In Sly We Trust! – vagy mégsem?

2008-ban, mikor Sylvester Stallone pontot rakott a Rambo-széria végére egy frappáns, egyszerű-de-nagyszerű negyedik résszel, mind örültünk mint majom a farkának. Örültünk, mert egyrészt viszontláthattuk azt a Rambót, akit az első részben megismertünk, és örültünk, mert akadt végre egy férfi, akinek volt akkora töke, hogy egy ilyen über-brutális, erőszaktól és maszkulinitástól szétrobbanó művet rakott le az asztalra. Még jobban örültünk aztán, amikor 2010-ben elkészítette a The Expendables-t, melyben veterán és modern akcióhősök garmadáját vonultatta fel nagy csinnadrattával, R-es kiszerelésben. Azt mondtuk magunkban: Végre valaki! Persze, az eredmény lehetett volna jobb, de így is a szívem csücske a film. Most, hogy az akciófilm mint olyan, hollywood-ban tökéletesen elkurvulni látszik, örülünk az ilyen dolgoknak. Ezért is volt olyan megrázó a hír, hogy a második rész bizony PG-13 besorolású lesz. Tehát no more blood, no more swears and strong language. Rendben, tudom. Az első rész se volt különösképpen durva ilyen téren. Véres volt ugyan, de azért nem viselt meg minket, mégis jó volt maga a tény, és a látvány mikor meglőnek valakit – spriccelő vér – megér minden misét, ha ilyen stílusú alkotásról van szó. Állítólag Chuck Norris volt az, aki fogta magát és kikötéseket tett, hogy márpedig ő nem hajlandó olyan filmben szerepelni, amiben csúnyán beszélnek, mert szeretné, ha a fiatalok is megnézzék. Wrong move, Ace! Wrong movie…

Megmondom én a frankót. A frankó az, hogy lassan össze kéne szednie magát a zsánernek, mert ha nem teszi, akkor végleg tévútra kerül, akkor aztán leshetjük. Ez az egyik. A másik pedig, hogy a The Expendables-filmek szereplőgárdáját ha megnézzük, külön-külön mindegyikőjük előszeretettel szerepel R-es filmben (vegyük például Statham-et, aki egymaga próbálja életben tartani a férfias akcióhősök létjogosultságát), így evidens volna, ha összeeresztjük őket, ömöljön a vér és hulljon a férgese. Jöhet ide Terry Crews a facebook-os népoltásával, hogy jó lesz a PG-13 is, nem érdekel. Mondhatja, hogy a film így is tökös lesz. Nem érdekel, itt többről van szó. Itt elvekről van szó és szabályokról. A férfias, kőkemény akciófilmek létéről, amit ez a film így szépen megkérdőjelez, mint annak a rendje. És ne mondja nekem senki, hogy így több jegyet fognak eladni mert több fiatal fogja megnézni. Könyörgök, ennek itt nem kellene hogy szempont legyen, ez a film nem gyerekfilm. De ha fiatalemberek mégiscsak betévednek a moziba, akkor legalább valami vagányat látnának, olyat amire felnőttkorukban szívesen emlékeznek vissza. Ha megnézzük, az Underworld-filmek mind R-es besorolásúak. Haywire? R. Bridesmaids? R. És jön Sly egy alacsony korhatáros akcióval? Ne. Tudom, hogy most ez ellen nagyon semmit nem lehet tenni, és nem is akarom nagyon verni a nyálamat, de ami a szívemen az a számon. Rossz mozdulat ez itt. Rossz mozdulat. Mindezek ellenére nyilván ott leszek már első nap a moziban. Valószínűnek tartom, hogy tetszeni fog (esküszöm, tényleg). És oké, biztos tökös lesz. Mert miért ne lenne az? A Die Hard 4 is az vol…Nem, na hagyjuk. A lényeg, hogy nem arról van szó, hogy szerintem túlságosan megsínyli majd a minőség, inkább arról, hogy így a folytatásban lemond arról az elvről, amit az elsőben felvett és oly büszkén hirdetett a világnak. Mégpedig, hogy az igazi akcióhősöknek és véres akcióknak helyük van a mai kínálatban is. Erről van szó.

