STREET FIGHTER: THE LEGEND OF CHUN-LI (2009)

A minap olvasgattam egy könyvet, illetve egy esszégyűjteményt, melyet André Bazin írásaiból állítottak össze. A könyv címe: “Mi a film?”. Ezt kaptam huszadik születésnapomra, és egy remek kis könyv eddig. Ebben Bazin azt állítja, hogy a film egy nyelv, és azt taglalja hogy a montázs hogyan alakult ki az idők során, milyen jelentősége volt és van, és hogy miként változott meg a film a hangosfilm létrejöttével. Amit most mondok nem kapcsolódik szervesen a jelenleg taglalt filmhez, csak miközben néztem a STREET FIGHTER-t, eszembe ötlött ez a könyv és André Bazin személye (aki elismert és remek kritikus volt még a francia újhullám idején), illetve a könyvében leírt szavak. Olyan okosakat írt ez a fickó a filmről, mint művészetről, belegondoltam mi lenne, ha most valamilyen módszerrel feltámasztanák őt a halálából és látnia kellene, hogy hová jutott a filmművészet. Nem általánosítani akarok, nem a filmekről összességében beszélek, hanem specifikusan mondjuk erre az egy bizonyos “műre” gondolok. Szerintem visszakívánkozna a halálba. De tudom, én beszélek, aki nagyokat szórakozik a DOOMSDAY című dolgozaton és a THE SPIRIT-en, viszont hozzátenném, ezek jobb filmek mint ez. Ezt merem állítani. Kész, szemrebbenés nélkül. Bár azt már nem, hogy André Bazin is szeretné Neil Marshall “alkotását”. Amit mondani szeretnék az az, hogy a FILM mint olyan néha már hihetetlen irányt tud venni mostanság és nem tudok mást csinálni, mint hogy csodálkozok és szemöldökömet húzom fel a magas égig az események láttán. Ennek pedig tényleg semmi köze ahhoz hogy egy sznob hülyegyerek lennék. Csupán egy filmrajongó.

Miután kicsit hosszúra nyúlt bevezetőmben megterítettem magamnak a kritikámhoz, azt hiszem nekilátok konkrétan a film leírásához és annak taglalásához, miért is játszódott le újra és újra a fejemben az, hogy egy pisztollyal szétdurrantják a fejemet. Mert ez a film olyan, mintha valaki folyamatosan lőne engem, röhögve és vihogva. A STREET FIGHTER játékot szerintem senkinek nem kell bemutatni, a kilencvenes évek egyik legnépszerűbb verekedős játéka volt a Mortal Kombat mellett, és már 1994-ben felfedezte magának a filmipar, és megcsinálták az adaptációját Jean-Claude Van Damme-mal a főszerepben és Raul Juliával, sőt még egy kicsit betoppant Kylie Minogue is. De jó hollywood-i szokáshoz híven, muszáj volt megint elővenni, remélve hogy most egy jobb filmet tudnak összehozni az alapanyagból. Ezúttal – újfent remek hollywood-i szokáshoz hűen – egy eredettörténetet óhajtottak vászonra vinni, mégpedig egy Chun-Li nevű csaj sztoriját, amit most nagyon nem tudok kommentálni, én nem ismerem annyira a játékot hogy tudjam konkrétan kiről is van szó. A lényeg, hogy fogták a lányt és filmet csináltak belőle. A rendezésre felkérték Andrzej Bartkowiak rendezőt, aki készített már játékból filmet, a DOOM-ot ő követte el. És ami a DOOM-ot illeti, én speciel szerettem azt, nem érdemli meg azt a sok szapulást amit kapott, igaz hogy a The Rock már szinte önmaga paródiájává válik benne, de mégis szórakoztató kis akcióhorror volt. Ezért is reménykedtem abban, hogy nem cseszi el nagyon a STREET FIGHTER-t. Ember, hát tévedtem…

A film ugyebár Chun-Li története, ő narrálja a filmet. Még kislánykorában elrabolja apját egy nagyhatalmú gengszter, Bison, ezután felnő és egy titokzatos papír Bangkok-ba vezeti őt, ahol összetalálkozik egy Gen nevű ürgével aki kiképzi, hogy aztán legyőzze Bison-t és megtalálja az apját. Ennyi a történet. És ami azt illeti, a film szerkezete és sztorija bődületesen szét van esve, mintha valaki részegen és tökfáradtan írta volna meg a forgatókönyvet és úgy hagyta volna. Kétlem hogy sok köze lenne ennek a filmnek az eredeti játékhoz. A történet kusza és teljesen nonszensz méreteket ölt sokszor. Például miért indul el egyből Bangkok-ba amiatt a hülye papiros miatt? Azt se tudja mi az, csak úgy kíváncsiságból nekivág az útnak. Utána találkozik Gen-nel aki egy titkos szervezetnek a vezére, akik a jók oldalán állnak. Ott van Bison aki uralni akarja egész Bangkokot, és feltűnik a színen egy nyomozó meg egy nyomozónő akik belekeverednek ebbe az egész balhéba.

Akciófilmről lévén szó, és eleve B-kategóriásnak ítélt műről, kicsit durva hogy nekimegyek a történetnek, de esküszöm, egy DVD-re száműzött filmnek jobb története van, gondoljunk csak a NINJA című filmre, aminek sztorija egyszerű ugyan, de sokkal következetesebb és érthetőbb. És csak DVD-n láthattuk, míg ezt moziba küldték. Rejtély. Kérdőjel. Ahogyan az is, hogy miért nem magyarázták meg azt a hülye energiagömböt, amit Gen az egyik jelenetben maga elé varázsol. Mintha tök természetes dolog lenne egy energiagömb, csak úgy játszadozik vele. Tudom, ez Street Fighter, ebben történnek ilyen vagány dolgok, de ez így teljesen megmagyarázatlan volt számomra és tökéletesen oda nem illő. Mint amikor a WOLVERINE mozifilmben feltűnt X-Professzor digitális feje. Hopp, most ez mit keres itt? Vagy Emma Frost. Itt is csak néztem kérdőn, hogy mit is látok, próbáltam rájönni miért is csinálták meg ezt a filmet, de nem találtam választ. Még az első óránál is reménykedtem, hogy talán kapok választ, de nem kaptam. Ennél hülyébb, ostobább filmet ritkán látok. De hogy szórakoztató-e? Ahogy vesszük. Nem, nem az. De embere válogatja, lehet valakinek szórakoztató, de az biztos hogy erre nem lehet azt mondani egyenes arccal, halálkomolyan hogy jó film. Mert nem az. De a legjobb részt még nem is említettem, direkt a végére hagytam. A színészi játék!

