The Expendables 2 trailer 2 + reakcióm

Hölgyeim és Uraim, a várva várt teljes előzetes megérkezett! Posztoltam már nem keveset a The Expendables kapcsán, és most ezennel újra megragadom a lehetőséget, hogy leírjam szerény véleményemet és kifejtsem gondolataimat. Mielőtt belemerülnénk az elemzésbe és az okoskodásba, nézzük meg szépen, mivel is van dolgunk tulajdonképpen:

Igen, nos ez bizony a második trailere a The Expendables-nek. Mivel az első csak képeket mutatott a szereplőkről, tehát tényleg egyfajta teaser volt, abból igazán nem lehetett leszűrni, hogy mire is számíthatunk itt. Ezért is vártam olyan izgatottan ezt az előzetest, amiben már sokkal de sokkal többet elhintenek abból, hogy mire kell majd felkészülnünk. És hogy mire kell felkészülnünk? Ha megnézted az ízelítőt akkor sejtheted. Total massacre.

Tegnap, mikor tűkön ülve vártam a debütálást az IGN-n, és végre megleshettem, fogalmam se volt nagyjából, hogy mit fogok látni, és amit láttam enyhén szólva levett a lábamról. Az a helyzet, hogy én nagy rajongója vagyok az első résznek, bár – ahogyan azt már sokszor mondtam – tisztában vagyok a fogyatékosságaival. Néhol béna dialógusok, a sztori nem túl nagy szám, és így tovább, etc. Namármost, olybá tűnik, hogy minden előzetes aggodalmam alaptalannak bizonyul. Az, hogy Simon West-nek át lett adva a stafétabot Stallone által (tehát West rendezi, bár el tudom képzelni, hogy Sly nagyon sokat beleszólt), kicsit aggasztott, illetve bizonyos értelemben még mindig aggaszt, hiszen West a Con Air-en kívül igazán jó akciófilmet nem készített. És az is inkább amolyan guilty pleasure-ként működik. A Tomb Raider vacak volt, a The Mechanic újrája pedig csupán egy tisztességes iparosmunka. A fickónak nincs igazán jól bejáratott stílusa, csak egy jómunkás Hollywood-ban. Mondom én. Persze, ki vagyok én, hogy ellentmondjak Sylvester Stallonénak? Á, én egy senkiházi vagyok.

De beszéljünk már a trailerről, azért vagyunk itt!

Mit láthattunk? A csapat ott van a dzsungelben, majd körülveszik őket rosszarcúak. Sly látszólag az ujjával lelövi őket, de aztán látjuk hogy igazából Liam Hemsworth az (Thor tesója), aki távcsöves puskával szedte le a genyákat. Láthatunk sok robbanást, sok lődözést, és úgy alapjában véve a hangulat sokkal oldottabbnak és vidámabbnak tűnik, mint amilyen az első rész volt. Egyik kifogásom az első rész kapcsán az volt, hogy a helyszínek nagyon vissza lettek szorítva. Hiányoltam azt, hogy a nagyvárosban randalírozzanak az akcióhősök, ezt pedig itt meg is fogjuk kapni ezerrel. Tankokkal zúznak, motort nekibasszák a helikopternek, és aminek nagyon örülök, hogy nyoma sincs shaky cam-nek. Arnold és Bruce jelenléte is mosolyra fakasztott, az autós jelenetet külön várom, és az, hogy Chuck Norris köpi az ólmot az ellenre, zseniális. Mégis, a film egyik aduásza azt hiszem Van Damme lesz, a plutóniummal fenyegetőző gonosztevő személyében, aki a végén összecsap Barney Ross-szal. Ez már önmagában megér egy misét, annyi szent.

Ami nem tiszta mondjuk az az, hogy akkor Bruce Willis melyik oldalon fog állni? Mert ebből nem derül ki. Az viszont igen, hogy valószínűleg Jet Li karaktere fűbe harap, nyilván azért olyan morcosak a végefelé a tagok, mikor Sly azt mondja hogy “Track ‘em, find ‘em, kill ‘em.” Statham késes dumája pedig zseniális, de ezt csak így mellékesen jegyzem meg.

Mondom hát, nem nagyon kételkedek a film szórakozás-faktorában. Ezek alapján őrültebb és viccesebb lesz mint az első, menőbb akciókkal és menőbb egysorosokkal. Nagyon várom már, hogy ott üljek a moziban és ujjongjak egy doboz sör és egy zacskó popcorn társaságában. Addig is, ideje újranézni a klasszikusokat.