Oscarral csak a baj van (Oscar jelöltek 2012)

Íme a jelöltek teljes listája:

Legjobb film

---

- A némafilmes
- Utódok
- Rém hangosan és irtó közel
- A segítség
- A leleményes Hugo
- Éjfélkor Párizsban
- Pénzcsináló
- Az élet fája
- Hadak útján

---

Legjobb rendező

---

- Michel Hazanavicius – A némafilmes
- Alexdander Payne – Utódok
- Martin Scorsese – A leleményes Hugo
- Woody Allen – Éjfélkor Párizsban
- Terrence Malick – Az élet fája

---

Legjobb férfi mellékszereplő

---

- Kenneth Branagh – Egy hét Marilynnel
- Jonah Hill – Pénzcsináló
- Nick Nolte – Warrior
- Christopher Plummer – Kezdők
- Max von Sydow – Rém hangosan és irtó közel

---

Legjobb női mellékszereplő

---

- Bérénice Bejo – A némafilmes
- Jessica Chastain – A segítség
- Mellisa McCarthy – Koszorúslányok
- Janet McTeer – Albert Nobbs
- Octavia Spencer – A segítség

---

Legjobb férfi főszereplő

---

- Demian Bichir – A Better Life
- George Clooney – Utódok
- Jean Dujardin – A némafilmes
- Gary Oldman – Suszter, szabó, baka, kém
- Brad Pitt – Pénzcsináló

---

Legjobb női főszereplő

---

- Glenn Close – Albert Nobbs
- Viola Davis – A segítség
- Rooney Mara – A tetovált lány
- Meryl Streep – A vaslady
- Michelle Williams – Egy hét Marilynnel

---

---

Legjobb animációs film

---

- A Cat in Paris
- Chico & Rita
- Kung Fu Panda 2
- Csizmás, a Kandúr
- Rango

---

Legjobb operatőr

---

- Guillaume Schiffman – A némafilmes
- Jeff Cronenweth – A tetovált lány
- Robert Richardson – A leleményes Hugo
- Emmanuel Lubezki – Az élet fája
- Janusz Kaminski – Hadak útján

---

Legjobb idegennyelvű film

---

- Bullhead
- Monsieur Lazhar
- A Separation
- Footnote
- In Darkness

---

Legjobb betétdal

---

- “Man or Muppet” – Muppets, Bret McKenzie
- “Real in Rio” – Rio, Sergio Mendes és Carlinhos Brown

---

Legjobb adaptált forgatókönyv

---

- Utódok – Alexander Payne, Nat Faxon & Jim Rash)
- A leleményes Hugo – John Logan
- The Ides of March – George Clooney & Grant Heslov ésd Beau Willimon
- Pénzcsináló – Steven Zaillian és Aaron Sorkin.
- Suszter, szabó, baka, kém – Bridget O’Connor & Peter Straughan

---

Legjobb eredeti forgatókönyv

---

- A némafilmes – Michel Hazanavicius
- Koszorúslányok – Annie Mumolo & Kristen Wiig
- Krízispont – J.C. Chandor
- Éjfélkor Párizsban – Woody Allen
- A Separation

---

Art Direction

---

- A némafilmes – Laurence Bennett (design); Robert Gould (díszlet)
- Harry Potter és a halál ereklyéi (2. rész): Stuart Craig (design); Stephenie McMillan (díszlet)
- A leleményes Hugo – Dante Ferretti (design); Francesca Lo Schiavo (díszlet)
- Hadak útján: Rick Carter (design); Lee Sandales (díszlet)

---

Legjobb kosztüm

---

- Anonymus
- A némafilmes
- A leleményes Hugo
- Jane Eyre
- W.E.

---

Legjobb dokumentumfilm

---

- Hell and Back Again
- If a Tree Falls: A Story of the Earth Liberation Front
- Paradise Lost 3: Purgatory
- Pina
- Undefeated

---

Legjobb rövid dokumentumfilm

---

- The Barber of Birmingham: Foot Soldier of the Civil Rights Movement
- God is the Bigger Elvis
- Incident in New Baghdad
- Saving Face
- The Tsunami and the Cherry Blossom

---

Legjobb vágás

---

- A némafilmes – Anne-Sophie Bion és Michel Hazanavicius
- Utódok – Kevin Tent
- A tetovált lány – Kirk Baxter és Angus Wall
- A leleményes Hugo – Thelma Schoonmaker
- Pénzcsináló – Christopher Tellefsen

---

Legjobb smink

---

- Albert Nobbs
- Harry Potter és a halál ereklyéi (2. rész)
- A vaslady

---

Legjobb zene

---

- Tintin kalandjai – John Williams
- A némafilmes – Ludovic Bource
- A leleményes Hugo – Howard Shore
- Suszter, szabó, baka, kém – Alberto Iglesias
- Hadak útján – John Williams

---

Legjobb animációs rövidfilm

---

- Dimanche/Sunday
- The Fantastic Flying Books of Mr. Morris Lessmore
- La Luna
- A Morning Stroll
- Wild Life