Ugye mindenki tudja, hogy a főszereplő itt Kristen Kreuk, akit a Smallville-ből ismerünk, ő alakítja Lana Lang-ot. Nem mondom hogy rosszul, de nem is jól, inkább az az aranyos lány, tudjátok, meglátjátok és azt mondjátok: jaj, de aranyos, de szép. De mi történik, ha egy sorozatszínész saját filmet kap? Ha egy mozifilmben kell megállnia a helyét? Ajjaj…Ajjaj…Na most, a jó hír az, hogy nem ő rontotta el a filmet. Ami azt illeti, mintha ott se lenne a filmben, teljesen láthatatlan volt, eltűnt a szerepben…És úgy általában. Vége a filmnek és nem is emlékszek arra, hogy ki volt az a lány és mit keresett itt. És ha én azt mondom, nem Kristen Kreuk volt a legrosszabb, akkor lehet sejteni, valaki más learatta keményen a babérokat. Két szó: CHRIS KLEIN. Ettől a sráctól leesett az állam a földre. Jézus Mária! Mégis ki engedélyezte ennek a gyereknek hogy színészkedjen? Nem viccelek, ez az alakítása az egyik legrosszabb színészi alakítás amit valaha láttam. Úgy értem: ROSSZ. Úgy néz ki, mint Christian Slater, csak épp pocsékabbul játszik, és a karakter Charlie Nash egy igazi vagány, laza de kemény és nőfaló zsaru. Annak rendje-módja szerint Klein borzalmasan túljátssza a szerepét, és úgy sétál végig egy jeleneten, hogy a vállát húzza minden lépésnél, majd’ szétesik annyira laza és a lehető leghamisabban, legamatőrebb módon adja elő a lehető legszarabb mondatokat. Mondhatnánk hogy a forgatókönyv a hibás, de nem, itt egyértelműen ki lehet jelenteni: Chris Klein egy pocsék színész. De nem csak ő, Neal McDonough, aki Bison-t alakítja hasonlóan ripacskodó alakítást nyújt. Rossz volt nézni őt. Rossz volt hallgatni őt. Több szinten pocsék volt. Egy pornófilmben jobb alakításokat láthatunk mint itt. Nem viccelek.

És milyenek az akciók?

Merthát ez egy akciófilm. Nem mondom, hogy borzalmasak, habár voltak nevetséges pillanatok. Azt mondanám hogy korrektek, de a körítés az alaposan lehúzza a színvonalat. Lehetetlen élvezni az akciókat úgy hogy közben ott van Chris Klein “zseniális” játéka és azt látod hogy Kristen Kreuk ugrándozik és harcművészt játszik. Egyszerűen nem. És Michael Clarke Duncan sem menti meg az összképet, neki alig jutott valami. Igaz, ennek örülhet. De totálisan elpazarolták szegényt. Viszont nem vágták szanaszét a verekedéseket. Habár nem oszt nem szoroz. Maga a film vacak és így az akciók sem érnek szart sem.

Nem ajánlom nagyon senkinek, legfeljebb ha valaki egy jót akar nevetni. Arra jó. Haverokkal, sör mellett, poénnak elmegy.

UNDISPUTED III: REDEMPTION (2010)

Az akciófilm egy haldokló jószág. Legalábbis ha a mozit nézzük, alig látunk valamire való tesztoszteron-filmet, mindig valami hülyenagy robot vagy egy simaképű mtv movie awards által preferált nyálgép aki fegyvert fog és azt mondja: na most megmentem a világot és szétrúgom mindenki seggét. De csak magamat ismétlem, a lényeg amire ki akarok térni, hogy most már kezd valahogy visszatérni a zsáner, legalábbis vannak emberkék akik tartják benne a lelket. Isaac Florentine ilyen ember. Nem sok ember ismeri a nevét, az utca embere például gondolom vállat rántana és azt mondaná: ki a f*szom az? Oké, de lépjünk tovább, szóval ez az ember az aki szinte az összes valamire való B-akciósztárral forgatott már. Gary Daniels-től kezdve Van Damme-on át egészen Michael Jai White-ig mindenki megfordult egy pörgőrúgás erejéig a kamerája előtt. A nyolcvanas években kezdte pályafutását, és azóta csinálja amihez ért. Tökös, mocskosul szórakoztató akciófilmeket készít, amik általában sokszor harcművészet-orientáltak, ami nem meglepő, maga a fickó is ért a harcművészetekhez, szóval nem egy amatőrrel van dolgunk.

Isaac Florentine 2006-ban készítette el a Vitathatatlan című Walter Hill-filmnek (amit én bevallom őszintén, nem láttam) a folytatását DVD-re Michael Jai White főszereplésével. A film állítólag jobb lett mint az eredeti, nekem nagyon tetszett, olyan volt mint a legjobb Van Damme-os bunyófilmek, csak még rátéve egy lapáttal. Igazi old school akcióorgia volt, kitűnő és szemet gyönyörködtető harcokkal, és – minő meglepetés – egy történettel meg egy főszereplővel, akit a néző tényleg érdekel. Mondanám hogy tökéletes, de erre mondaná azt Mr. Wolf hogy “azért ne kezdjük el egymás f*szát szopni”, szóval visszafogom magam. Lényeg a lényeg, hogy a film a zsáner rajongóinak igazi csokoládétorta volt, kellő mennyiségű csokival, tejszínhabbal a tetején, már megbocsássatok a hasonlat miatt. Na most, ha a második ennyire jó volt – kérdezhetnéd azt, hogy – akkor milyen a harmadik? Rosszabb? Nem olyan jó mint az előző, mi? Háhá! Hát ez nem a Transformers, papuskám! Itt kérem szépen a színvonal tartva van kőkeményen, plusz még a ráadás. Na, de ne szaladjunk ennyire bele a dolgok közepébe, csak szép lassan megfontoltan.