 

 

Visszatértek a srácok – The Expendables 2 teaser trailer

Nos, én erre nem számítottam a mai nap folyamán, de megjött, itt van, lehet nézni újra meg újra, amíg ki nem jön majd a teljes trailer. Itt még ugyan nem mutatnak sokat, tényleg csak tízelnek minket, csupán apró momentumokat kapunk és pózokat. Schwarzenegger bazinagy puskával, Statham ül és vezet, Sly két stukival, Lundgren gépfegyverrel porosan, Willis is puskát kapott, Chuck Norris-nak pedig elég levennie a napszemüvegét, beszarsz. 71 éves a fickó, de ez tényleg nem úgy öregszik ahogyan a halandók. A rendező miatt még mindig vannak aggályaim, de…Igazából bassza meg, ha lesz olyan szórakoztató mint az első, akkor benne vagyok a buliban. Legyen. Fülig ér a szám.

Die Hard 4.0 UNRATED (2007)

Az első rész egy igazi mérföldkő volt az akciófilmek történetében. A második fogta ugyanazt a koncepciót és áthelyezte másik helyszínre, az eredmény egy szórakoztató eksönpikcsör volt, az első mögött csak egy lépéssel marad el. A harmadikban váltottak (John McTiernan visszatért a rendezői székbe), a helyszín a nagyváros volt, a helyszínlimit helyett időlimit van és Samuel L. Jackson mint “sidekick”. Az eredmény egy pergő lendületű mozi lett, igazi mocskos R-es móka, egy remek főgonosszal, a nagy Jeremy Irons-szal. A befejezésnél a lóláb kilóg, lehetett volna jobb is, de így utólag nehéz rá haragudni.

A negyedik…

John McClane anti-alkoholista lett, feleségétől elvált, nem cigizik, haja nincs, de azért még mindig ugyanaz a cinikus, magában beszélő hekus, akire lehet számítani. Ezúttal egy olyan helyzetbe hajították bele, amihez aztán végképp nem konyít: a számítógépes bűnözés zavaros világába, ugyanis egy kis taknyos térdre akarja kényszeríteni az usát azzal, hogy a laptopjával megbénítja a rendszert. Tehát itt van két világ, az analóg meg a digitális és meglátjuk, ki kerül ki győztesen.

Hülye kérdés, persze hogy John McClane győzedelmeskedik, mint mindig. De nem is ez a lényeg. Tudjátok mi a lényeg? Hogy hogyan működik a film, mint Die Hard-mozi. Őszintén, amikor először láttam a negyedik részt, utáltam. Kiakasztott mint a fene ezzel a finomkodó stílusával, azzal hogy volt pofájuk McClane-t egy családbarát nyápiccá csinálni, meg amúgy is, milyen DH az, amiben a hős nem gyújt rá, és alig káromkodik. Az is rettentő módon dühített, hogy a főellenség egy sértődött kamasz, akit csak jól arcon kéne csapni hogy visszamenjen a sarokba. Mert ha már visszahozzák John-t sok év után, akkor legalább adjunk neki egy méltó ellenfelet, ne egy ilyen kis taknyot.

Na, ez volt a véleményem annak idején.

De úgy éreztem, újra meg kell néznem, hogy most már aztán tényleg ítéletet hirdessek a filmet illetően. A jó hír, hogy most szerettem a filmet. Nem imádtam, de most úgy éreztem, korrektül működött a flick, mint DH-cucc. Természetesen elmarad az első rész előtt, de ami azt illeti, azt mondom hogy lehetett volna ez sokkal rosszabb is, és igazán örülhetünk hogy nem baszták el nagyon. Az Unrated verziót néztem meg ezúttal, ami igazából nem sokban különbözik a moziverziótól. Annyi tényleg csak, hogy itt nem “jerkoff” van, hanem “fuckin’asshole” meg ilyesmik, úgyhogy megkaptam azt, amit hiányoltam a mozisból, tényleg a fickó beszéljen már normálisan trágárul. Anélkül nem az igazi. Vért is belecsempésztek többet, szóval ha valakit meglőnek, akkor kicsit spriccel a vér, de annyira nem ad hozzá a jelenet intenzitásához vagy brutalitásához. Nem ugyanolyan, mint amikor az első részben valakit lelőnek, ott azért durvább volt. Itt még mindig inkább pg-nek tűnik, hiába a vér.

Bruce Willis még mindig nagyon karizmatikus, az évek nem gyötörték meg nagyon, ugyanúgy csípőből löki a laza egysorosokat, és köpi az ólmot, ha arra kerül a sor. Kicsit mondjuk elbagatellizálták az akcióit, van ami már a képtelenség határát súrolja (repülőgép, helikopteres leszerelés, stb), de voltak már eddig is ilyen húzásai, úgyhogy nem gáz. Justin Long játssza a “sidekick”-et, aminek nem vagyok nagy rajongója, nem értem miért kellett egy fiatal suhancot bedobni mellé, egyedül is megy neki a dolog. De nem volt idegesítő a srác, nem haragszok rá. Viszont a főgenya még mindig teljesen életképtelen. Tudom, hogy ez egy modern világ, ebben már egy ilyen fickó is tud bonyodalmat okozni egy számítógéppel, de tényleg kereshettek volna egy karakteresebb figurát. Úgy viselkedik a fickó a film nagy részében, mint egy ovis akinek elvették az uzsiját vagy a legóját. És ő volna a nagy ellenfél? Fail. De azért jó érzéssel néztem, ahogy McClane keresztül húzta a számításait.