---

Legjobb élőszereplős rövidfilm

---

- Pentecost
- Raju
- The Shore
- Time Freak
- Tuba

---

Legjobb vágás

---

- Drive – Gázt! – Lon Bender és Victor Ray Ennis
- A tetovált lány – Ren Klyce
- A leleményes Hugo – Philip Stockton és Eugene Gearty
- Transformers 3. – Ethan Van der Ryn és Erik Aadahl
- Hadak útján – Richard Hymns és Gary Rydstrom

---

Legjobb hangkeverés

---

- A tetovált lány
- A leleményes Hugo
- Pénzcsináló
- Transformers 3.
- Hadak útján

---

Legjobb vizuális effektusok

---

- Harry Potter és a halál ereklyéi (2. rész)
- A leleményes Hugo
- Vasököl
- A majmok bolygója: Lázadás
- Transformers 3.

………………………………………………………………………………..

Ugye kényelmesen kijelenthetjük, hogy itt bizony meglepetésnek nyoma sincs? Kellemesnek semmiképpen, ha őszinték akarunk lenni, kellemetlennek azonban annál inkább. Persze mindannyian megszokhattuk már, hogy Oscar nem szereti a kockázatokat, mindig a kényelmes, komfortutat választja ahelyett, hogy tököket növesztene és bevállalna valami olyat, amivel levesz minket a lábunkról. Leszögezném, hogy úgy összességében nincsen baj ezekkel a  jelöltekkel. A THE ARTIST című filmet magam is várom, mert a téma szívem csücske, és látatlanban azt mondom: megérdemel bármely díjat. Scorsese HUGO-ja úgyszintén, benne még nem csalódtam. Az viszont kérdéses, hogy egy olyan film, ami a kritikusok körében erős nemtetszést váltott ki, s sokan hatásvadász giccsnek nevezik, mit keres itt. A RÉM HANGOSAN ÉS IRTÓ KÖZEL című Stephen Daldry-filmről beszélek, aminek érdemes utánakeresni a Rotten Tomatoes-on, ha valakinek nincsen fogalma arról, miket irkálnak róla. Arról nem is beszélve, hogy az Ain’t it Cool-on valamelyik kritikus máris az év egyik legrosszabbjának választotta. És még csak február sincs. De legalább a THE TREE OF LIFE kapott néhány jelölést, ezt örömmel látom. Viszont a BRIDESMAIDS-et egyelőre nem értem, hogy miért kaphatna Legjobb eredeti forgatókönyvért…Filmet még nem láttam, hétvégén lehet meglesem már, hogy bevizsgáljam.

Mi hiányzik?

Először is, a legszembetűnőbb számomra, hogy a DRIVE nincsen jelen, csupán egyetlen kategóriában. Persze, ne legyünk elfogultak és hagyjuk hátra az illúzióinkat: senki nem számított arra, hogy majd legjobb filmre jelölik, de Albert Brooks azért igazán megérdemelte volna, hogy felfigyeljenek rá. Nem beszélve a vágásról, a zenéről, az operatőri munkáról…Szerintem mindenki tudja, miről beszélek. A másik furcsaság, hogy Michael Fassbender-t se jelölték egyetlen filmjéért sem, pedig a SHAME-ben állítólag letaglózó alakítást nyújt. Talán a téma volt az, ami nem tetszett az Akadémiának? Egy ilyen kaliberű, tehetséges színész, mint ő simán érdemelne jelölést, akár az X-MEN-ben nyújtott alakításáért is.Viszont Gary Oldman-t jelölték, aminek mindig örülünk. Tekintve, hogy állítólag nem is nyert még a fickó semmit. Ezt így nehéz elhinni…

Lars von Trier új filmje, melynek kapcsán Cannes-ban a rendező leégette magát, szintén egyetlen nominációt se hozott. Ezt annak tudom be, hogy az Akadémia nem mer kockázatot vállalni, pedig Kirsten Dunst brutálisan jó alakítást nyújtott. Mondom, megérdemelné azt a díjat, annyira beleélte magát a dologba.

Térjünk az animációra…CSIZMÁS, A KANDÚR. Legjobb animációs. Öhm…Nincs különösebb bajom azzal a filmmel, kedves aranyos gyerekfilm, de semmi olyan, amitől különleges lenne. TINTIN sehol. TINTIN eltűnt. Nyoma veszett. Kussoljak? Jó.

Szóval…Nem lesz itt semmi meglepetés, gyerekek. A főbb díjakat valszeg vagy a THE ARTIST, vagy HUGO fogja behúzni, Meryl Streep talán hazaviszi a legjobb női főszereplő díját (vagy Michelle Williams), és remélem Woody Allen nyer egy forgatókönyvet. Mindenesetre így is várom az egész ceremóniát, minden cinizmusomat legyűrve, úgyis fennmaradok majd hajnalok hajnalán és live stream-en nézem egy liter kávéval, hogy hogyan alakulnak az események.