Az UNDISPUTED III ott veszi fel a szálat, ahol elejtették a második végén. Nem, nem az öreg fószernál és nem is a fekete fickónál, hanem olyan lépésre szánta el magát ez a film, hogy a második rész ellenfelét állítja középpontba. Jó húzásnak bizonyult, még ha én enyhén szkeptikus is voltam eleinte, nem tudtam elképzelni hogy Jai White nélkül jó lesz a film, mert szimplán nem láttam elég fantáziát Boyka karakterében. A morcos orosz jó volt ellenfélként, elismerem, jó volt őt utálni, de amikor megtudtam hogy ő lesz a főhős itt, hát elkezdtem félni. Ugyanakkor pedig örültem hogy folytatják a dolgot és hogy a rendező maradt a helyén. Csak Scott Adkins-ben nem bíztam. Ezt így kimondhatom? Tessék kimondom. Mentségemre legyen mondva, akkor én még nem voltam tisztában azzal, hogy micsoda arc ez a fickó. Scott Adkins egy rohadtul karizmatikus akciószínész, aki jól mozog és némi érzelem kifejezésére is képes, ő korunk Van Damme-ja vagy Michael Dudikoff-ja. És most hagyjanak azok a sznobok akik ezen említett emberkék színészi tálentumát firtatják, azoknak beverem az orrukat. Ha kételybe ütközik valaki, nézze csak meg azt a John Cena nevű ürgét abban a Tengerészgyalogos-ban. De még ő korrektnek mondható, hát tegyetek pillantást a Tengerészgyalogos 2-ben a főszereplőre, na az…Na azt hagyjuk. Ő rossz színész, Scott Adkins pedig hozzá képest egy kibaszott Brando. Na, de elkalandoztam. Arról beszéltem hogy kételkedtem, de meg lettem győzve. Az ő (vagyis Boyka) karakterét valamennyire úgy fogták fel mint a Rocky filmekben Apollót. Az elsőben ő is még egy ellenszenves tök volt, de aztán pedig elérték hogy megszeressük. Persze, Boykából hiányzik Apollo megnyerő személye, ő nem egy showman, nem vacakol holmi pofázással, ő üt mint a légkalapács és csak akkor szólal meg ha tényleg van valami mondandója. Nem koptatja a száját, semmiképpen sem annyira, mint ahogyan az ellenfelei állát koptatja el. De ki is ő? “The most complex fighter in the world.” És nem mellesleg a térde szarrá van törve, szóval viszlát karrier, mehet WC-t súrolni. Ő azonban nem olyan fából lett faragva, ami feladja. Keményen edz, hogy régi formáját visszanyerje, mert neki ez az életcélja. Szimplán be akarja bizonyítani mindenkinek hogy nála jobb nincs. Kész, ennyi. Konkrét csávó. A film elején hosszú, bozontos hajjal látjuk, szakállal. Később visszakapjuk a régi Boykát, aki még sérülten is több segget rúg szét mint Chuck Norris egész pályafutása alatt. A történet egyszerű, de nem is kell ezt nagyon túlbonyolítani. Boyka visszatér a harcmezőre, újra ringbe száll, elszállítják egy másik börtönbe, ahol szintén szerveznek verekedéseket. Ott összehaverkodik egy fekete sráccal. Eleinte fasírtban vannak, aztán jóbarátok lesznek. Aztán akció, akció és akció. A verekedések remekül meg lettek koreografálva, lassítások, repkednek a levegőben, forognak, ütnek, rúgnak, és véreznek. Brutális bunyók vannak itt kérem szépen. Most hirtelen nem tudom melyiket emeljem ki, de lenne mit kiemelni, az biztos. Isaac Florentine formában van, ahogy a főszereplő is. Scott Adkins ellenszenves karakterből egy szimpatikus fickóvá változik a szemünkben, már ami az általa játszott figurát illeti. Nem langyosodik el, nem erről van szó, csak most az ő szemével látjuk az eseményeket, és így már más a helyzet. Nem lesz belőle mártír, vagy nyálas jófiú, ugyanolyan badass marad mindvégig. Ráadásul kap egy szép kis jelenetet a végén, amikor – és itt most kis SPOILER – szabad ember lesz, és sántán is, de futni kezd az országúton. Először látjuk őt boldognak és először látjuk mosolyogni. Ez egy remek momentum volt szerintem. Ami a film többi szereplőjét illeti, egész korrekt alakítást nyújtanak. Újra itt van a második rész orosz menedzsere (azt hiszem az), aki hamburger-mániás, a főgenya pedig kellően genya ahhoz hogy a halálát kívánjuk.

Összességében egy izgalmas, teljes mértékben szórakoztató akciófilm ez, ami…Ha nem is jobb mint a második, de simán felér hozzá és részben túl is szárnyalja azt. Van szufla és tesztoszteron a filmben, annyi szent. Szép volt, Scott, szép volt Isaac! Nem csalódtam.

BLACK CHRISTMAS (2006)

Mindig jó poén karácsonyi filmet nézni a nyár kellős közepén. Olyan hangulatos tud lenni. De nem ez. Hadd mondjak valamit. Az eredeti BLACK CHRISTMAS még a hetvenes években készült Bob Clark rendezésében és sajnos nem ismerik elegen, csupán a keményvonalas filmrajongók. Az a film még a HALLOWEEN előtt készült, és én mondom az egyik legjobb horror amit valaha láttam. Félelmetes volt és hangulatos, és láthatóan Carpenter is lopott belőle egy keveset. Mit lehet várni egy ilyen remek film újrájától? Semmi jót gondolom, de ez minden várakozásomat alulmúlta. Gratulálok! Glen Morgan elkészítette a legérdektelenebb és legunalmasabb slasher-t amit láttam. Ez is valami, nem?