Az akciók igen jól sikerültek, nyoma sincs ennek a mai divatnak, miszerint rángassuk a kamerát mint egy őrült mer’ az realisztikusabb és intenzívebb, jól kivehető minden részlet, ennek örülni kell, örültem is. A robbanások egész pazarok, és úgy általában, szépen összerántották az akciójeleneteket, Len Wiseman-nek ezért kredit jár, de tényleg. De azért nem egy John McTiernan. Lássuk be, van különbség.

Összesítve

Mint sima akciófilm, egészen kielégítő, mint DH-mozi csak éppenhogy. Jó volt, de az ötödik részre tessék bedurvulni még utoljára.

EXPENDABLES 2…még több hír

Múltkor azt írtam, lehet megkapjuk a spárgás fickót, most az van hogy Cannes-ban van egy plakát mely így néz ki:

A történetről is keringenek már ilyen-olyan hírek. Állítólag az lesz, hogy Mickey Rourke karakterét (tudjátok, aki az elsőben a legjobb alakítást nyújtotta) kinyírják bevetés közben, a Feláldozhatók bosszút esküsznek, hozzájuk csatlakozik a tetkós lánya mert ő is vérre szomjazik. De jön egy gonosz diktátor aki a világot(?) akarja uralni és elrabolja a lányt. Szóval megint egy csaj körül bonyolódnak majd az események, csak most lesz bosszú is. A rendezést illetően még mindig bizonytalan az állás, fene se tudja hogy akkor most hogy is lesz, de ha minden igaz, a csapat nagy része visszatér és az a lényeg. Lundgrennek pedig több játékidőt, könyörgök! Oké? Köszi.

Szóval Bin Laden halott

Ez egy filmes blog ugyan, de azt hiszem ez a hír megérdemel pár sort. Oszamát kinyírták. Hány éve is van már hogy el akarták kapni ezt a fickót? Gyors fejszámolás – igen, 2001-ben volt a merénylet, szóval jó tíz éve biztosan meg akarták szerezni a seggét ennek az elvetemült gazfickónak. Ami azt illeti, engem ez a hír elég furán érintett. Nem mintha nem örülnék – bár senki halálát nem akarom ünnepelni – de olyan érdekes volt hallani. Felkelek, szemem még alig van nyitva, a rádió szól (Bumeráng), fél 9 körül lehetett, a nap már sütött a pofámba, és hallom hogy Oszamát megölték. Nincs többé. Puff. Vége. Azt mondják 40 percig tartott az akció. Tűzharc meg minden, civil áldozatok nélkül, egy szépen felszerelt kis szálláson, mint mondjuk amilyen Tony Montanának volt. Team America lecsapott. Egy lövés a fejbe és ki tudja mennyi még a testbe. Azon gondolkoztam a fürdőszobában, hogy vajon Bruce Willis tette-e. Azt hiszem nem, bár a Terrorbolygó című dokumentumfilmben azt állította hogy ő volt, ő nyírta ki Oszamát. lehet hogy eddig is halott volt, csak az állam úgy gondolta hogy nehogymár Willisé legyen a dicsőség.

Vajon Chuck Norris ott volt? Szeretném azt gondolni hogy Chuck Norris vágta haza egy pörgőrúgással, majd benyomott valami laza egysorost és egy puskával fejbelőtte. Mint a DELTA FORCE című filmben, amiben megverekedett Robert Forsterrel. Lehet ám itt fantáziálni. Általában nem vagyok egy nagy hír-ember, nem nézek híradót mert én egy olyan csőlátású paraszt vagyok, le van sajnálva hogy mi történik a külvilágban, csak az érdekel hogy mi van reggelire és hogy milyen filmet vetítenek a moziban. De ez…Ez a hír egyszerre sokkoló és fantasztikus. Harry Knowles felvetette azt a kérdést, hogy vajon így a CAPTAIN AMERICA még többet fog-e kaszálni mint amúgy. Vajon az amerikai nép így még boldogabban és jókedvűen megy be majd a moziba megnézni miként rúgja szét a nácik seggét Steve Rogers? De a legnagyobb kérdés talán az, hogy fog-e folytatódni ez a szar. Hiszen Bin Laden halott, most lehet jön a megtorlás, atomot Európába meg Amerikába és így tovább, etc. Nem, azt hiszem nem örülnék neki, ha reggel egy hatalmas gombafelhőt látnék, valószínűleg sokkot kapnék, úgyhogy merem remélni hogy nem fog történni ilyesmi. De ez akkor is nagy hír hogy elhunyt az ipse, mert ő volt az alkaida vezetője éveken keresztül, úgyhogy ez mindenképpen fordulópont. Kíváncsi vagyok vajon hogy érzi magát az az ember akinek sikerült lelőnie őt. Vajon hogy ment haza a feleségéhez? “Szia drágám. – Szia szívem, milyen volt a napod? – Á, semmi különös, képzeld megöltem Oszamát. – Ó, igen? Az remek. Csirke lesz vacsorára.” Vagy elment a haverjaival sörözni és tízszer eljátszották egymás után a jelenetet, kiszínezve a dolgot kicsit, megtömve egysorosokkal, majd részeg mámorban énekelték a TEAM AMERICA betétdalát, az America! Fuck Yeah című nótát.