Mission: Impossible – Fantom protokoll (2011)

Érdekes megfigyelni a Mission: Impossible-filmek evolúcióját. Az első rész – melyet tegnap néztem meg évek óta újra – egy meglehetősen agyas, stílusos kémthriller volt, ami nem az akciójelenetekre fektette a hangsúlyt, sokkal inkább a történetre és a cselekményre. Brian De Palma remekül oldotta meg a feladatát. Ezek után 2000-ben jött John Woo-verziója, a második rész, mely pontosan az ellenkezője volt az elsőnek. Történetét tekintve egymondatos (értsd: faék egyszerűségű), primitív, egysíkú, egyetlen értékelhető dolog benne az akció, mely sokszor nevetségesen túlstilizált. A harmadik résznél beugrott J.J. Abrams, aki jó iparos módjára igyekezte összeszedni az első rész és a második rész pozitívumait, az eredmény pedig egy egész jó, de annyira mégse emlékezetes mozi lett. Hová lehetett hát ezek után menni? Milyen rendezővel? Milyen stílusban? Egyáltalán: érdemes negyedik részt csinálni? Tom Cruise-t el lehet még adni akcióhősként?

A rendezői székbe Brad Bird ugrott be, aki minden idők egyik legjobb szuperhősfilmjét csinálta (Hihetetlen család). Tom Cruise maradt. Társnak beugrott Jeremy Renner. Paula Patton. Simon Pegg maradt. Ving kiesett (mondhatni). Az eredmény a legjobb Ethan Hunt-mozi az első rész óta.

Hogy mitől lett olyan jó? Nem kis részben Brad Bird jelenlétének és kivételes tehetségének az akciójelenetek rendezését illetően, és komoly szerepe van itt Tom Cruise sármjának. Igen, a fickó még mindig tudja mi fán terem a sztárság és úgy bújik bele újra Hunt bőrébe, mintha csak erre született volna. Megmondom őszintén, tisztelem a csávót. Lehet őt utálni, de akkor is tagadhatatlan, hogy jó színész, plusz jól válogatja meg a szerepeit.

Oké, ha a történetet nézzük, akkor nem nagy szám. Van egy őrült fizikaprofesszor, aki atomháborút akar kirobbantani, ezzel egymásnak ugrasztva az amerikaiakat meg az oroszokat. A Kremlint felrobbantja, Hunt és csapata lesz okolva a merényletért, így aztán a kormánytól függetlenül kell nekik kiugrasztani a nyulat a bokorból. Teszik mindezt a legmodernebb kütyükkel és jókora profizmussal.

Nem a történet itt a lényeg, hanem az, ahogyan elmeséli Bird. Folyamatos és őrült tempót diktál, az események pörögnek, nincsen megállás egy percre sem. Kifejezetten tetszett a nyitánya a filmnek, aztán a főcím is el lett találva, a zenével egyetemben. Nem olyan komoly és hangulatos mint az első rész volt, viszont ki merem jelenteni, hogy ez a második legjobb film ebben a szériában. De míg a M:I egy okos blockbuster volt, ez már inkább egy elsőosztályú popcorn-mozi, ami nem fél bemutatkozni, nem rejti véka alá a célját. Szórakoztatni akar és ezt nagyon jól teszi. Cruise és csapata merészebbnél merészebb küldetéseken vesz részt, és minél képtelenebbnek tűnik a feladat, mi annál jobban szórakozunk, mert mulattató nézni, ahogyan megoldják őket. A film egyik fénypontja az ominózus toronyházas jelenet, ami garantáltan tériszonyt fog előidézni az érzékenyebb emberkéknél (alig mertem levegőt venni közben).

A másik ok, amiért jól sikerült a film, az az akció. Az akciók jól vannak fényképezve, ki lehet venni a legtöbb ütést és rúgást, ráadásul csajbunyót is kaptunk az arcunkba. Vigyorogtam, na. De tényleg. Cruise pedig jó kondiban van.

Persze, nem mestermű. De a rendező gondoskodik arról, hogy 2 órára elfelejtsük a külvilágot, hogy kikapcsoljuk magunkat. Az akciójelenetek kreatív elméről tanúskodnak, a tempó – mint mondtam – gyors, szórakozás-faktor nagyon magas. És hozzá kell tegyem, még barátnőm is el volt ájulva a filmtől, pedig ő aztán nem volt lelkes hogy ezt kell megnéznünk.

 

The Expendables 2 pg-13 lesz

Mit ragozzuk…That’s sucks…

A rettenthetetlen (1995)

Figyelem! Az alábbi írás ugyanaz, amit a MoziverZOOM honlapján is el lehet olvasni. Ami abból a puszta tényből fakad, hogy mindkettőt én írtam.