A történet – mint azt a cím is mutatja – karácsonykor játszódik egy lánykoleszban, ahol megismerkedünk főhősnőinkkel. Puncsot iszogatnak, berúgnak, veszekednek, ajándékot bontanak, női dolgokról beszélgetnek, és így tovább és így tovább. Közben megismerjük egy pszichopata-elmebeteg-brutálisankegyetlen sorozatgyilkos történetét, akinek az apukája meghalt, az anyukája pedig a fiacskájához hasonlóan elképesztőenbrutálisanpszichopata. A fiúcska valami nagyon gonosz dolgot művel, bekerül egy elmegyógyintézetbe. Aztán kiderül, hogy a lánykolesz ahol hősnőink trónolnak az az ő otthona. Na hoppá! És minden karácsonykor Billy haza akar menni. Egész eddig, hosszú éveken át nem sikerült neki de most ördöge van, mert az egyik őr elég hülye ahhoz hogy bedőljön egy trükkjének. És kiszabadul! Közben még a Mikulást is megöli. A dög! Na és megkezdődik a terror. Innentől kezdve a film beindul és pörög ezerrel, a néző csak úgy kapkodja a fejét, ezerrel vert a szívem az izgalomtól és…Jaj várj ez egy másik film. Ez a film nélkülöz minden izgalmat, de tényleg minden izgalmat. Rezzenéstelen arccal néztem végig. Egyszer nem ijedtem meg, és még az sem segített a helyzeten, hogy alapjában véve egy R-es filmmel állunk szemben, vagyis levágott fej és vér megengedett. Van is levágott fej. És kinyomott szemek. Sőt, kinyomott szemek minden mennyiségben! Merthogy a gyilkosnak az a mániája hogy áldozatai fejére egy nejlonzacskót húz és azon keresztül kipöccinti a szemgolyóját. Jó étvágyat. És mindenkivel ezt csinálja. Egynek még elmegy, jéééegyszemgolyóóó, de sokadjára már halál unalmas és egyszerűen rémesen fantáziátlannak hat az egész. A lányok meg sikongatnak és veszekednek, kimennek az autóhoz ahol persze hogy meghalnak (placcs, vér a szélvédőre). Felmennek a padlásra, ahol a gyilkos lakozik, pontosabban a gyilkos anyja (“Billy hazatért.”), és beállít az egyik lány barátja (“Van két holttest a ház előtt.”), és akkor még veszekednek (“Te vagy a gyilkos!”), aztán verekszenek a gyilkossal, gyilkos felgyullad mérgében, kórház, gyilkos mégis életben van, család mindörökké, végefőcím. Nem hinném hogy valakinek ezzel elrontottam volna az élményét.

Én szeretem a trash-t és úgy ültem le hogy hátha látok egy jófajta vérben tapicskolós bűnös élvezetet, de még azt sem kaptam. Ez a film szimplán rossz és unalmas, aki ezt preferálja az eredeti ellenében az megérdemli ezt a szart. Bocs, de ez az igazság. Én ezzel nem tudok mit kezdeni. Senkinek nem ajánlom. Kerüljétek! Kerüljétek! Hess!

TOY STORY 3 (2010)

Olcsó közhelynek számít lassan, hogy a Pixar nem tud mellélőni. Olyan ez, mintha azt mondanánk: Daniel-Day Lewis napjaink egyik legjobb színésze. Megvan, nem? Mindenki tudja hogy Daniel-Day Lewis az egyik legjobb színész aki jelenleg dolgozik, ez és hogy a Pixar nem lő mellé annyira makacs tény, mint hogy az ég kék a fű pedig zöld.

A Toy Story első része még 1995-ben került a mozikba és óriási sikert aratott. A beszélő és élő játékfigurák generációk orcájára varázsolt őszinte és letörölhetetlen mosolyt, értéket, mégpedig örök érvényű értékeket hordozva magán. A Pixar ehhez ért és úgy tűnik, hogy továbbra sem hajlandó átadni másnak a stafétabotot, sorra készíti évről-évre a filmjeit. Tavaly a Fel című mesével örvendeztettek meg bennünket, előtte Wall-E (amit még mindig nem láttam, fene a pofámat) és 2005-ben volt azt hiszem az én abszolút kedvencem, a Hihetetlen család. Ezek olyan filmek, amiket, ha volna gyerekem olyan nyolc év körül akkor szemrebbenés nélkül megnézném vele, nem aggódva attól hogy esetleg rossz hatással lesz rá. Plusz, én is baromi jót szórakoznék.

A TOY STORY 3 ott veszi fel a szálat, hogy Andy 17 éves lett, megnőtt mint a fene, és költözni készül kollégiumba, ezért a régi játékaira ki tudja miféle sors vár. Woody és társai (Buzz, Jessie, Rex, Krumplifej és Krumplifej-né, és még sorolhatnám, vannak még) megérzik a bajt, kísérletük arra, hogy Andy játsszon velük kudarcba fullad. Nem mondanám el az egész cselekményt, de a lényeg az, hogy a játékok elkerülnek egy óvodába, ami első ránézésre a földi paradicsomnak tűnik, de hamar kiderül: inkább börtön és pokol ott az élet és nem ártana kiszabadulni onnan.