Vajon hogy fog felébredni másnap reggel? Boldogan? Elégedetten? Esetleg üresen? Francba, ilyenkor hajlamos vagyok ezeken agyalni. Szeretnék írni egy forgatókönyvet arról az emberről aki lelőtte Oszamát. Róla, az emberről. Pszicho-drámát. Mindegy, elkalandoztam.

A lényeg, hogy nem mindennapi hír ez. Most valamelyest együtt érzek az amerikaiakkal, mert ha ez a dolog nem is hozza vissza az elveszett embertársainkat, de bizonyos értelemben fellégezhet sok ember. Egy szeméttel kevesebb. One down…?? to go

Ezek után már csak az lenne a hab a tortán, ha a THE EXPENDABLES második része azzal indítana amint Barney és csapata elfogják Osamát majd Gunnar lead rá egy figyelmeztető lövést. Vagy Barney belelövi a fél tárat. Tudom hogy ezt nem fogjuk látni, de álmodozni csak szabad.

Árral szemben

Sajnos nem minden Bruce Willis-film lehet olyan jó mint a DIE HARD vagy a THE LAST BOY SCOUT.

Willis itt egy ex-rendőrt alakít akit kirúgnak állásából. Apját elveszítette egy autósüldözés közben (értsd: meghalt), egy társa ellen vallott mert becsületes mint az állat, de felettesei úgy gondolták nem való rendőrnek, kicsapták mondván hogy kezelhetetlen, alkoholproblémákkal küzd a lelkem és egy lezárt ügyet próbál tovább bonyolítani. Nem hisz neki senki, mert miért is tennék? Egy év múlva már a parti őrségen dolgozik a vízen, iszik és cigizik, élete tönkrement, aztán egy nap újabb női hullát sodor felé a víz. Kísért a múlt, hősünk szentül meg van győződve arról hogy ugyanaz a gyilkos mint annak idején, és kezdődik a hercehurca. Leprásként kezelik, senki nem hisz neki, és nem mellesleg összejön Sarah Jessica Parkerrel. És ha már Sarah Jessica, itt szerencsére nem éreztem késztetést arra hogy pofán vágjam. És ez jó dolog. Sőt, ami azt illeti korrekt alakítást nyújtott, és még melltartóban is megcsodálhattuk.

Sajnos kilencvenes évek ide vagy oda, ez a film félresiklott. Először is, Bruce Willis valahogy nem kóser a szerepben. Persze, ugyanazt adja mint általában. Iszik és cigizik, felesége nincs (de volt talán), és teljesen le van pukkanva. De nem tudom túltenni magamat a hajzaton amit visel a film alatt. Nem tudom megmagyarázni, csak rohadt furcsa volt ilyen hajjal látni. Arról nem is beszélve hogy néha a forgatókönyv elvárja tőle hogy túldramatizálja a dolgokat és olyankor kicsit meghal a film. Nem mintha Willis nem volna jó színész, csak itt nem tudta villogtatni nagyon tehetségét. Nem úgy, mint a DIE HARD-ban, itt kevésbé vicces a pali (azért a társát megvicceli azzal hogy közvetve lelöki a csónakról), inkább nevezhető drámai szerepnek ami itt nem igazán működik. De nem is ő itt a legnagyobb probléma, hanem inkább maga a forgatókönyv mely duzzad a kliséktől (minden rendőr korrupt, egy csak egy legény van talpon), a sorozatgyilkosos szál megoldása még ha némileg meglepőnek mondható, teljesen idióta. Túldramatizált jelenetek és gyenge kilencvenes-évekbeli rutinos marhaság.