Kérem a tisztelt olvasót, hogy tekintsen el egy kicsit Mel Gibson magánéleti kinyilatkoztatásaitól és tevékenységeitől. Azoktól a telefonbeszélgetésektől és a részeges antiszemita kijelentésektől, és kicsit gondolkozzon el arról, hogy mit adott nekünk ez az ember. Mint színész. Mint rendező. Szerintem nem túlzás állítani, hogy nem kevés kultikus filmet és figurát köszönhetünk neki. Játszott halhatatlan szerelmest, bosszúálló fiatal rendőrt a nem túl fényes jövőben, öngyilkosjelölt fenegyerek nyomozót és egy rettenthetetlen harcost. Ugye, hogy nem is olyan rossz? Mel Gibson a kilencvenes évek egyik legikonikusabb akciósztárja volt Bruce Willis mellett. És még Hamletet is alakította. A sors gonosz fintora csupán, hogy aztán a média lejáratta őt a hülyeségei miatt és ezáltal sokan ferde tekintettel néznek a színész profiljára.
A Rettenthetetlen című film Mel Gibson rendezésében és főszereplésével készült nagyszabású történelmi ihletettségű harcfilm. Azért mondom hogy “ihletettségű”, mert nem rejtik véka alá maguk a készítők sem, hogy sokszor nem pontos illusztrálását adták a szigorú történelemkönyekben leírtaknak, nem kevés alkalommal eltértek a valóságtól, így a megrögzött töri-fanatikusok keserű szájízzel kelnek fel a film után. A megrögzött filmrajongók pedig gazdagabbak lesznek valamivel, amit azóta se sikerült sok embernek véghezvinni. Persze mondhatjuk: Ridley Scott Gladiátora hasonlóan ambíciózus és jóravaló mű, de mivel én nem vagyok nagy rajongója, ezért térjünk el tőle. Sem epikusságában sem másban nem ér fel Mel Gibson rendezéséhez.
A film William Wallace hőstörténetét meséli el. Azét a William Wallace-ét, aki – miután szerelmét meggyilkolták és meggyalázták – mérgében háborút indított az angolok ellen. Véres hadjáratot, mely bosszúállásból fakadt, majd az érdekek szép lassan átalakultak és végül a hősiesség lett a főcél. A szabadságért vívott verejtékkel és vérrel teli küzdelmet vitte vászonra Gibson bő 3 órában úgy, hogy közben a néző figyelme nem lankad, mindig van valami, ami leköti az embert. Pedig nem könnyű feladat lehetett megcsinálni, egy ennyire epikus történetet, az érzelmeket megjeleníteni, s akkor még egy szót se ejtettünk a csatajelenetekről, amelyek a savát-borsát adják ennek a produkciónak. Ezek a jelenetek igazi bravúrral és rettentő precizitással megrendezett jelenetek, melyekhez hasonló azóta se nagyon készült. Elementáris, zsigeri erővel vitte vászonra Gibson a harcokat, érezni az erejüket és bizony brutalitásban se fogta nagyon vissza magát (igaz, volt ami olyan durvára sikerült hogy maga a rendező is úgy gondolta hogy sok ez). Hullanak a fejek, végtagok, mi pedig ott érezzük magunkat a csatamezőn, s csak bámuljuk szájtátva azt a barbár pusztítást. John Toll remek operatőri munkája és Gibson rendezői tehetsége az, ami kiemeli ezt a filmet az átlagosság posványából.
Ami a színészeket illeti, nem lehet panaszra okunk, ámbár Gibson alakítása kissé furcsának bizonyult. Akcentusa hamiskás, és néhol nehéz komolyan venni őt egy ilyen nagy szerepben, sokszor viccesnek hat és olyan, mintha Riggs-nek egy ősét látnánk. Meg lehet persze szokni, de szerény véleményem szerint tényleg furcsának hatott egy ilyen karakter bőrébe bújva. De mikor a végén elordítja magát hogy „FREEDOM!”, akkor könnyes tekintettel bámuljuk a képernyőt mert látjuk, hogy odatette magát rendesen. Érdekes belegondolni abba, mi lett volna, ha Jason Patrick játssza Wallace-t (tudniillik, Gibson őt szerette volna, de a producerek nem egyeztek bele). Lehet, nem lett volna túl jó döntés.
Összességében, kisebb hibái ellenére ez a film mestermű. Már amiatt a puszta tény miatt is, hogy az akciók olyan jók, de ha hozzávesszük az érzelmi töltetet és a finálé okozta katarzist, Sophie Marceau földöntúli szépségét, és még sorolhatnám…Nos, örök darabbal állunk szemben, ami joggal vívta ki a „klasszikus”-státuszt.