Nos, a TOY STORY 3 nem okoz csalódást azoknak, akik élvezték az első két részt, és akik hozzám hasonlóan azon nőttek fel. Emlékszek, még nagyon csöpp koromban volt, amikor először láttam a filmet, eszméletlenül tetszett. Videókazin kaptam meg, még most is megvan szerintem csak hirtelen nem tudom merre. Nagyon imádtam! Szó szerint rongyosra néztem azt a filmet, teljesen megszállott voltam. De ki nem? Aki akkor volt gyerek amikor én, az szerintem ugyanúgy felnőtt rajta és ugyanúgy alapfilmnek számít nála. Fura dolog volt most megnézni a harmadik részét 19 évesen (ja, bocs már 20). És tudjátok mit? A varázs tényleg ott van még mindig! Nem számít, hogy hány éves vagyok, ez a film elérte hogy visszamenjek gyerkőcbe és tátott szájjal bámuljam a vásznon látottakat. Tátott szájjal, nevetve, örvendve és meghatódva amikor olyan jelenet volt. Példának okáért vegyük az első jelenetet, amiben olyan akciót kaptam, hogy köpni-nyelni nem tudtam, amikor Woody és társai vadnyugati akciófilmbe illő események sorát élik át megfűszerezve a legvadabb ötletekkel. Könnyeztem és a szőr felállt a hátamon annyira jó volt és annyira hatásos. Elképesztően élveztem ezt a nyitányt. Ha elkészítenék a Hihetetlen család második részét, akkor bele sem merek gondolni, miféle akciók lehetnének benne! Úristen! Na, szóval értitek, az első jelenet nálam már megtette a hatását, és még el se kezdődött igazából a film. Ami ez után következett az bő másfél órányi móka, akció és dráma. A film forgatókönyve elsőrangú, ahogyan a karakterek is. Jó volt újra együtt lenni a jól ismert figurákkal, és megismerni az újakat. Nem hagytak ki egy ziccert sem, azt kell mondjam, amiből lehetett, kihozták a maximumot, még Ken-t is eltalálták, mint divatbuzi, metroszexuális fickó, aki természetesen első látásra beleszeret Barbie-ba. (“Klassz a lábmuffod.”) Meg ott van Macó, az ölelgetnivaló játékmackó aki amúgy egy számító, érzéketlen gazember (vagy inkább gazjáték). Meg az a hülye majom, aki olyan félelmetesen tapsikolt a tányérokkal. A film kijátssza a börtönfilmek, illetve e börtönből szökős filmek összes kliséit, de teszi ezt baromi szórakoztatóan. Nem veszi magát hülyére, ha a film komoly, akkor komoly. Nem baromkodja feltétlen el a dolgot, ha szorult helyzetben vannak a főhőseink, akkor az brutális. A fináléban pedig valóban, a kedvenc játékaink átélik a földi poklot, annyi mindenen keresztül mennek. Nem akarok semmit lelőni, mert azzal lehet rontanám az élményt, habár lehet hogy aki rendszeresen figyelemmel követte az előzeteseket az tudhat egyet s mást, én szerencsére nem néztem meg sokat és nem is olvastam nagyon olyan írást, így teljes meglepetésként ért minden egyes fordulat. Csak azt sajnálom kicsit, hogy a közönség nem reagált olyan intenzíven egyes jelenetekre mint elvártam volna. Na de…Csabai közönség. Már annak is örülök, hogy nem egyes egyedül voltam a moziban. Meh…De viszont volt ami komolyan felvidított. Gyerekek! Sok gyerek, kislányok meg kisfiúk! Igen, tudom ez nem meglepő, tekintve hogy milyen film, de mégis olyan jó volt látni ilyen nyolc éves krapekokat, hogy ott ülnek a moziban, és belegondoltam: talán ha felnőnek egy meghatározó, vagy legalábbis kedves emlékként fognak erre az eseményre, erre a filmre emlékezni. Hogy kaptak egy komplex, emlékezetes filmélményt. Ahogy a kiscsaj felfedezte magának a hátul levő vetítőt…Oké, szentimentális vagyok, na és akkor mi van? Apró örömök, bocsánat. Engem ezek is felderítenek. Szeretem ha egy gyereket elvisznek a moziba. Na, de vissza, kicsit elkalandoztam. Kell-e még bármit is mondanom erről a filmről? Szerintem mindenki vette a lapot és mindenki rájött hogy én itt kritikát nem fogok írni. Ha akarnék se tudnék. Vannak filmek amik egyszerűen tökéletesek és nem lehet belekötni.

Eszébe juttatja az embernek, ha eléggé benne van már a korban, hogy milyen volt gyereknek lenni és milyen volt játszani a kedvenc játékainkkal, eljátszani kedvenc filmes jeleneteinket a babákkal meg hasonló nyalánkságok. Amikor még gondtalanul éli életét, ami folytonos játékból áll. Isteni egy korszak, ha jobban megnézzük. Én régen G.I. Joe-figurákkal játszottam, és megmondom nektek, még most is játszanék, ha nem hullottak volna szét. Imádtam őket, ők voltak az én woodyjaim. Mindig nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre.

A TOY STORY 3 vége szépen pontot rak egy korszak végére, de nem zárja el magát egy esetleges folytatástól sem. Remélem, hogy fogunk még látni negyedik részt. Komolyan remélem. Ha valamit, hát ezt érdemes folytatni.

Szemezgessünk, mit nézzünk legközelebb

ANYEGIN

Az eredeti művet nagyon szerettem, még akkor is ha nem sikerült 5-öst írnom belőle. Viszont a filmet fenntartásokkal fogadom…Nem vagyok biztos benne, hogy ez nekem tetszeni fog. Hiába szeretem Liv Tyler-t és Ralph Fiennes-t, ez szerintem legjobb esetben is csupán nézhető lesz számomra. De majd meglátjuk, hátha csalódni fogok.

A NAPFÉNY ÍZE

Szabó István! Ez a film már kedvemre való! Három órás eposz, generációkat átövező film. Nekem való. Szabó Istvántól eddig három filmet láttam: BIZALOM, ÉDES EMMA DRÁGA BÖBE, ROKONOK. Na most az első két film igen jó volt, a ROKONOK enyhe csalódás, valahogy a végét elkapkodottnak éreztem. Viszont remekül volt megrendezve, ez tény. A SUNSHINE (nem Danny Boyle, hanem a Napfény íze) főszereplője Ralph Fiennes, aki több szerepet is játszik. Állítólag jó. Kíváncsi vagyok nagyon.

JENNIFER’S BODY

Megan Fox mint férfifaló. Újabb tinihorror. A kritikák nem sejtetnek túl sok jót, én mégis bizakodó vagyok valamelyest.

RAMPAGE

Uwe Boll, aki kap hideget és…még hidegebbet filmes munkássága miatt, úgy tűnik hogy kezd fejlődni. A háborús dolgozata, a TUNNEL RATS egész pofásra sikeredett, és a RAMPAGE című filmjét is egyre érik dicsérő kritikák. Nem vicc! Gyakorlatilag erről a filmről jókat írnak! A nézők is. Állítólag ez egy jó film. Én nem vagyok zsigerből Uwe Boll-gyűlölő, sőt nekem már szimpatikus a fickó ahogy lelkesen készíti a filmjeit, mindent és mindenkit leszarva, középső ujját beintve az egész filmszakmának. Most talán már tényleg fel fog mutatni valamit. Erre vagy ma vagy holnap sort kerítek. WAY TO GO, BOLL!

ROBIN AND MARIAN

Ez egy olyan Robin Hood-film, amiről most olvastam először. Ez a film nem a klasszikus Robin Hood-figurát mutatja be nekünk, hanem kicsit érzelmesebbre veszi a figurát. Robin itt Sean Connery, és Marian pedig Audrey Hepburn! Micsoda meglepetés! Imádom azt a lányt, ő a legédesebb. Jókat olvastam erről is, megnézem mihamarabb.