De még mielőtt teljesen földbe tipornám a filmet, azért el kell mondjam, unalmasnak azért nem mondható a cucc. Közhelyes és buta, de azért nem unatkoztam. A film elején kapunk egy remek autósüldözést (ami amúgy a film csúcspontja), láthatjuk Bruce-t shotgunnal (mindig örömmel tölt el ha shotgunt látok kedvenc akciósztárjaim kezében), és Sarah Jessica levetkőzik. Tovább az is mulattató, amint felvonultatják az összes poros klisét. Ilyen tekintetben szórakoztató, de valahogy mégse annyira jó. Hibáktól hemzsegő film melynek dialógusainál rezeg a léc, a pirotechnikai trükkök azonban olykor kárpótolnak a könyv fogyatékosságaiért. Ami a színészeket illeti, sajnos el nem használták fel őket eléggé. Szegény tom Sizemore (akármennyire is szeretem) csak téblábol az iszákos srác szerepében, mintha csak azért rakták volna bele a filmbe, hogy gyanakodjunk rá, Dennis Farina meg csak-csak jó, rutinos a fickó de elsikkadt ő is.

Okkal elfelejtett film ez, amelyet még maga Bruce se szeret. Bizonyos péntek estéken szórakoztatónak hathat a cucc, de inkább csak egy jelentéktelen dolgozat összességében.

Die Hard

1988 – a világ új akcióhőst kiáltott ki magának. BRUCE WILLIS. A kilencvenes évek közeledtek, a nyolcvanas évek a végüket járták, Schwarzenegger, Stallone és cimborái (a mélyen tisztelt Chuck Norris-szal karöltve) meglepett arccal figyelték az eseményeket. Helyüket átvette egy újonc. Egy újonc, aki gigantikus muszkliknak híján van, viszont lehengerlő dumája van, pimaszt attitűdjével és humoros beszólásaival eteti a népet, alázza a gonosztevőket. Mi történt? A világ változott. Ez tény és való. Az akciófilmeknek változniuk kell, nem lehet folyton a vietnamhoz köthető népi öntudatot, bűnbánatot táplálni, hagyjuk a régi sebeinket, nem lehet mindig acélos izmokkal és tüzes tekintettel oltani a jeget, a stájer akcentus nem lehet mindig menő és mindent überelő. Be kellett látni hogy a világnak kell valami új, valami más, amit addig még nemigen látott. Egy férfi akivel könnyebben tud azonosulni mint a sebezhetetlen, megállíthatatlan John Matrix-szal. Egy férfi kellett aki sebezhető, hibázik, és ami a legfontosabb: hús-vér ember. Bruce Willis tehát jött, látott és világraszóló győzelmet aratott. A srác akit azelőtt a néző csak a Simlis és szendéből ismert (nem tudom melyik volt ő…simlis?) vagy épp a Miami Vice egy korai epizódjából ahol is a gonosztevőt alakította. John Mctiernan megadta neki a lehetőséget hogy a mozivásznon tündököljön és ráosztotta John McClane szerepét. A new york-i zsaru figuráját aki Kaliforniába megy karácsonyozni, hogy ott kibéküljön végre feleségével és elmondja neki mekkora bunkó volt. A producerek anno ezt a döntést nem nézték jó szemmel. “Bruce Willis? Ő meg a ki a manó?” Persze hogy aggódtak. Nem volt sztár a srác, csak egy kis újonc aki azért kezdett el színészkedni mert dadogva beszélt. John McTiernan azonban bízott benne annyira hogy nem változtatta meg álláspontját. “Ez a fickó lesz John és punktum!” A film Roderic Thorp regényéből készült. Ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg, ehhez több hozzáfűznivalóm nincs. Nem olvastam a könyvet, de ha kezembe akad istenbizony átnyálazom és megiszom minden betűjét.