Más blogon is aktívkodok már

Csak gondoltam szólok, mától a http://www.moziverzoom.hu/ oldalon is olvashatjátok írásaimat, melyeket vagy közzéteszek itt is, vagy nem, mindenesetre lessétek meg ha gondoljátok. Legelső bejegyzésem a TIGER ON BEAT című ’88-as Chow-Yun Fat-film, amit egyébiránt ajánlok minden hű hongkongi akciómániásnak.

Vasököl (2011)

Talán az elmúlt év egyik legnagyobb meglepetése, mert esküszöm nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom élvezni. Mondjuk robotok bunyóznak a ringben, szóval ez már alapjában véve nagyon ígéretes koncepció lehet, de féltem attól hogy nem használják ki a sztoriban lévő lehetőségeket. Félelmem nem igazolódott be, és erre a bő két órára még Hugh Jackman iránti apró ellenszenvemet is el tudtam feledni. Nincs bajom a fickóval, de az utóbbi időben nem szeretem őt annyira, mint annak idején, amikor először bukkant fel a mozivásznon Rozsomákként. Csak aztán elkészítette az egészestés filmjét is, ami katasztrófa volt. Meg lehet engem is érteni, nem? Viszont kétségtelen, hogy van neki karizmája, és ha egy kicsit jobban próbálkozna és még jobb szerepeket kapna, akkor nagyon meg tudnám őt újra kedvelni. A másik kockázati tényező ezzel a filmmel kapcsolatban maga a rendező, aki olyan – általam nem látott – filmeket rendezett, mint a SZAKÍTÓPRÓBA, vagy a TUCATJÁVAL OLCSÓBB, tehát így ránézésre nem gondolnám, hogy tisztességesen végig tud vezetni egy ilyen – amúgy nem túl – bonyolult cselekménnyel bíró filmet. Azonban a teljes alkotást látva minden kétségem porba hullt és nem volt más választásom, mint átadni magamat ennek az élvezetnek, melyet ez a dolgozat nyújtott nekem.

Nincs valami nagy sztorija, ráadásul teljesen kiszámítható útvonalon halad a cselekmény, az egyetlen újítást a bunyózó robotok jelentik, de azt leszámítva kb. a TÚL A CSÚCSON című Stallone-opuszhoz hasonlatos az egész, de még a ROCKY-folytatásokat is ide lehetne sorolni, mert azok szellemisége is megtalálható itt. Azt hiszem pont ez a hótegyszerű szerkesztés a bája az egész dolgozatnak, ez a keresetlen gyermeki báj, a kellemes kiszámíthatóság és az, hogy nem próbál revizionálni vagy 3D-vel vakítani, egyszerűen egy jól ismert sémát ad nekünk, némi változtatást eszközölve rajta. Megmondom őszintén, levett a lábamról Shawn Levy, úgy, ahogyan azt nem sejtettem előre. Szurkoltam, mosolyogtam a film alatt nem is egyszer, becsültem és értékeltem a kissé naivra vett hangnemet és azt az egyszerű báját, ami képessé teszi arra, hogy gyerekeket is bevigyünk erre a filmre. Mert nem olyan ez, mint a TRANSFORMERS, akarom mondani ilyennek kellett volna lennie azoknak a filmeknek is, nem pedig olyan agresszív, arcba tolakodó faszságoknak. Lehet itt is hibát találni, de nem akarok. Talán ez a legjobb TRANSFORMERS-film, amit eddig kaptunk, mert ez ugyan nem az a brand, de sokkal közelebb áll ahhoz a változathoz, amit én elképzelnék egy robotos filmhez. Itt ugyan a robot nem beszél, de mégis képesek voltak kellő mennyiségű lélekkel feltölteni őt, a közte és a gyerek között kialakuló baráti kapcsolat pedig számomra egyértelműen Bumblebee és Sam kapcsolatát idézi eszembe, csak épp itt jobban van megoldva, és finomabbra van hangolva. Arról nem is beszélve, hogy az akciók itt ugyan nem robbantásokra vagy város porig zúzására vannak kihegyezve, de sokkal jobban vannak megoldva ezek a robotbunyók, mint Bay akármelyik jelenetében, plusz itt mindent ki lehet belőlük venni. Szóval 2:0 a REAL STEEL javára.