BREAKING THE WAVES

Lars von Trier! Amit eddig láttam tőle, az alapján már hivatalosan is az egyik kedvenc rendezőmmé avanzsált. DOGVILLE, DANCER IN THE DARK, MANDERLAY, ANTICHRIST, ezek a filmek istenverte mesterművek! Én mondom, ez a fickó tud valamit. A HULLÁMTÖRÉS szintén díjnyertes produkció, sokat dicsérik. Párkapcsolati dráma. Imádni fogom. tuti

FLASH POINT

Akkor egy kis akció! Donny Yen, aki az IP MAN-nel vált nagyon sikeressé, ebben a hardcore akciófilmben vág oda a rosszaknak. Az előzetes alapján jófajta durvulás szájtátós harcművészeti betétekkel.

STREET FIGHTER: LEGEND OF CHUN LI

Kristen Kreuk, a SMALLVILLE Lanája verekszik. Biztos buta-mint-a-főd, de talán még szórakoztató is lehet. A sikeres játék alapján készült.

THE LAST TANGO IN PARIS

Na, egy klasszikus. Bernardo Bertolucci agyondicsért erotikus drámája Marlon Brandóval és egy lánnyal akinek a nevét most hirtelen nem tudom leírni. Ezt nagyon várom tényleg, hogy végignézhessem. És az ominózus vaj-jelenet? Mindig csak olvasok róla, most már látni szeretném!!

FRIDAY

Füves komédia Ice Cube-al és Chris Tucker-rel. Jó? Tarantino szerint igen. Úgyhogy reménykedek.

DANCER IN THE DARK (2000)

Lars von Trier 3 évet töltött el ezen film elkészítésével. Állítása szerint minden erejét elvette és rémesen fárasztó élmény volt. Björk-kel – a film főszereplőjével – nem igazán jött ki, sokat vitatkoztak, sok ellentmondásba ütköztek. Ilyen az, amikor két – meglehetősen egyéni szemléletmóddal rendelkező – művész összejön egy film erejéig. Talán csak a szerencsén, vagy a kettejük profizmusán múlott, hogy a film nem lett teljes katasztrófa, hanem éppen ellenkezőleg: az egyik legegyedibb, legeredetibb musical-je született meg. Egy kevés a maradiaknak, és egy nagy hatalmas tállal azoknak akik unják a banánt, értsd: a Táncos a sötétben amellett hogy lerója tiszteletét a zsáner előtt, teljesen kiforgatja és szabályt ír át vele.

A film Selmáról szól a gyárimunkás, gyermekét egyedül nevelő nő, aki lassan de biztosan veszti el látását, és a szemműtétre keres pénzt. A szomszédokkal rendszeresen összejárnak, van egy férfi aki szereti őt, van egy barátnője aki gondoskodik róla és van egy álma. Illetve több álma, a nő sokszor ébren álmodik, ami azt jelenti, hogy munka közben (vagy máshol) elmélázik és a zajok zenévé alakulnak át a fejében, ő énekelni kezd, a körülötte lévők pedig táncolni. Akárcsak a musicalekben. Ezzel okot is adtunk a zenéknek, nem úgy mint a zsánerdarabok többségében, ahol csak úgy minden ok nélkül kezdenek el táncolni és énekelni a szereplők, itt indokolva vannak ezek a lépések és van hátterük. Ez az egyik újítás, a másik az, hogy megcáfolja azt az íratlan szabályt, miszerint egy musical csak vidám hangvételű, happy end-re végződő film lehet. Itt is vannak vidám momentumok, a dalbetétek remekül megírtak, és a nézőt komolyan jobb kedvre derítik, mosolyra bírják, de a film alapvetően egy asszony tragédiájának a története. A tragédia onnan fakad, hogy a szomszédban élő rendőr ellopja Selma dugipénzét. Ennek tetejébe még azt hazudja a feleségének, hogy Selma megkörnyékezte őt. Mindenki összeesküdik ellene. Innentől kezdve a film kezd hasonlítani, emlékeztetni a görög tragédiákra, Selma mint görög tragédia hősnője, mintha legalábbis egy Németh László-regényből ugrott volna elő. Áldozatvállalásra kész, sorsát magára vállaló nő. Könnyfakasztó sorsa – a halál – elkerülhetetlen, Trier itt a melodramatikus hatásokkal játszadozik, a néző érzelmeit manipulálja (kizárólag pozitív értelemben értendő), akár egy marionett bábút, úgy mozgat minket, hogy a végén a végkifejlet annál nagyobbat szóljon. A finálé szól is, brutális és borzalmasan megindító, ennél durvábbat ritkán látok. Trier tudja, hogyan kell sokkolni a nézőt, de itt most nem Antichrist-szerű terrorra gondoljunk, hanem olyanra ami után az ember teletaknyozza az összes zsebkendőt a közelében. Ennyire kegyetlenül megindító.

A film persze kevésbé működne Björk jelenléte nélkül, aki ezért a filmért díjat is kapott. Megérdemelten! Nagyon jó benne. Hiteles. Hiába ragoznám tovább, fantasztikus és kész. Peter Stormare szintúgy, David Morse is, és mindenki más, a rendező stílusa pedig erősen érződik, ami nem baj. Emlékezetes és megható film, inkább ezt ajánlanám, mint a tavaly NINE című mozit. Az lélektelen volt, míg ez…Ez tele van szívvel-lélekkel.

CHINATOWN (1974)

Na, végre ezt is láttam! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ennek a filmnek kétszer is nekifutottam, mindkétszer a tévében adták, és mind a két alkalommal elaludtam. Nem azért, mert a film nem tetszett, vagy mert untam volna, egyszerűen csak folyton elalszok este a filmeken, legyen az akármilyen mestermű. Hogy a Kínai negyed mestermű-e? Abszolúte pozitíve kijelenthető hogy ez a film egy istenverte remekmű, és nem csupán azért, mert régi és mert a többiek azt mondják hogy az. Hanem azért, mert hiába készült ez a film aránylag régen (1974-ben), szerintem még most is – akárcsak anno – fejbe tudja vágni az embert. Aktuális, ha úgy tetszik, de nem, ez nem a jó kifejezés. Inkább azt mondom, hogy örökzöld.

