Deadly Prey

Ha a Kommandó kiverte nálad a biztosítékot olyan téren, hogy “no hiszen ez tiszta képtelenség, mekkora hülyeség ez már”, akkor ez a film végképp ki fogja. A DEADLY PREY pontosan az aminek mutatja magát. Egy akciófilm. Nem akármilyen akciófilm, éppenséggel ez abból a fajtából van, amit a nyolcvanas évek csak úgy lökött magából. Buta, erőszakos, olcsó filléres akció amely látható komolysággal a háta mögött készült, de természetesen a nézőnek nem kell bedőlnie. Komolyan venni nem lehet és nem is szabad. A DEADLY PREY egy Danton nevű fickóról szól akit random elfognak katonák, hogy aztán a hecc kedvéért egy dzsungelben levadásszák. Később kiderül, hogy Danton (Ted Prior) annak idején vietnamban szolgált, így baszhatja az ellen. Rossz fickót akarnak szopatni. Gyakorlatilag ennyi a történet, de nem is számít, az egész filmben az a lényeg, hogy Danton menekül egy szál gatyában és sorra öli meg az életére törő tagokat, miközben később azzal is kell számolnia hogy barátnőjét elrabolták. Akcióról akcióra ugrál a történet, közben fájdalmasabbnál fájdalmasabb dialógusokat hallhatunk, amiken ha az ember nem nevet akkor nincsen humorérzéke.

Színészi alakítást ne várjunk, mert az kimerül a szokásos klisékben, egydimenziós karaktertípusokban, de ez nem is baj, ezt szeretjük ezekben a filmekben. Igazi, vérbeli trash ez, amelyet a legjobb haverokkal nézni egy rekesz sörrel, és amit egyszerűen nem lehet nem szeretni. Véleményem szerint, az, aki nem képes értékelni a trash-t, az nem is szereti igazán a filmeket. Mert persze, lehet isteníteni Nolan-t meg Bergman-t, akit csak akarsz, de ha megnézel egy ilyen filmet, akkor…Nos, muszáj imádni. A maga bumfordi bájával, olcsóságával és amatőr attitűdjével együtt. Olyan ez a film, mint a Kommandó, csak kicsiben, a főszereplő Ted Prior kellően izmos és vicces amikor színészkedni próbál, az a body count pedig amit levág a film alatt, lenyűgöző. Továbbá az sem elhanyagolható dolog, hogy valószínűleg nem fogsz más filmben nevetni egy ilyen mondaton: “He raped me, daddy!” Ha megnézed, megtudod. Hidd el, fetrengeni fogsz a nevetéstől. Legalábbis én azt tettem, bár lehet hogy már annyira le voltam zsibbadva agyilag, hogy nem volt más választásom.

Szóval én úgy vélem, ezzel a filmmel valóságos kincsre bukkantam. Akaratlanul vicces, férfias, maszkulin és nagyon macsó film amit a nyolcvanas évek akcióinak a szerelmeseinek látni kell, és ha látják majd akkor megimádják.