Ami tényleg nyerővé teszi ezt a filmet, az ugye egyrészt a robotharcok, másrészt, hogy amellett az emberi tényező is nagyon a helyén van, apa-fia kapcsolat ugyan nagyon unalmas már, de itt Jackmannek és a kis srácnak köszönhetően újból megvesszük az egészet, mert…Miért is ne? Jackman kellő mennyiségű karizmát hozott a szerepbe ahhoz, hogy hiteles és szerethető figura legyen, aki ugyan az elején kicsit ellenszenvesnek tűnhet, de a végén megjavul. Igen, ez az a film. De őszintén, ezt a filmet nem tudom nem szeretni. Szíve helyén van, lelke úgyszintén, akciók és érzelmi töltet megfelelő arányban adagolva és persze BUNYÓZÓ ROBOTOK! Komolyan, most így ennél több nem kell, egyszerűen nem. Ajánlom mindenkinek, aki lelke mélyén még gyerek egy kicsit.

Tarantino 2011-es toplistája

Ahogyan tavaly meg tavalyelőtt, úgy Tarantino most is közzétette saját listáját, amin 2011 általa legjobbnak ítélt filmjei vannak. Azonban, most változtatott kicsit az eddigi szokásán, volt olyan rendes és megnevezte azon alkotásokat is, amik nem tetszettek neki, továbbá külön díjazta a legjobb forgatókönyvírókat, rendezőket, stb. Íme a lista, annál lejjebb pedig kommentálom a választását.

1. Midnight In Paris
2. Rise Of The Planet Of The Apes
3. Moneyball
4. The Skin I Live In
5. X-Men: First Class
6. Young Adult
7. Attack The Block
8. Red State
9. Warrior
10. The Artist / Our Idiot Brother (tie)
11. The Three Musketeers

Egyéb filmek, sorrendiség nélkül

50/50
Beginners
Hugo
The Iron Lady
Carnage
Green Hornet
Green Lantern
Captain America
The Descendants
My Week With Marilyn
Fast Five
Tree Of Life
The Hangover Part II
Mission Impossible 4
The Beaver
Contagion
The Sitter
War Horse

Szép próbálkozás-díj

Drive
Hannah
Drive Angry
Real Steel

Legjobb rendezők

Pedro Almodovar
Bennett Miller
Woody Allen
Jason Reitman
Michel Hazanavicius

Legjobb eredeti forgatókönyvek

Midnight In Paris
Young Adult
Red State
Attack The Block
Our Idiot Brother
Beginners

Legjobb adaptált forgatókönyvek

Moneyball
The Skin I live In
Carnage
Rise Of The Planet Of The Apes
Hugo
X-Men: First Class

Legrosszabb filmek

Sucker Punch
Potiche (Trophy Wife)
Miral
Insidious
Rampart
Straw Dogs
Paranormal Activity 3
Meek’s Cutoff

Nos, ahogyan azt már a listámon mutattam, nálam a DRIVE volt a legnyerőbb film, de a másik alkotás, melyet kettőnél többször megnéztem és egyre inkább imádom, az a MIDNIGHT IN PARIS volt, ami ugye Tarantino-nál első helyen landolt. Ebbe bele se tudok kötni, örülök, hogy Woody Allen filmjét ennyire szerette, meg is érdemli a Mester, hogy szeressék őt. A Majmok bolygóját még mindig nem láttam, sajnos még a MONEYBALL-t se, de a napokban azt is meglesem. Érdekes mondjuk, hogy a 11. helyre bekerült a HÁROM TESTŐR, míg a DRIVE csupán egy “Nice try”-t kapott a HANNÁ-val az élen. A DRIVE ANGRY ebben a kategóriában érthető, mert míg véleményem szerint nem tudta teljességgel teljesíteni azt amit ígért, mégis marha szórakoztató és figyelemreméltó hódolat volt a trash előtt. (REAL STEEL-t nem láttam). Örömmel látom a THE SKIN I LIVE IN-t is, az is egy remek munka, ahogyan a RED STATE is tetszett. Ebben mondjuk kisebbségben vagyok, mert erről a filmről jobbára rosszakat olvasni, és tényleg az van, hogy a végén mintha Smith beijedt volna a saját ötletétől, akkor is Michael Parks játéka és maga a szerkesztés piszkosul kiütött engem.

A MISSION: IMPOSSIBLE 4-et is jó látni (habár még csak most fogom meglesni a moziban, ha még el tudom kapni), a FAST FIVE-ot szintén, utóbbi az év egyik legjobb popcorn-akciója volt. Amit nem értek azonban, az az, hogy a GREEN LANTERN mit keres itt…Úgy értem az a film szörnyű volt szerintem, az év egyik legnagyobb csalódása és pénzpocsékolása.