A DIE HARD hatalmas sikert aratott. A közönség szerette. A kritikusok éltették. Nyoma sem volt benne a COMMANDO bumfordi bájának, a muszkliszagnak, a történeten látszódott hogy ki lett dolgozva, az akciók pontosan kiterveltek, Bruce Willis abszolút a helyén volt, a humor száraz és remek, a főellenséget alakító Alan Rickman pedig maga volt a főnyeremény azzal a világraszóló akcentusával. Gyerekként még én magam is elhittem hogy ő német. Később világosítottak fel, hogy ez a színész nem német. Tök mindegy, nem? Ez a pali zseniális. Német és kész, csessze meg. A film elindította akciófilmek garmadáját melyeknek főszereplői egymaguk vették fel a harcot túszejtőkkel. Ha nincs ez a film, nincsen 57-ES UTAS, se CLIFFHANGER, vagy UNDER SIEGE, és még sorolhatnám. Másolták, utánozták, de közelébe érni nem tudtak. John McClane alakja kvázi megteremtette a sebezhető hős karakterét. A fickó aki csak rosszkor volt rossz helyen és a józan paraszti gondolkodásával igyekszik megoldani a lehetetlennek tűnő szituációt, főleg azért hogy a feleségétől bocsánatot tudjon kérni. Mindezt mezítláb, jelezvén hogy nincs könnyű helyzetben. A másik oldalon ott vannak a mindenre elszánt túszejtők, rablók akik németek és nem válogatnak az eszközökben. Természetesen idővel a rendőrök is felbukkannak a színen de csak töketlenkednek míg John egymaga elintézi az egész bagázst. Az FBI-ról ne is beszéljünk. Kicsit le lettek degradálva, de sebaj, a Robert Davi által alakított Johnson ügynök (“Nem az, a másik.”) és társa (aki nem járt Saigonban mert akkor még általánosba járt) Johnson ügynök remek humorforrások. Igazából első nézésre fel sem tűnt a film humora, másodjára már baromi viccesnek találtam az egész filmet, azon kívül hogy amúgy rohadtul feszült cucc. A helyszínek szűkössége remekül van érzékeltetve, az operatőri munka abszolút telitalálat (szerény véleményem szerint ez az egyik legjobban fényképezett akciófilm), és a dialógusok pedig tűpontosak. Ez az az akciófilm ahol egész egyszerűen minden el van találva. Belekötni nem lehet. John már az első pillanattól egy szeretnivaló, jópofa figura, a fekete rendőrrel való barátsága rádión keresztül pedig az egyik legjobb aspektusa a filmnek. Innen is látszik, hogy nem csupán egy izomszagú dolgozatot akartak összehozni, hanem olyat ami figyelembe veszi az emberi tényezőket is. Ezt szeretem. Hans Gruber minden idők egyik legjobb, legkarizmatikusabb gonosza. Nem kiabál, halkan beszél, de hangjában valahogy ott van az erőszak. Nem tudom ez hogy hangzik, lehet hülyén de így éreztem. Neki nem kell ordítania ahhoz, hogy elérje amit akar. Elegánsan csinálja azt amit csinál, megfontoltan, mosolyog, de ha kell, hát nem hátrál meg attól hogy valakit fejbe lőjön. Mondom, ez a színész egy isten.

Ami Bruce Willist illeti, itt teljesen felvonultatja azokat az eszközöket amelyek miatt megszerettük. Vicces, belevaló srác, nem adja fel ha beledöglik se, rohadtul karizmatikus és baromi jól áll neki a cigaretta. Az a félmosoly az arcán, basszus azt tanítani kéne. Imádom. Ahogyan azt is, mikor a film végén lelövi Hans Gruber-t, mikor már végre szemtől szemben áll vele utoljára, mindene csupa vér, elkínzott arc, majd éktelen nevetésbe kezd, végül előrántja a hátára ragasztott stukkert és amerikai cowboyhős módjára lelövi a maradék rosszfiút. Istenes.

Lehetne még sok-sok karaktert írni erről a filmről. Éltetni a zenéjét melyet Michael Kamen szerzett, az Ode to Joy használatát, meg úgy mindent. Nekem most hivatalosan is egyik kedvenc akciófilmem lett, egy hétvége alatt kétszer is muszáj volt megnéznem mert nem tudtam szabadulni tőle. Muszáj volt, mondom. Rohadtul örülök hogy ez a film létezik. Ha nem létezne, akkor szegényebbek lennénk. Ez így van. És ha már itt tartunk, a karácsonyunk se lenne olyan jó ha ez a film nem lenne. Mert merjen valaki ellent mondani, ez a film az egyik legjobb karácsonyi film ami valaha elkészült. És még annyi, hogy a DIE HARD-ot minden apának legalább egyszer meg kell néznie a fiával. Ezt kötelezővé tenném.

Lesz Bruce

Bruce Willis most már hivatalosan is, visszavonhatatlanul benne lesz a THE EXPENDABLES folytatásában mint főgonosz. A színész állítása szerint már idén elkezdődik a folytatás. Eddig tehát úgy néz ki hogy jövőre mutatják be a mozik, Randy Couture talán nem lesz benne, de az eredeti gárda valószínűleg visszatér (már miért ne tennék?). Már csak Schwarzenegger kellene egy nagyobb szerepbe és az hogy Van Damme-ot is megerősítsék szerződés végett. Seagal-ra pedig ne is számítsunk. -dah-Várom már, hogy a jó öreg Bruce keresztbe tegyen a rettenthetetlen akcióhősöknek. Lesz nemulass, minden bizonnyal.

