…Most ennyit egyelőre erről.

JAILHOUSE ROCK

“Megdugnám Elvis-t.” Emlékszik mindenki erre az örökérvényű beköpésre Clarence-től? Nem? Akkor nézzétek csak újra a Tiszta románc első 5 percét! Nagyon vagány film, Elvis pedig egy kibaszott Isten! Azok a lábmozdulatok, embeeer, beszarok tőlük! És a börtönrock…alap!

INVICTUS trailer

Clint Eastwood új filmjének végre megérkezett az első előzetese! És megint remek filmnek nézünk elébe, bár hadd mondjak valamit ezekről az előzetesekről. Eastwood vagy sem, ezek a trailerek engem valahogy sosem tudnak teljesen meggyőzni. Az ilyen komolyabb filmekhez, drámákhoz valahogy sosem tudnak jó előzetest csinálni, most is ahogy néztem, csak egy átlagos Oscar-filmnek tűnt, így voltam anno az Elcserélt életekkel is, a Gran Torinonak is ilyen volt az előzetese, és még sorolhatnám. Viszont tudom azt hogy Clint Eastwood napjaink egyik legtermékenyebb, és ami még fontosabb: egyik legjobb rendezője. Azt bírom ahogy szépen szembemegy minden egyes filmjével a konvenciókkal. Az Istennek sem csinálna valami divatosat. Ő a klasszikus történetmesélés egyik legjelesebb képviselője napjainkban, és ezt tisztelni kell. Mert az “öreg” nagyon jól csinálja. Úgyhogy várom ezt a filmjét is! Már csak azért is mert már Morgan Freeman-re ráfért egy jobb szerep. Itt ráadásul Nelson Mandelát alakíthatja.

EMPIRE OF THE SUN (A Nap birodalma)

Steven Spielberg-ről elég felemás véleményt alakítottam ki az elmúlt pár évben. Először is, nagyon tisztelem őt, a munkásságát, mert rettenetesen inspirálóak és eredetiek. Másrészt viszont vannak filmjei amik valahogy el lettek cseszve. Például az A.I., ami egy nagyon jól indult sci-fi, eredeti és gondolatébresztő, elgondolkodtató film, de a végével rendesen hazavágta az egészet Spielberg. Hiába tetszik tehát a film első másfél vagy 2 órája, amikor a befejezés az rohadtul nem elégített ki, így az egész film el lett cseszve az én szememben. Sajnos. Ugyanez a helyzet a Különvéleménnyel, meg a Terminállal. Na de!

Ellenben a régi filmjei már sokkal inkább mesterművek mint az újabbjai! Lásd ezt az 1987-es alkotást.

A történet 1941-ben játszódik a II. világháborús japán megszállás idején, egy szüleivel Sanghajban élő kisfiú hányattatásait mesélve el. Ahogy a japánok szépen elfoglalják a várost, James Graham elkeveredik a szüleitől a nagy tömegben, és onnantól kezdve csak saját magára számíthat. Ez a film James Graham odüsszeiája, nagy kalandja, megannyi megpróbáltatáson megy keresztül, de bebizonyítja hogy ha van egy kis eszed és kitartásod, akkor elérhetsz bármit, túlélheted a borzalmakat, sőt!

A főszereplő kisfiút a mára már sztárrá lett Christian Bale alakítja, és hát azt kell mondjam hogy a fickó már ekkor is konyított valamicskét (nem is kicsit) a színészethez, és nem is árt ha konyít itt, hiszen a film szíve, fő mozgatórugója illetve kulcsfigurája az James Graham karaktere, úgyhogy ha neadjisten Spielberg egy hiteltelen kis taknyosra bízta volna a szerepet, akkor oda lett volna az egész film, elromlott volna az egész. De az ifjú Bale kíváló teljesítményének hála, a film nem csak hogy Spielberg egyik legjobbja szerintem, de talán a témában készült filmek között is simán megállja a helyét.

A filmben persze fellelhetők a jellegzetesen spielbergi motívumok, ilyen például a családcentrikusság, a takaros, boldog családi légkör képe, anya és apa, meg a gyerek, és a végén a rendező megengedi magának azt is hogy feloldozzon minket, és happy end-et kerekítsen a film végére, bár teszi ezt biztos kézzel, semmi cukormáz, nem esik át a ló túlsó oldalára.

A másik fő pozituma a filmnek az ami majdnem minden Spielberg-filmnek nagyon nagy erőssége, és ez pedig a film képivilága, illetve az operatőri munka. Tele van a film csodálatos képi megoldásokkal, kompozíciókkal, többször is csodálkozva néztem a képernyőre. Fantasztikus!

Mindezek tetejébe, ha még hozzávesszük hogy a filmnek van ez az epikus íve, lendülete (bár néha-néha egy kicsit megbicsaklik és nagyon picit vontatottá válik), ami ötvöződik csodálatosan John Williams zenéjével, akkor kijelenthetjük hogy ez egy igazi mestermű, a szó legnemesebb értelmében. Így kell filmet csinálni, kérem szépen! Igazi, hamisítatlan Spielberg-mozi!