Ami a legrosszabbakat illeti…a SUCKER PUNCH-ot elhiszem, a PARANORMAL ACTIVITY-n kicsit meg vagyok lepve, ami pedig a MEEK’S CUTOFF-ot illeti..Nos én is megnéztem azt a filmet, de nagyon nem tudtam vele mit kezdeni. Nem nevezném rossznak, de nem is vett le a lábamról, szimplán nem tudom hová tenni.

Úgy röviden-tömören, ennyi a hozzáfűznivalóm ehhez az összeállításhoz.

Végső állomás 5 (2011)

Már az ötödik résznél tartunk? Repül az idő, mit ne mondjak. Emlékszek, amikor még az elsőt néztem számítógépen kistiniként, ahogy arra is emlékszek, hogy itt-ott eléggé rágtam a körmömet merthát lássuk be elég izgalmas kis alkotás volt. A másodikat szerintem sose láttam normálisan elejétől végéig, a harmadikat már felnőttebb fejjel néztem egy két éve, onnan már az eredetiség mint olyan eléggé hiányzott, ámbár ha kikapcsolja az agyát az ember, még azt is lehet élvezni. Azért az a szolárium-jelenet megtette a hatását, ahogyan a kondis rész is, szóval egy-két kreatív halálnem jutott. A negyedik megintcsak kimaradt teljes egészében, de azt hallottam az nagyon ótvar lett. Mindenesetre majd valamikor azt is megszemlélem. Na, de mivel pár napja valami üdítő, agykikapcsos vérfürdőre volt szükségem, gondoltam csak teszek egy próbát a legújabb epizóddal, amiről nem lehet elmondani, hogy túlságosan innovatív volna, ugyanúgy készítik ezeket a filmeket mint a Péntek 13-akat, gyakorlatilag minden folytatás egy remake, szóval így kell nézni őket.

Be kell valljam, baromi jót szórakoztam ezen a kis filmen. Történet nyilván ugyanaz, csak a halálnemek változtak. Néhány fiatal túlél egy hídösszeomlást (igencsak látványos szcéna volt ez), majd megtanulják, hogy a Halál akkor is eljön értük, ez ellen nem lehet tenni semmit. Annyi a különbség talán az előbbiekkel ellentétben, hogy itt tudatosan a főhősök igyekeznek elkerülni a végüket és ennek érdekében sokkal óvatosabbak. Még annyit is csavartak az írók a dolgokon, hogy ha valamelyikük megöl egy másik embert, azzal kiírhatja magát a kaszás listájáról. Ez szerintem egy egész jó ötlet volt, adva egy plusz feszültséget a történéseknek.

De mondom, nem a történet a lényeg itt, hanem a változatosabbnál változatosabb halálnemek. Itt is történt néhány emlékezetes eset, a lézeres szemműtét-jelenet után nem szívesen mennék ilyen helyre, kellően gusztustalan volt és beteg, ahogyan a tornászlány esete a szöggel se volt éppen kellemes mutatvány. Aranyszívem, még nekem is fájt, nemhogy neki.

Újra feltűnik a sorozat egy visszatérő tagja, maga Kampókéz azazhogy Tony Todd, és két jelenetben szerepel csak, de még így is viszi a prímet, mert egyszerűen jó őt hallgatni ahogyan azzal a búgó, fenyegető orgánumú hangján beszél.

Amit még kiemelnék az a befejezés, az írók itt is odatették magukat. Nem kell semmi szenzációra számítani, de kellemesen szemét csavar volt. Bírtam.

Gore-faktor tehát a helyén van, a szereplők között akadnak szimpatikusak, szórakozni lehet rendesen, péntek estére sör mellé remek lehet. Akár randifilmnek is. Külön respekt a stáblista közben zajló kis halál-montázsért.

Haywire első 5 perce

Ki gondolta volna, hogy Steven Soderbergh fogja elhozni nekünk az idei év egyik legjobb akciófilmjét? Legalábbis az alábbi 5 percből ezt szűrtem le. Gina Carano kicsit megbabusgatja Channing Tatumot, és ha ez önmagában nem volna elég, mindezt tisztán láthatjuk, mint a régi szép időkben. Maga Soderbegh is azt nyilatkozta, hogy nem kívánja a Bourne-filmeket alapul venni, és utálja amikor egy akciófilm összezavarja a nézőt és nem lehet látni ki mit csinál a másikkal. Az eddig kritikák is azt mutatják, hogy egy remek akciófilmmel van dolgunk, a hagyományos fajtával, kevesebb vágással és statikus képsorokkal. Szerencsére nem kell már sokat várnunk itthon, mert elvileg február 23.-án bemutatják. Ott leszek a moziban már első héten, annyi szent és elcipelem barátnőmet is. Tessék hát megnézni ezt a remek 5 percet. Nekem feldobta a napomat, esküszöm.