Hírek az Expendables 2 háza tájáról

Most éppen az ókori Rómát kéne tanulmányoznom a holnapi vizsga végett, de ebben a pillanatban ez nem megy. Több okból is. Éhes vagyok, ma még nem reggeliztem, a másik meg hogy itt van egy új hír a THE EXPENDABLES folytatásáról, ami nos felvet némi kérdést. Ahogyan azt mindenki tudja, Van Damme nem óhajtott szerepelni az első részben mert nem érdekelte a szerep, ezért pedig kapott egy jó nagy adag hideg vizet a nyakába. Gondolom vágta a fejét a falba amikor látta a végeredményt, és hogy micsoda akciómonstrumot varázsolt Sly a vászonra. Most pedig már kéne a szerep, mi? Na, hát a helyzet az, hogy igen, Van Damme meglehet hogy feltűnik a következő epizódban, aminek én kifejezetten örülök hiszen azok közé tartozott az elsőben akiket kicsit hiányoltam. Ő is egy ikon, még ha egy kicsit önfejű és egoistának tűnik. Sheldon Lettich szórta el az infót hogy érdekelné őt a szerep, szívesen részt venne a produkcióban, HA!!! És itt jön a csavar. Ha Steven Seagal nem lesz benne. Hogy mi bajuk van egymással, nem tudom, de arra hogy Seagal szerepeljen a folytatásba, különben sincsen sok esély, tekintve hogy az elsőt is azért mondta le mert a producerrel nincsenek jóban. Vannak ám itt sztorik. Szóval azok akik hiányolták az elsőben a spárgás csávót, most talán fellélegezhetnek és örvendhetnek.

Ami a film további részét illeti, még nem tudunk sokat, azt hiszem az alkotók is inkább spekulálnak. Az a hír is felröppent hogy Steve Austin visszatér (tudjátok ő volt az aki a végén lángra kapott és arcba nyomta Randy), és talán Schwarzenegger is nagyobb szerepet kap, Bruce Willis meg talán főgonosz szerepét tölti be. Remélem, hogy a győztes csapaton nem fognak változtatni és újra láthatjuk Stallonét ahogyan a forgótáras stukerrel lövi az ellent és ahogy Statham hajítja a késeket. Ó, és Dolph! Dolph-nak nagyobb szerepet!

Egyébiránt a film jövőre várható a mozikba. Addig még van egy kis idő.

Az utolsó cserkész

A film, amit akármikor, akárhányszor meg tudok nézni…

Nem is tudom hogyan kezdjem. Van az úgy, hogy nehézségekbe ütközik az ember, ha kedvenc filmjeinek elemzéséről van szó. Lehet persze hogy csak nekem vannak ezzel problémáim, de úgy határoztam, írok már Tony Scott klasszikusáról mert az utóbbi pár évben rádöbbentem hogy ez az egyik abszolút kedvenc filmem. Véleményem szerint Bruce Willis egyik legjobb alakítása, legalábbis ami az akció zsánerét illeti, a rendező is csúcsformában van, meg úgy egyáltalán mindenki aki részt vett a filmben, minimum emlékezetes. Meg tudom nézni akárhányszor, úgy is hogy már szinte kívülről fújom az összes dialógust (eredeti nyelven persze), de akkor is van egy örök sármja ami nem hagyja hogy elavult legyen.

Joe Hallenback egy lepukkant, iszákos detektív aki mindig elfelejt borotválkozni, a feleségével megromlott a viszonya, a lánya pedig utálja őt. Hogy úgy mondjam, az élete egy nagy rakás szar, akárhogy is nézzük. Anno pedig még a szenátor testőreként tevékenykedett, de az se jött be neki mert mikor rajtakapta hogy felettese egy lányt üt, hát bemosott neki egyet és onnantól kezdve a pályafutása kerékbe lett törve. Egy kis pénzért elvállal bármilyen melót, és el is vállal, a gondok pedig itt kezdődnek. Bruce Willis sokszor játszott már hasonló alakokat, John Mclane ennek a karakternek az iskolapéldája, és gyakorlatilag itt is ugyanazt játssza, de ha lehet még jobban ráadva a muníciót. John Mclane megkétszerezve és szteroidokon.

Filmbeli partnere egy hasonlóan lerobbant fickó, egy ex-futballsztár aki a tehetségét drogokra pazarolta, csalja a barátnőjét és szar az élete, a film egy pontján megtudjuk hogy a felesége és újszülött gyereke autóbaleset áldozata lett, így nem csoda hogy nem látja teljesen rózsaszínben a világot. Amikor először találkozik Joe-val (egy bárban, épp Prince szól), még ki nem állhatják egymást, ez tipikus Shane Black-fogás, szinte minden filmjében eljátssza ezt. A szereplők eleinte ellenszenvesek egymásnak, méregetik egymást, nem csípik a másik búráját majd kénytelen együttműködni és a film végére olyanok lesznek mint ezeréves cimborák. Itt is ez megy. A történet középpontjában maga a futball áll, illetve a sport-szerencsejáték legalizálása. Na meg persze az a tény, hogy Jimmy Dix barátnőjét kinyírták a szeme láttára. Akit amúgy Halle Berry alakít! ÉS MEGHAL! Nincs nagy ellenszenvem Halle iránt, de a Macskanőt látván okádnom kellett tőle és örültem hogy itt hamar elintézték. De mondom, bírom a csajt. Jól játszik. De amit Macskanővel művelt azért még a mentőben is ütném. Már megbocsásson a világ.