A film műfaját tekintve krimi, azon felül pedig a film noir eszköztárával hódít. A film noir, mint tudjuk még a harmincas években gyökerezik, abban az időben amikor még a filmekben minden szereplő előszeretettel gyújtott rá egy cigarettára, és amikor még Humphrey Bogart volt minden nő álma, minden férfi idolja. Csak pár címet említenék, aki ezeket nem látta, gyorsan pótolja: Hosszú álom; Máltai sólyom, A gonosz érintése (ez kicsit később született, de hasonlóan alapmű). Ezek a filmek mind behúzták a nézőt egy sötét, zavaros folyóba, ahonnan nehéz volt kijönni. A noir lényege, pontosabban jelentése: sötét, így ezek a filmek általában este játszódtak, és a történetük olyan volt, hogy sokszor alig lehetett követni és megérteni. Példának okáért a Hosszú álom című Howard Hawks által rendezett Raymond Chandler regényéből készült film annyira bonyolult volt, hogy maga az író sem tudta hogy egyes jelenetek mit takarnak. Ezen vonalak mentén készült el a Kínai negyed, az akkor már ünnepelt és depresszív, hányattatott magánélettel rendelkező Roman Polanski által, aki véleményem szerint minden idők egyik legjobb európai rendezője. Ekkor már túlélte a felesége halálát, és még váratott magára az ominózus szexuális együttlét a 13 éves lánnyal. Most nem mennék bele abba, hogy bűnös-e vagy sem a fickó, ez mind lényegtelen, engem csak az érdekel, hogy milyen filmeket készít. Ez volt az utolsó filmje, amit az usában forgatott.

A film főszereplője Jack Nicholson, aki egy házasságtörési ügyekben jártas detektívet alakít, Jake Gittes-t. Gittes egy volt rendőr, erre sokszor tesznek utalást a filmben, a “kínai negyed” többször említésre kerül, mint referencia egy elég zavaros, kényes ügyre. Gittes-ről mint magánemberről nem sokat tudunk meg a film során. A film elején elmegy hozzá egy nő, azzal a kéréssel, hogy nézzen utána a férjének, aki csalja őt. A férj egy duzzasztógáttal kapcsolatos cégnek egy kulcsfigurája, innen már sejteni lehet, hogy talán valami más is van a dologban. Gittes nyomozni kezd, majd egy incidens okán a címlapokra kerül az ügy. Ekkor jelenik meg a férfi igazi felesége. Hoppá! És ha azt hiszi a néző, ennél furfangosabb nem lehet a film, hát várjon még…További részletekbe nem mennék bele, biztos van aki még nem látta, és nem akarom elvenni senki meglepetését, az aljas húzás lenne.

A Kínai negyed okosan felhasználja a noir elemeket, de ugyanakkor tudatosan ki is forgatja őket. Jelen van a rejtélyes hölgy, a femme fatale Faye Dunaway alakításában, de alakja sokkal tragikusabb mint gondolnánk, Gittes a keményvonalas noir-művek detektívjeire emlékeztet (Marlowe), de kiderül, hogy ő sem mindenható, hiába próbálja kézben tartani a szálakat, olykor kudarcot kell hogy valljon. Aztán ott van az öreg, hatalomittas gonosztevő, aki látszólag egy okos, számító gazfickó – az is – de nála is más kicsit a helyzet. Nem árulok el semmit, de a John Huston által játszott fickó hátborzongató.

A film befejezése örömre nem ad okot, rohadt egy fináléja van, annyi biztos. Rohadt, a szó nemes értelmében, hiszen többek között ettől lett a film olyan jó, amilyen. Ez nem holmi tündérmese, itt még csak nem is a gyilkosság a legnagyobb bűn. Véleményem szerint az, hogy megöltek egy embert holmi “piti” ügy érdekében elhalványul a másik tett mellett. Remekmű! Polanski egyik legjobbja.

Villámkritikák

Nincs kedvem hosszan írni most, szóval rövidre fogom a dolgot. Csak azért mégis írhatnékom van.

THE KID

Charlie Chaplin klasszikusa, épp most egy pár perce hogy befejeztem. Nagy rajongója vagyok az ipsének, filmjei mindig tele vannak humorral és könnyekkel egyaránt, és itt sincsen másként. A KÖLYÖK bővelkedik humoros szituációkban, közben pedig arra is marad ideje, hogy némileg megríkassa az embert, vagy legalábbis eléri hogy elérzékenyüljön a néző. Szép film, nagyon szép film! Olyan, ami jobb kedvre derít. Nem most láttam utoljára az biztos. De azért nálam eddig talán a Modern idők viszi a prímet.

SINGIN’ IN THE RAIN

Egy újabb film, ami garantáltan mosolyt varázsol a néző arcára. Én imádom a musical-eket, és ez az egyik legjobb amit eddig láttam. Igaz, ebben még táncolnak is de úgy hogy eszem megáll. Irtó jó koreográfia, sziporkázó humor, ami azt illeti meg voltam lepve hogy mennyire vicces ez a film, van benne egy-két jelenet, amin egyenesen szakadni lehet. Dőlni a nevetéstől. És persze a klasszikus jelenet, amiben Gene Kelly énekel és táncol az esőben mert annyira boldog. Hát nem szép? Dehogynem.

SUNSET BOULEVARD

Billy Wilder. William Holden. Gloria Swanson. Minden idők egyik legjobb film noir-ja. Tényleg nagyon jó, nem csak úgy mondják, habár nem olyan film amit majd akármikor újra megnéznék, elég sötét hangulatú véleményem szerint. Ez azonban semmit nem vesz le az értékéből, a film egy igazi mestermű emlékezetes alakításokkal, némi ironikus és szatirikus felhanggal. “All right mr. DeMille I’m ready for my close-up.” Hátborzongató.

THE DEVIL’S ANGELS

Roger Corman-film! Úgy értem nem csak producere, de ő is rendezte, még 1966-ban. A film hasonló hangulatú mint a Szelíd motorosok, csak itt a motorosok cseppet sem szelídek, hanem – ahogy a cím is mutatja – pokoli teremtmények. Viszont csak egy dolgot akarnak ők is: szabadságot. Itt is Peter Fonda az aki bőrcuccban feszít, és itt is átkozottul menő. Ránézek és olyan akarok lenni mint ő. Annyira vagány figura, és hihetetlen jelenléte van a vásznon. Ja, és itt van még Bruce Dern, Diane Ladd és Nancy Sinatra is! A film szórakoztató, akik vonzódnak a motoros filmekhez, azoknak kötelező látnivaló.

BLUE VELVET

David Lynch rémlátomása a nyolcvanas évekből, és azt hiszem a kedvenc filmem tőle a Mulholland Drive mellett. Nem is értem hogy Kyle Maclachlan hogy tud ilyen jó lenni itt, és más rendezők meg alig akarják őt felfedezni. Ugyanez vonatkozik Laura Dern-re, akit ennyire édesnek még sohasem láttam. Maga a megtestesült ártatlanság. Ja, és Dennis Hopper. A filmtörténet egyik legmocskosabb gonosztevője. Nem tudom más színész hogy birkózott volna meg a feladattal, de Dennis kegyetlenül jó volt itt. Igazi vadember. A film pedig bizarr, akár egy rossz álom.

VALHALLA RISING

Uh! Ez kemény volt! Kb. mintha Bergman és Kubrick összeült volna egy film erejéig. Refn ezzel rohadt nagyot alkotott szerintem, de alig fogják felfedezni maguknak ezt a filmet. Az előzetes elég becsapós, egy 13. harcos-szerű vikinges kaszabolós akciófilmet ígér, de rohadtul nem azt nyújtja – szerencsére. Az eredmény valami marhára hipnotikus és fura hangulatú. Keveset beszélnek benne, itt a képeké a főszerep. És a képek pedig beleégnek az agyunkba. Akció kevés van, de akad…az viszont vehemens és mocskosul brutális. De nem vagyok biztos benne, hogy értettem az egész filmet.

KERESZTELŐ

Akkor legyen egy magyar film is. Gaál István, valaki? Nem, nem Gaál Noémi, hanem István! Én most tanultam meg csak igazán hogy ki is volt ő, a KERESZTELŐ az egyik legjobb magyar film, amit valaha láttam. Valahová oda sorolom a KÖRHINTA, a HALÁLOS TAVASZ (“Ez lett a veszted, mind a kettőnk veszteee…” imádom) és a SZERELEM mellé. A szememben ezek a legjobbak és nem csupán magyar viszonylatban nézve, hanem világviszonylatban is. Itt Latinovits Zoltán az aki viszi a filmet a pazar operatőri munka mellett. Latinovits…Nos ő az egyik legjobb színész. De Niro, Daniel-Day Lewis színvonal. Piszok jó a fickó komolyan, olyan karizmája van és…Nem is tudom, egyszerűen piszok jó! És a film is.

Na ennyi. Ezeket néztem az elmúlt napokban. Most pedig megyek és visszavonulok az elefántcsont-tornyomba.

Megjöttek a Hupikék törpikék!

De örömre semmi okunk nincsen. Ahogy mindenki más, úgy én is régen néztem a kék törpöket a tévében, és bírtam őket. De ki nem? Viszont ma már valahogy frusztrálónak tartom ezt a rajzfilmsorozatot, nem igazán szeretem. Jópofa elismerem, de nem teljesen jön már be. Pedig lélekben még gyerek vagyok, ezt be kell vallanom, és mégsem…Vagy meg kéne néznem újra egy teljes részt? Najó, majd hétvégén reggel a Kölyökklubban (van az még egyáltalán?) meglesek egyet, csak a régi szép idők emlékének adózva.

De most nem a rajzfilmről fogok beszélni, hanem a mozifilmről, ami 3D-ben kerül majd a mozikba. Raja Gosnell rendezi, akinek a Scooby Doo mozifilmjét is “köszönhetjük”, és most úgy tűnik tovább erőszakolja a gyerekkorunkat, ugyanis a Smurfs már innen messziről rettenetesen bűzlik. A zene, a képek, úgy minden borzadály. A törpök egyébként jól vannak megcsinálva szerintem. De hajjaj, én úgy érzem ez a film több lesz mint szörnyű…Itt valami készül, valami nagyon nagyon rossz készül. Szerintem nem vagyunk még erre felkészülve.

Így csinálják a profik!

Ha azt mondanák nekem hogy idén már csak egy filmet nézhetek meg moziban, akkor kapásból, minden habozás és gondolkozás nélkül rávágnám: “Naná, hogy az új Stallone-filmet nézném meg!” Nem mintha szegényes lenne amúgy a kínálat, kíváncsian várom az A-Team-et is, és a Toy Story 3-at, Chris Nolan újabb “agyb*szását” is szeretném látni, de ezek közül egy filmnek sincsen olyan szereposztása és olyan ígérete mint ennek a filmnek. Stallone, Statham, Willis, Schwarzenegger és Jet Li egy filmben?? Ez az én nedves álmom, ami valóra fog válni, a kérdés csak az, hogy hogy fogom én kibírni augusztus 19.-ig. Nehéz dolog a várakozás. A film visszamegy a gyökerekhez ami az akciófilmeket illeti, old-school akciómóka lesz, amiben igazán kemény legények mutatják meg az igazán kemény rosszfiúknak hogy merre lakik az atyaúristen. Végre egy akciófilm, ami igazi zsánerdarab lesz és nem holmi képregényfilm, vagy hasonló. Nem Channing Tatum fog feszíteni erőtlenül hanem azok az emberek, akik tudják mi fán terem az hogy “BADASS”. És persze Rated R lesz a film, szóval izgulni nem kell, lesz vér, lesz erőszak és trágár szöveg. Nem lesz belőle Die Hard 4! Hála az égnek.

Ebben az új klipben az előzetesben félig-meddig látott túszakciót láthatjuk, amikor néhány bátor (ostoba inkább) kalóz túszul ejt néhány ártatlant némi pénz fejében. Rácsesztek viszont, mert naná hogy a legjobbakat küldik oda, akik viszont már nem ejtenek túszokat. Statham pedig annyira kemény, hogy a mobilja is megszólal a tűzharc előtt. Kemény tekintetek, laza arcok, és torkolattűz. Baromira várom már a filmet!!! Akarom, most!!!! MOST!