A film kvázi összegzése mindannak amit a kilencvenes illetve a nyolcvanas évek akciófilmjeiről tudni kell. Késői nyolcvanas évek inkább. Amikor Stallone és Schwarzenegger helyét átvették az olyan fickók mint Bruce Willis, akik nem feltétlen muszklikkal hódítottak hanem hihetetlen karizmájukkal és laza szövegeikkel. Az utolsó cserkész telis tele van zseniális egysorosokkal, szinte minden egyes mondata kész arany amit akármilyen alkalomból lehetne idézni, és most el se kezdeném sorolni őket mert tényleg rohadt sok van. Shane Black teljes fordulatszámon pörgő forgatókönyvének erőssége itt sem igazán a történetben rejlik, hanem a remekül megírt karakterek adják el a filmet, a szellemes dialógusok, és természetesen az akciók. De a karakterek erőssége nélkül talán nem is lenne ennyire jó film. Hiába sztereotip kissé a figurák beállítása, mégis sikerült élettel megtölteni őket és a motivációjuk is tisztán látható mindenkinek. Joe és Jimmy Dix kettőse valósággal lejön a vászonról (most már csak képernyőről), valóban lehet érezni hogy lassan de biztosan nagyon jó barátokká válnak, és ahogy az lenni szokott, addig elcsattan néhány pofon. Az egyik ilyen jelenet, mikor Joe meghívja Dix-et a lakásába, ott találkozunk először a kislányával aki hasonlóan trágár szókinccsel rendelkezik mint az édesapja, és láthatjuk hogy viszonyuk nem egészen rózsás. A Damon Wayans által alakított fickó itt meséli el hogy mi történt vele, hogyan halt meg a családja, és megmondom őszintén baromi jó színészi alakítást láthatunk itt, olyat amit akciófilmben mostanság nem észlelhetünk, legfeljebb nyomokban. Ezután kimegy a mosdóba drogozni és Joe kirúgja a házból.

Az akciókra kitérve: megvan itt minden, mi szemnek-szájnak ingere. Autós üldözés, shotgunnal való lövöldözés, fröcsögő vér, a brutalitás néha komolyan tetőfokára hág. A főbelövés itt csak minimum, az egész film rohadtul gátlástalan ilyen tekintetben, igazi mocskos szórakozás ami nem kér bocsánatot a nézőjétől. Itt a rossz fiúkat halomra lövik, és el lehet hinni, ha Bruce Willis azt mondja: “Ha még egyszer hozzám érsz, megöllek.”, akkor bizony komolyan is gondolja, nem csupán a levegőbe pofázik. Az egyik kedvenc jelenetem a filmből, mikor Bruce-t foglyul ejtik, és az egyik gennyládától aki őrzi őt, cigit kér. Ad neki, majd tüzet is ad és amikor rágyújtana, bemos neki egyet. Bruce halálnyugodt, egy arcizma se rendül, és kér még egy cigit. Kap cigit, tüzet is, de azért figyelmezteti a fickót hogy még egy ilyen és véged. A hülye persze megismétli, mire Bruce haverunk egy laza mozdulattal felnyomja a tag orrát az agyába. Egyetlen ütéssel. Ennyire menő a “srác”. Ez a “szarok rátok” attitűd baromi jól áll neki.

A negatív szereplők olyanok ebben a filmben, hogy szinte rájuk van írva hogy “Helló, én vagyok a rossz fiú!”, a legnagyobb geci a filmben egy Milo nevű fickó aki mellesleg egy szadista állatnak néz ki. A főgonosz már inkább a kövér üzletember típusba esik, a többiek pedig abszolút feláldozható kategória. A lényeg a lényeg, mindenki megkapja a magáét, a vérzivataros, trágár, mocskos másfél óra gondoskodik arról hogy jól érezzük magunkat. Persze, aki vevő az ilyesmire. De feltételezem, nincsen olyan akciófilmrajongó aki rossz véleménnyel lenne erről a filmről mert nem csak hogy remek párbeszédek vannak benne, szerethető főhősök, az akciók meg aztán végképp odavágnak de ezerrel. Szerencsére tehát, az akciók közti részek sem fúlnak unalomba, nem csak töltelékek lettek hanem a történetet és a szereplők jellemeinek mélyítését (lehet ezt mondani?) szolgálják. Irónia, humor és erőszak. Igazi örökzöld klasszikus.